A véletlen műve | Befejezetlen

2

Reggel mi az első dolga egy lánynak ha felkel? Zuhanyzik, fogat mos, beállítja a haját hogy tökéletesen álljon meg ilyenek. Én is így szoktam készülődni ám ez pár napja mindig elmarad, hiszen csak annyira van időm hogy fogat mosok és valami normálisan magamra kapok aztán futhatok a kocsihoz amivel elszállíttatom magam a suliba.

Ez ma sincs másképp ma is csak ennyire van időm, majd rohanok a kocsihoz amit rögtön be is indítok. Egyből elindul én pedig minden sebességhatárt átlépve száguldottam az egyetem felé. Nem vagyok ilyen szétszórt csak néha elszabadul az agyam és éjjel indul be emiatt nem tudok aludni. Ez van velem most is. Az agyam csak úgy szárnyal és jobbnál jobb szitukba képzelem bele magam. Félre ne értsetek semmi erotika inkább fotók. Olyan helyeket képzelek el ami fotózom.

Ez azért van mert elszabadul a képzeltem, vagy pedig azért mert bődületesen sok ihletem van. Imádok fényképezni. Olyankor úgy érzem megszűnik a valóság, az a sok gond és csak én meg a természet vagyunk. Igen tudom őrültség hangzik de így van emiatt pedig néha a barátaim csak néznek mint aki megőrült.

Már majdnem becsengettek mikor kiugrom az autóból, és rohanok a kapuig ahol a barátaim várnak rám.

- Hűha csajszi nagyon kevésen mullott az hogy elkéss. Szerencséd hogy van az autód és azzal száguldozhatsz, mert ha valakinek várni kellene rád akkor biztos hogy gyalog kellene jönnöd. Megint a fellegekben jársz ez miatt nem tudsz aludni igaz?? - bemutatom a legjobb barátnőm aki annyit beszél hogy pár másodperc alatt lefárasztja az agyad, de én így szeretem. Plusz tulajdonsága ami néha átok néha szerencse hogy ami a szívén az a száján. Nem tud hazudni, és azt is utálja ha valaki hazudik neki.

- Lucy Lucy nyugi vegyél egy nagy levegőt mielőtt kifulladsz. Igen megint ihlet bőségben szenvedek és ez nyilván kikészíti az agyamat. Menjünk mielőtt a fizika tanár be nem érne, hiszen tudjuk milyen...

- Utálja ha valaki késik az órájáról, és azt a személyt azzal bünteti hogy kikérdezi az egész évi anyagot. Utálom azt a bányát komolyan mondom. Néha nagyon az idegeimre megy. - Néha elcsodálkozom azon hogy tudom elviselni Lucy Mendest anélkül hogy ne kiabálnék rá hogy hagyja abba a szócséplést.

- Na látod drágám ebben egyet értünk én is utálom de nagyon. Mindegy is menjünk és üljünk a terembe hogy átvészelni az órát, hogy utána hallgathassam Frederico beszámolóját mert nyilván nem lehet tőle egy szabad percem sem. - na igen majd bemutató őt is.

- Igaz hogy nagyon idegesítő tud lenni néha, de valld be hogy nem néz ki rosszul - vigyorog kajánul Lucy.

- Hééé halkabban nehogy meghallja aztán meg engem basztasson vele. Kösz nem így is nehéz elviselni azt a nagy egóját. - mondtam szemetforgatva, miközben imádkoztam az istenekhez nehogy meghallja hogy róla beszélünk.

A beszélgetésünk itt be is rekedt hiszen megjött Mrs. Roberts a fizika tanárnőnk. Igazi lelki zsaroló a nő. Elmondása szerint régen a diliházban dolgozott így nem csodálkozunk rajta, hogy olyan mintha tényleg hülyének nézne minket.

Legjobban azt szereti ha megalázhat minket az egész osztály előtt ha nem tudjuk az adott kérdésre a választ. Az ő óráin tényleg életre halálra felelünk ami léggé durva tekintve hogy mégcsak le se válthatják mivel nincs senki aki fizika tanárnak jelentkeznek helyette.

