Talán-? Áh, lehetetlen!

Kirándulás 2.

Ice

*Másnap*

Furán ébredtem. Nagyon melegnek éreztem az időt,de hallottam,hogy odakint fúj a szél, észrevettem, hogy valami átölel a derekamnál fogva. Hát ki más lett volna? Persze nem a medve talált rám és vitte el a legjobb haverom. Már ha az érzéseim miatt hívhatom őt a haveromnak. Dávid volt. Átölelt. Hogy miért? Nem tudom. De jó érzéssel töltött el,azonban muszáj volt szóljak neki, hogy ne csinálja. Még a végén lebukok előtte ,ha nem szólok..Rá jön az érzéseimre.. És mi van ha viszonozza? Áh, lehetetlen.

-Dávid! ébredj.-mondtam fapofával.-Mi a francot csinálsz?-fájt ezt mondani ,de muszáj volt.
-Jó reggelt neked is!
-Nem érdekel,mond el, hogy miért öleltél át!
-Nem tudooom,megfordultam aztán valahogy oda került.
-Kellett volna még egy sátrat béreljünk..-mondtam,mintha tényleg bántana a dolog..de én ennek csak örülni tudok.
-Igazad van. Úgy jobb lett volna.
Francokat lett volna jobb!-mondtam magamban mérgesen.
-Nem reggelizünk meg?-kérdeztem
-De,együnk.

///

Reggeli közben arról beszélgettünk, hogy mikor streameljünk.
-Hát nem is tudom..-gondolkodtam
-Estefele túlságosan fúj a szél, ezért nem lesz jó a net-tűnődött Dávid
-Te figy. nem lenne jobb ötlet elhalasztani? Kirándulni jöttünk együtt,majd máskor bepótoljuk a streamet.
-Felőlem oké. Te akartál amúgy is streamelni-mondta
-Jó tudom.. De mostmár nincs kedvem.
-Tudom,mgértelek.
Ezután csönd lett. Nyugiban ettük a szendvicseinket,majd a csöndet én zavartam meg.
-Egyébként fáj a lábad?
-Nagyon picit,de nincs probléma. Ma elmehetünk sétálni ha gondolod.
-Ez remek ötlet. Benne vagyok.
-Együk meg ezt a kicsit és utána mehetünk. -mondta Dávid
-Oké oké

///

Miután megettük a reggelit elindultunk az erdőbe sétálni. Sűrű volt az erdő,ezért nem sok fény jutott be. Nem lennék őszinte, hogyha azt mondanám nem félek. Bevallom ,kissé hátborzongató volt a tudat,hogy a medve bármelyik pillanatban előbukkanhat egy bozótból. De megnyugtatott az a tény, hogy Dávid mellettem van és ő majd segít megvédeni engem. Egy picit sok ideig néztem ezért megszólalt.

-Van valami probléma? Láttál valamit?-kérdezte érdeklődően
-J-jaajj semmi,semmi,csak elbambultam!-válaszoltam,kissé a levegőt kapkodva, mert megijedtem, ahogy hozzám szólt,pedig láttam ,hogy hozzám akart szólni és testileg fel is készültem rá,mert elfordultam.
-Oké,ha valamit látsz szólj!
-Oké..

Ezután közelebb mentem hozzá.. Már-már a könyökünk is érinti a másikét.
-Máté te félsz?-szólalt meg Dávid újra
-Csak egy pici- Ekkor elakadtam a mondandómmal. Dávid tartotta a kezét, hogy karoljak bele. Először nem értettem mit szeretne,aztán megfogta a kezem és átkaroltam a kezét.
-Ezt nem kellett volna!-mondtam,de túl furán hangzott,azt éreztem, hogy most tényleg olyan vörös vagyok,mint egy rák. Elszégyeltem magam. De nagyon!
-De kell. Ha félsz akkor itt kell lennem melletted.
-Menjünk vissza...- Mondtam sajnálattal teli hangon.. Tuti nagyon akart jönni!

///

Mikor visszaértünk a sátorhoz leültünk a földre és elkezdtünk beszélgetni.
-Sajnálom, hogy vissza kellett jönnünk miattam!
-Dehogy baj! Mindenkinek vannak félelmei ,majd idővel legyőzöd te is. De most jobbnak láttam,hogy inkább jöjjünk vissza.
-Köszönöm!
-Amúgy mitől is féltél?
-Féltem,hogy majd egy medve előbukkan valahonnan..
-Jajj,erre én nem gondoltam.. Ha tudtam volna ,tuti úgy kifutottam volna erről az egész helyről ,mintha itt sem lettünk volna..-vallotta be őszintén..
-Megkönnyebbülés ezt hallani!!-mondtam majd elnevettem magam
-Mármint?
-Nem csak én félek ettől a szituációtól!
-Jaaa érteem!!-nevetett fel ő is.
-Hallod én egy kissé álmos lettem.-mondta Dávid álmos hangon
-Akkor menj és aludj.-javasoltam,mintha nem lenne egyértelmű,hogy ha álmos ,akkor aludjon
-Hozok egy takarót. Kint akarok aludni.
-Tegnap még azt mondtad,hogy nem akarsz a szabad ég alatt aludni.-emlékeztem vissza
-Éjjel nem szeretnék,amikor alszol. Most, hogy nem alszol,ha valami baj van,akkor tudsz szólni,mert ,te nem alszol.-mondta.
Egy kissé jól esett az ,amit mondott. Nagyon megbíz bennem. Ennek örülök.-tűnődtem el

///

Dávid elaludt. Hát igen.. Annyira aranyos ,hogy az lehetetlen. Mégis,hogy tud valaki ilyen tökéletesnek születni? Mindegy is. Inkább nem töröm tovább a fejem emiatt.. Inkább leülök mellé a takaróra. Jajj meg akarom ölelni! De ha megtenném totálisan lebuknék!

