Angyalok tiltott szerelmei °Yoonmin ff°

3.rész: °A félig anonim ismeretlen°

Egy érdes és mély hang szólította meg Jimint.

Még mindig a helyén ülve, kezdte kényelmetlenül feszültnek érezni magát. A vér is megfagyott benne, miközben a szíve hevesen dobogott. Próbált valami alakot kivenni a nagy sötétségbe, de semmit sem látott. Végül erőt vett magán, és lassan a legóvatosabb módon felállt. Hátrálni kezdett, de a lábaiban még annyi lélekjelenlét sem volt, mint magaában Jiminben. Irdatlanul remegett; Fél az ismeretlentől.

— Ki-ki vagy? Merre vagy? Nem látlak — az angyal hangja erőtlen cincogásnak hangzott. Alapjából is vékony beszédhangja, most még magasabbra szökött a félelem miatt. Pulzusa az egekben.

— Jobban járunk, ha nem látsz — közölte az ismeretlen. Ágak recsegését, roppanását és törését, egy halk puffanás követte. A földön elkorhadt gallyak törtek ketté, majd csend. Csak a szél éles süvítése nyomta el a fülsüketítő némaságot. Jimin még most sem látott senkit. — Mit keresel itt? — hallatszott a férfi mély hangja újra, de közelebbről.

— Öhm... Eljöttem otthonról, — Jimin nyelt egyet, hátha kiszáradt torkát egy kicsit betudná nedvesíteni. — hogy kiszellőztethessem a fejemet... — a végére elhalkult a hangja és lehajtotta a fejét, miközben egyre jobban elbizonytalanodott. Nem egy ismeretlennel kellene megosztania a baját.

— Ülj vissza nyugodtan! — sóhajtott a férfi. Jimint kirázta a hideg.

Az angyal engedelmeskedett az ismeretlen kérésének. Újra csend telepedett le közéjük, de most hosszú kínkeserves percekig. Jiminnek a szemei már hozzá szoktak annyira a sötéthez, hogy láthassa a férfi sziluettjét. Az egyik fának döntve a hátát ül a földön; Egyik lába teljesen kinyújta, míg a másikat lazán átkarolta. Fejét hátra vetve a fának a pihentette.

— És... Te mit keresel itt? — tücsök ciripelés — Vagyis! Engem nem zavar, hogy itt vagy! — próbálta Jimin menteni a menthetőt, kevés sikerrel. Újra csend. 

Hirtelen mégis egy halk nevetés csendült fel. Az angyal aggodalmas ábrázata meglágyult.

— Nyugi, értettem. Minden este kiszoktam ide jönni. Itt olyan csendes és nyugodt minden, mivel soha senki sincs itt. Legalábbis eddig csak én jártam ki. Mindenki azt gondolja, hogy ez egy nagyon veszélyes hely. Pedig egyáltalán nem az. Mindig is a rosszat beszélték bele mindenkibe, pedig csak egy kis bátorság és elhatározottság kellene ahhoz, hogy az ellenkezőjét gondolják. De amíg ilyen tudatlannok és kisebb féle félelembe élnek, addig itt minden zavartalan némaságban fog maradni — fejtette ki gondolatait felszínesen az ismeretlen. — Ezt használom ki.

Csend. Megint csak a szél suttogása hallatszódott. Nem szólt semelyikük. Az ismeretlen fiú élvezte ezt, viszont Jimint kellemetlen érzés lengte körbe. Ennek enyhítése érdekében, egy "egyértelmű" kérdéssel törte meg a rájuk telepedett csendességet.

— Démon vagy?

— Persze, mi más lennék? — válaszolt költői kérdéssel egy kicsit hevesen a sötétben ülő férfi. Egy kis időre megint csak betelepedett közéjük a már jellegzetessé vált csend. Jimin halk sóhajtást hallatott. Már éppen menni készült, de az ismeretlen démon úgy döntött, hogy újból csak megszólal. — Te pedig angyal vagy. Ugye, jól gondolom? — Jimin arca egy pillanat alatt ragyogott fel. Valamilyen oknál fogva jó érzéssel fogta el, hogy az ismeretlen érdeklődik egy kicsit iránta. Persze nem értette, hogy miért érez ilyen boldogságot csak azért, mert a démon szóval tartotta, – ezzel mégis csak maradásra bírta őt – de csak hagyta, hogy ez a meleg érzés a mellkasában jobban széjjel áradjon. Jimin egy apró mosollyal az arcán bólintott egy nagyot, ezzel megerősítve a másikat. — Mi a neved?

Jimin egy kicsit megfagyott. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne megosztania a nevét egy ismeretlennel; Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy démonról van szó.

— Park Jimin — felelte végül a szőke hajú angyal. Valamiért megbízott a férfiben. Úgy érezte, hogy ő nem veszélyes magára nézve. — Mi a te neved? — kérdezett vissza Jimin.

— Yoongi

-Szonja XD