Bezzeg az évfolyamunkban csak úgy váltogatják a tanárokat, amit nem is csodálok mert azok a gyerekek szó szerint az ördög fiai és lányai. Abba az osztályba járnak a ribik, a rosszfiúk, és az iskola playboyai. Miközben ezen elmélkedem végre kicsöngetnek én pedig Lucyval egyetemben rohanok ki a folyósóra. Nem volt időm inni reggel kávét, így rögtön az első utam a kávégéphez vezet. Nem a legjobb a kávé de hát ez is jobb mint a semmi így nem szarozva, rögtön megnyomom a latte gombot hogy elkészítjük az éltető folyadékom e közben megjelenik az életem megrontója Frederico Brannan.

- Hellóbelló méregzsák milyen a napod eddig? - kérdezte farkasvigyorral a képén.

- Eddig teljesen jó volt csak hát jöttél te ezzel rátéve a bélyeget a napomra! - néztem rá utálattal.

- Ugyanmár méregzsák csak megkérdeztem milyen a napod te pedig csak úgy letámadsz, pedig nem is csináltam semmit még - tettetett szomorúsággal nézett rám, minta akit vérig sértettek.

- Még látod? Még ezen van a hangsúly! Na halljam most milyen őrültségbe tervezel belevinni? - megőrülök komolyan mondom.

- Semmi őrültséget nem forgatok a fejemben most kivételesen. Arra gondoltam hogy elmehetnénk egy kicsit bowlingozni te, én, Lucy, Eric, és még egy barátom és annak a barátnője. Na mit szólsz? Benne vagy? - furcsán néztem rá hiszen minden nap belevisz valami rosszba ami miatt mindig kikapok otthon anyáéktól.

- Hol van ennek a hátulütője? Ne vedd rossznéven csak tudod általában valamiben mindig mesterkedsz amiből mindig én jövök ki rosszul. - néztem rá csalódottan.

- Most nincs bennem rossz szándék megnyugodhatsz. Ha akarod kérdezd meg Ericet ő tudja igazolni hogy igazat mondok. Egyébként meg nem én vagyok a hibás azért mert olyan balfasz vagy hogy nem tudod magad ki magyarázni az ilyen dolgokból szivi. - ezt nem hiszem el végre kezdtem örülni hogy egy nap legalább nem veszekedünk, erre tessék...

- Frederico Brannan na ezt most fejezd be ha nem akarod hogy elkérjem a kést a konyhából és legyilkoljalak vele. Miért nem tudsz legalább egy nap figyelembe venni azt hogy ha így folytatod idő előtt meghalok mert agyvérzést fogok kapni miattad! - mondtam neki mérgesen, miközben éreztem hogy kölcsönösen az arcom a méregtől.

- Imádom hogy ilyen könnyel felkapod a vizet mindenen. Ilyenkor vagy a legszebb komolyan mondom. Nem mintha amúgy nem lennél szép de ilyenkor gyönyörű vagy. - ezt nem értem most bókolni akar vagy idegesíteni? Akaratlanul is elpirultam szavai hallatán. - Nem is mondtam eddig de kurva jó a segged ebben a naciban baby - éés visszatért a jól megszokott pajzánság.

Mikor már nyúltam utána hogy üssem meg arra már el is húzta a csíkot ez a suttyó. Mivel le járt a szünet így rohantam a terem felé leülni a helyemre. Óra közben azon gondolkodtam hogy mi történt Fredevel mivel soha nem mondott nekem ilyeneket ezért pedig elkezdtem elméleteket gyűjteni hogy mi lehet a baja. Talán szakított a mostani barátnőjével? Nem nem lehet mivel reggel láttam ahogy csókolóznak! Akkor talán valami történt a családjával? Talán összeveszett az apukájával? Nem tudom lehet! Majd megfogom kérdez...

- Laris figyelj már mi bajod van? A tanár már tíz perce szólongat te pedig csak meredsz magad elé! - súgja a fülembe Lucy, és ahogy körbe nézek a teremben mindenki engem figyel beleértve a tanárurat akinek olyan a tekintete hogy ha nem vécéztem volna akkor helyben magam alá csinálnék.

- Elnézést tanárúr csak nem vagyok ma formában mostmár figyelni fogok! - mondom halkan szégyenkezve.

Mielőtt a tanár mondhatna valamit a csengő megszólal én pedig fellélegzek és én vagyok az első aki ki megy a teremből.

--------------------------------------------------------------

Hali skacok meghoztam a második részt remélem tetszik nektek. Vajon mi ütött Fredericoba mikor azokat mondta Larisanak??

Puszi: Szidi