Szerelem kölcsönben // Szoboszlai Dominik//

1. rész - Kompromisszum

Nina

Unottan indultam el a családi ebédre, amit valami kis vendéglőben fogunk megejteni, amit nem értek, hisz sosem volt még, hogy az ilyenek ne veszekedéssel végződjenek. Semmi kedvem lejáratni magamat az idióta családom miatt. Beteg vagyok és fáradt és ezen az sem segít, hogy drága nővérem folyton a képembe vágja, hogy az ő kapcsolata mennyivel jobb Dominikkal, mint az enyém Marcival. Nos, igaza is lett, ugyanis pár napja szakítottunk és Niki tökéletes kapcsolatát pedig én hoztam össze egy éve.

-Szia Drágám. – intett apu és lerakta a telefont. – Hogy vagy? – karolt át és így mentünk be.

-Még elég szarul. – motyogtam amennyire csak tudtam.

-Hallom Drágám. – rázta meg a fejét. – El kéne menned orvoshoz most már. Ez nem állapot, hogy leépülsz egy nátha miatt. – kezdett el dorgálni, de nem voltam erre kíváncsi, tegnap anya ugyan így köszönt nekem a telefonba.

-Szia Húgi. – ölelt át a nővérem mikor odamentünk apával az asztalhoz. Levettem a kabátomat és szipogva ültem le testvérem mellé. Rá mosolyogtam anyára, aztán pedig az akkor leülő Dominikira pillantottam.

-Szia Ninus. – rakta a kezét a combomra és két puszit adott.

-El fogod kapni. – motyogtam rosszállóan, de csak megrántotta a vállát. Ha őt nem érdekli hát akkor engem sem.

-Kicsim mit kérsz inni, mi már rendeltünk. – pillantott rám anya, mire megrántottam a vállamat.

-Egy meleg tea jó lesz. – motyogtam, ő pedig bólintott és felállt az asztaltól, hogy elintézhesse nekem.

-És hol hagytad Marcit Nina? Miért nem jött el? – igen, ez az, amit a családom még nem tud. Hogy a vőlegényemet kidobtam otthonról.

-Hát apu az van, hogy Marci nincs többé. – rántottam meg a vállamat. – Szakítottunk. – emeltem fel a bal kezemet, hogy bizony ott sincs a gyűrű.

-De hát vele tökéletes életed lehetett volna. – csatlakozott bele a beszélgetésbe Fanni is.

-Lehet, de nem kell a tökéletes élet, ha egyszerűen nem szeretem és Marci is pont olyan tökéletes volt, mint a többi előtte. – morogtam és egy zsepi után nyúltam, hogy kifújhassam az orromat. Az látszik, hogy nem vagyok a toppon, talán túlságosan is. A pincér kihozta a teámat, aztán pedig felvette a rendelésünket, de én azt hiszem ma csak húslevest fogok enni, más úgyse menne le a torkomon.

-Szóval az én nagy bejelentésem az volt, hogy mától megint szingli vagyok. És a tiétek? – böktem anyáékra. Össze néztek, aztán nagy mosolyra húzták a szájukat. – Na mi az? – kérdeztem már én is nagy mosollyal.

-Mivel most lesz a huszadik házassági évfordulónk arra gondoltunk, hogy megújítanánk az esküvőnket, aztán pedig véglegesen Balatonfüredre költöznénk. – ecsetelte anya miközben apa kezét fogta.

-Ez nagyszerű! – mondtad boldogan és elkezdtem piszkálni a terítőt. Anyáék megújítják a házasságukat, valószínűleg Fanniék pedig összeházasodnak vagy valami és az lesz a nagy bejelentés, míg én meg csak nyomorgok ebben az élet nevű játékban.

-És Fannikám, ti? – kérdezte apu érdeklődve és beleivott a sörébe. A hab most nem ragadt a bajszára, hisz levágta, amivel sokkal fiatalabbnak is nézett ki, én pedig csak öregebbnek az idióta betegség miatt.

-Igazából csak nekem van valami. – mondta buzgón nővérem és megigazgatta az evőeszközöket, kihúzta magát és mosolygott. – Munkát kaptam, egy nagyon jó munkát, amivel havi ötszázezret kereshetek egy csodálatos helyen. – láthatólag ez Dominak is új volt, hisz felhúzott szemöldökkel nézte a testvéremet, ami hát elég feltűnő volt.