Ezek a gondolatok voltak a fejemben,amikor megijedtem,mert Dávid megszólalt.
-Le akarsz feküdni mellém te is?-kérdezte fél álomban
- Dehogy is, inkább megyek a patakhoz. Fel is álltam,de ekkor  Dávid megragadta a karom és visszahúzott a takaróra. A kezét elnyújtotta,hogy párnaként szolgáljon,a fejemet,pedig ráhelyezte a kezére. Dávid felé néztem az egész folyamat alatt,de most kénytelen voltam elfordulni. Éreztem,hogy annyira tüzel az arcom, hogy mindjárt elolvad! Jajj!

Ekkor egy kéz fonódott a derekam köré.. Dávid újra megölelt. Ugyan úgy ahogyan valamikor az éjjel. Dehát,most nem is alszik... Akkor az éjjeli ölelés is direkt volt? Lehetetlen! De akkor most mégis miért? Inkább nem kérdezem meg..

-Ha elalszom,akkor nem lesz aki figyeljen a környezetedre , miközben a szabad ég alatt alszol!-Keltem fel újra mellőle. Sajnos.. Pedig annyira örültem...
-Igazad lehet. Menj csak.- Fordult el Dávid és nemtörődöm módra aludt tovább.

Most mégis mit csináljak? Unatkozom.. Jajj és mi lesz a vacsorával? Megvan! Csinálok én neki olyan pikniket, hogy az felejthetetlen lesz!

///

Pont jókor fejeztem be. Dávid most ébredezik. Annyira büszke vagyok magamra! Szerintem nagyon szép és feelinges lett ez az egész! Gondosan leterítettem még egy takarót,rápakoltam egy csomó kaját,amit mind tuti nem eszünk meg.. És hát nem is kéne mind megegyük,hiszen még holnap itt leszünk délutánig.. Ahhoz, hogy ne a sötétben tömjük magunkat , hoztam gyertyákat, hogy világítsanak. Őszintén szólva, nem tudom, hogy mégis mikor és hogyan kerültek oda a táskámba ,de most jól jött! Ugye azért kell a gyertya,mert hamar sötétedik és tuti sötét lesz mire végzünk a vacsival.

-Hát te meg mit csináltál ide?- Csodálkozott el Dávid ,amikor meglátta a kreálmányom
-Meglepii~~ -Mondtam valami fura kínos hangon. Klassz..
-Wow ,köszönöm! Nagyon jól néz ki,de viccen kívül!-Csodálkozott Dávid
-Örülök, hogy tetszik!-Mosolyodtam el
-Akkor? Eszünk?- Kérdezte
-Természetesen! Éhen halok!

///

Miután ettünk, mindent elpakoltunk,ami megmaradt,majd bementünk a sátorba és újra elővettük a kártyajátékainkat és játszottunk elég sokat..

Most valahogy én pillantottam rá a telefonomra, megint elmúlt már éjfél. De nem szóltam az előttem ülő Dávidnak,mert ő épp nem figyelt. Jól éreztem magam. Nem szerettem volna aludni.. De lehet akartam volna.. A karjaiban.

-Máté jól vagy?-kérdezte Dávid hirtelen mikor is visszatértem a gondolataimból
-J-jajj persze! Csak elbambultam!!-mondtam kínosan
-Mostanában elég sokszor elbambulsz,nem gondolod?
-Lehet..
-Te figy. Alszunk?-kérdezte
-Oké..felőlem..-mondtam, aztán rájöttem, hogy ő is az időt nézte,amikor elfordult

Lefeküdtünk,most Dávid nem ölelt át. De így lehet jobb is. Elfordultam tőle,mert a hátát néztem,és egyre több gondolat volt a fejemben..

Vajon miért ölelt át kint a takarón is? Pedig annyira de annyira elhittem,hogy éjjel tényleg csak véletlen volt.. Miért kell ezt csinálja? El akarom felejteni,ha ez folytatódik ,nem tudok a szemébe nézni és barátként tekinetni rá. Ha ezt folytatja csak jobban kötődni fogok hozzá.. Talán ha meg tudja, hogy meleg vagyok... Többé már a barátom sem akar majd lenni.. De mi van akkor ,ha ténylegesen ő is szeret? És nem barátilag.. Áh,lehetetlen!-gondolkodtam ,aztán egy csomóval a torkamban valahogy sikerült elaludnom. Nagy nehezen.

-------------------------------------------

Hallo hallo újra!!

Itt is van a 2. Remélem ez is tetszeni fog..

Nagyon köszönöm,hogy elolvastátok az első részt egy páran! Nagyon jól esett..
Szülinapi ajándék volt.. Nagyon örülök.. Köszönöm mégegyszer (egyébként ma van a szülim:3 LOL)

Még a 3. Részt is fogom hozni szerintem.. Sok ötletem van még.. aztán mikor vége lesz a kirándulásuknak,nem tudom,mit írjak még.. de még gondolkodom és remélem lesz kedvem folytatni ezt az írást.

Pár nap múlva tali,ha végeztem a 3.-kal!!!