Jikook one (or more) shots

Suzume

Kedves olvasó! Mielőtt még belekezdenél, szeretném megmagyarázni a cím jelentését, hogy a későbbiekben értelmet nyerjen a történet. A suzume japánul azt jelenti veréb. Fontosnak tartom, hogy ezzel tisztában legyetek, úgy valószínűleg kevésbé tartjátok majd furcsának:)) javaslom otthon, nyugodt körülmények között olvasni, ugyanis eléggé hosszú rész következik xd Jó olvasást kívánok mindenkinek!

U.i.: ajánlom figyelmetekbe a dal szövegét, mely alapján inspirálódtam :))

Nagy levegőt véve, háromig számolva emelte meg a két vízzel teli hatalmas vödröt, melyet a nem rég érkezett fáradt lovaknak szánt. Szegény állatok az utóbbi időben olyan gyakran voltak kihajtva, biztosan szükségük van a friss folyadékra. Az ifjú trónörökösnek mostanában előszeretett elfoglaltsága a vadászat, az is kimondottan lóháton, királyi kísérettel, ahogy az illik. Jimin magában nem egyszer el is morgott egy-egy szitokszót, mikor a nap végén látta, mennyire túlhajtották szegény paripákat, s még csak arra sem veszik a fáradtságot, hogy ezek után lecsutakolják őket vagy friss vizet hozzanak nekik. Nem, ezzel szemben a királyi kíséret tagjai minden adandó alkalommal csupán odavakkantják Jiminnek - csöppet sem kedvesen -, hogy "légy jó cseléd és viseld gondját a lovaknak". Jimin pedig hiába szeretne feleselni, hiába van a nyelve hegyén, hogy valahogyan visszavágjon, tudja jól, hogy nem teheti meg. Státusz szempontjából a királyi család emberei mindannyian fölötte állnak, s neki elég lenne csupán egy kéretlen szó, vagy illetlen pillantás, s máris akasztófán végezné. Jimin pedig úgy gondolta, túl fiatal még a halálhoz, s mégha nem is szereti az életét, akkor sem kíván véget vetni neki. Elvégre ő csupán egy egyszerű cseléd volt, nem volt senkije és semmije, ami értékkel bírt volna, a saját élete volt minden vagyona, amivel rendelkezett. S még az sem volt kizárólagosan az övé.

Nem mindenki születik nemesi családba. Királyi trónörökösnek születni pedig a leghatalmasabb kiváltság, amivel egy ember rendelkezhet. Jimin születésekor a csillagok bizonyára előnytelen pozícióban helyezkedtek, ennél sanyarúbb sors ugyanis nem juthatott volna a fiatal fiú számára. Bár még csak tizennyolc éves, élete minden pillanatát a királyi udvarban töltötte, mindenféle paraszt munkákat végezve csak azért, hogy ételt s szállást kapjon. Édesanyja még a születésekor életét vesztette, apját pedig soha nem ismerte. Egyes pletykák szerint apja a királyi kíséret egyik tagja volt, miután azonban meghágta édesanyját, aki a király egyik ágyasaként szolgált, apját eltávolították a királyi udvarból. Senki sem tudja, azóta mi van vele, él-e vagy hal, Jimin viszont úgy gondolja, mindez pusztán pletyka. Elvégre miért tartaná életben a király az egyik ágyasa fattyát, miután a nőt engedély nélkül meghágta az egyik alattvalója? Jimin úgy gondolta, hogyha a pletyka igaz lenne, őt már csecsemő korában a Han folyó mélyére dobták volna.

Visszatérve eredeti feladatához, Jimin megitatta a lovakat, utána pedig le is csutakolta őket, ha már más nem képes megtenni helyette. Egyébként nem volt oka panaszkodni, imádta a lovak - vagy tulajdonképpen bármilyen állat - társaságát, mellettük úgy érezte, egy röpke idő erejéig örömet lel az egyébként szánalmas életében. Az állatok legalább meghallgatták panaszait, ha már más nem volt, aki megtette volna. Az udvarban szolgáló emberek egytől egyig lekezelően bántak vele, mivel ő volt a legfiatalabb, valamint azért sem néztek rá jó szemmel, amiért a király egyik hajdani ágyasának az egy szem gyermeke. Jimin nem értette, miért néznek rá emiatt rossz szemmel, miért beszélnek vele harsányan, s legfőképp, miért dolgoztatják őt halálra. Nem elég, hogy a királyi kíséret minden tagja vele gondoztatja a lovát - beleértve a királyt és a trónörököst is -, de még a cselédlányok is befogják őt takarítani, a konyhában segédkezni, varrni, valamint gyakran küldözgetik a faluba, mikor valamire szükség van. Hiába még csak tizennyolc éves, az egész gyermekkora ezzel telt, amint megtanult beszélni s járni, máris munkába állították. Még csak öt éves volt, mikor egyedül küldözgették a faluba búzalisztért vagy szójababért, csupán tíz éves volt, amikor a vad kopók közé dobták, hogy etesse meg őket. Vagy amikor felküldték a torony legtetejébe, hogy kergesse el az odafészkelt madarakat, ő pedig megbotlott, s legurult a hosszas lépcsősoron, szilánkosra törve a bokáját. Szerencsére egy orvos ellátta a sérülését, megfelelő kezelés híján azonban nem tudott sokat tenni érte, ezért ha megerőlteti a bokáját, néha napján most is biceg. Gyógyítót pedig értelemszerűen nem kerestek egy olyan kis senkiházi miatt, mint amilyen ő. Őket nehéz megtalálni, rejtve élnek a társadalomtól, pontosan azért, hogy az emberek ne tudják minden pitiáner problémájukkal zaklatni őket s azt követelni tőlük, hogy gyógyítsák meg, mintha mi sem történt volna. A gyógyítók ugyanis képesek rá. Senki sem tudja pontosan honnan ered a mágikus erejük, de olyan isteni erő birtokában vannak, mely segítségével a legritkább s legveszélyesebb betegségekből is nyomtalanul kigyógyítják az embert. E hatalmas erő birtokában nem csoda, hogy mindenki őket óhajtja megtalálni, ők azonban csak különleges személyeknek s különleges esetekben hajlandók elő merészkedni rejtekükből.