Idegen földön

• rilorshi •

Fától fáig osontam. Estére járt, teljes sötétség honolt köszönhetően a széles leveleknek, amik a fák tetején nőttek, és amik nem eresztették át a Hold fényét. A törzsem különlegességei közé tartozik az, hogy éjszaka is ugyanolyan jól látunk, mint nappal. Ez jól jön az éjszakai vadászatoknál. A legtöbb vad éjszaka aktív. A gyógynövényeket is könnyebben megtaláljuk, ugyanis éjszaka élesen világítanak.

Két társammal a csapdákat jöttünk ellenőrizni. Pár napi járásra voltunk a törzs főlakhelyétől. Veszélyesebb terepen, közel a sivataghoz, amit évek óta nem próbálunk felfedezni. Túl sok eltűnéssel járt.

Egy bokor felé igyekeztem, mikor zaj csapta meg a fülemet. Közelebb merészkedtem. Valami kiugrott belőle, egyenesen a mellkasomnak. A kemény ütközéstől kicsit hátrébb léptem, a valami pedig ernyedten hullott a puha aljnövényzetre. Nem valami volt. Valaki. Ráadásul üldözte egy vad. A lándzsámat szorosabban fogva vártam az érkezését. Egy tőrfogú volt az. Egyenest a szívébe döftem a lándzsám végét. Láttam, ahogy villogó szemeiből eltűnik az élet. Ezután fordultam újra az ájult valaki felé. Mellkasán láttam, hogy még lélegzett. A fejét anyag fedte. Letekertem. Még valami, egy áttetsző maszkszerűség takarta az arcát. Azt is levettem róla, így jobban szemügyre vehettem. Gyönyörű volt. Sápadt, de gyönyörű vonásokkal rendelkezett. A napokkal ezelőtt megjelent párzási jel most izzani kezdett a csípőmön. Ő lenne a párom, akit az istenek nekem szántak? De hisz nyíltan látszik rajta, hogy férfi, akárcsak én! Az istenek így akarják üzenni, hogy ne én vigyem tovább a szüleim vérvonalát, hanem az öcsém tegye ezt meg inkább?

Az ájult páromat a vállamra kaptam, a vadat a hónom alá. Olyan kicsi! Biztos fejlett példánya a fajának? Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy másik fajba tartozik. Biztosan nem kwa-ko, mint én vagy a törzsem többi tagja. Ahhoz túl sima, túl bársonyos a bőre. A miénk inkább puha ugyan, de finoman pikkelyes. Már-már durván bizonyos helyeken.

Visszavittem őket a kunyhóba. A vadat a főzőrészen hagytam, a fiút (mert inkább fiú, mintsem férfi), lefektettem az alvóhelyiségbe. Levetkőztettem, zsákját az ágy mellé raktam. Egy mélyebb tálba vizet merítettem, a saját zsákomból puha anyagot vettem elő. Azt bevizeztem, kicsavartam a felesleges vizet belőle, majd lecsutakoltam a testét. Lába közénél kicsit tovább időztem el. Párzási szerve kint volt, de rést nem láttam, ahová visszahúzódhatna. Emellett formára sem olyan, mint a miénk. Alatta két lyukat is találtam, az egyik hátrább volt. Valószínűleg nála is ürítésre használatos lyuk az, de ami közelebb van a párzási szervéhez, az mire lehet jó? Csaknem az is a párzási szervhez kapcsolódik valamiként?

A jelet nem láttam a csípőjén. Mégis, a jelem erősen izzik. Miért nem látom a testén, ami az én testemen is megjelent? Biztos vagyok benne, hogy ő a párom.

Az egyik lámpásban lévő nektároknak adtam még magvakat, hadd világítsanak tovább a többieknél, majd kimentem a főzőrészbe dolgozni a tőrfogún.

•••

A két társam, akik velem jöttek, akkorra érkeztek meg, mikor az utolsó vércseppeket mostam le az asztalról. Kettőjük közül egyedül Shrena vadász. Draneh felfedező. Ő főként azért jött velünk, hogy esetlegesen frissítse a térképeinket. A fiú még nem ébredt fel, így nem mutathattam be nekik. Attól még beavattam őket a történtekbe, közben segítettem a zsákmánnyal. Öt négylábú vadat is hoztak, sok gyógynövényt (amiket Draneh el is kezdett szárítani) és három szárnyas farkút.

– Tehát, nincs a testén a jeled, de attól még a tiéd izzik? – értetlenkedett Shrena. – Ez hogyan lehetséges?

– Magam sem tudom – ráztam meg a fejemet. Ez engem is aggasztott. Hogyan lehetséges az, hogy nem látszik a testén?

– Lehet azután jelenik meg, hogy egyesült a testeket – elmélkedett Draneh. – Vagy mivel másik fajba tartozik, lehet rajta nem jelenik meg.

Ez tűnt a leglogikusabbnak. Lehet azért nem jelent meg rajta, mert másik fajba tartozik. De ez még jelentheti azt is, hogy egyáltalán nem fogja azt érezni, amit én. Mi van, ha nem fogad el? Gond nélkül elutasíthat, hisz nincs rajta a jelem.

Egyre kétségbeesettebb lettem. Már nagyon akartam egy párt magamnak. Erre nemcsak hogy egy fiút kapok, hanem ráadásul még a párzási jel sem látszódik a testén!

Háttal álltam a társaimnak, így csak Draneh meglepődött lélegzetvételét hallottam. Megpördülve szárnyas ellenségre számítottam. Nem ez lett volna az első eset, hogy meglátogat valamelyikük minket, de szerencsére egyszer sem okoztak galibát, csak kíváncsiak voltak. A párom ott állt az alvóhelyiség ajtajában, meztelenül, rémülten minket nézve. Szívem azonnal hevesebben kezdett dobogni. Részben a rettegéstől, hogy azonnal elutasít, részben attól, hogy végre ébren láthatom és semmi baja!

– Végre felébredtél! – szólaltam meg boldogan.