SZJG- másképp "2 Évad" /Szjg FF./

Szeptember 16, péntek

Azért nem írtam mert nagyjából ugyanolyan voltak a napjaim mint hétfőn. Sokat voltam Andrissal, persze nem basztunk minden nap, de még egyszer lefeküdtünk, tegnap. És nagyon élveztem.
Ma csak suli után voltak érdekesek a dolgok. Megint elém jött Andris csak most kocsival. Amikor oda ért megint hátulról megölelt, és a fülembe súgta.
- Kívánlak bby.
- O-oké. Mi most megyünk. Sziasztok. Jó hétvégét.- köszöntem el.
Beültünk a kocsijába, és elindultunk hozzájuk. Mivel ő egy kicsit messzebb lakik a Szent Johannától, és már látszot rajta hogy nagyon kíván ezért elkezdte simogatni a combomat. Majd bele is markolt, amire én felnyögtem. Majd a kezével egyre feljebb halad, aztán benyúlt a szoknyám alá (igen mí meglepő, de ma szoknyában voltam). Aztán benyúlt a bugyim alá.
- Andris...- mondtam halkan.
- Miaz, nem tetszik?- kérdezte mosolyogva.
- De, csak belátnak a kocsiba.- mondtam, elég halkan.
Amikor oda értünk egy piros lámpához, hátra nyúlt a kabátjáért, majd a combomra terítette.
Aztán folytatta. Elkezdte simogatni az oldalamat, aztán hirtelen feldugta az ujját. Én erre csak egy rohadt nagyot felnyögtem. Egyre feljebb ment én meg egyre csak nyögdécseltem. Egyszer csak kihúzta az ujját, és még egyszer felnyomta. Én még nagyobbat nyögtem mert ez erősebb és hirtelenebb volt. Aztán oda értünk, és nem tudom, hogy hogyan meg, hogy miért van az ablakokon ilyen sötétítő, de egy gombot megnyomott a kulcson és elsötétültek az ablakok. Elkezdtett szenvedélyesen csókolgatni. Aztán amikor már ott tartottunk, hogy már csak a bugyim volt rajtam, és megint simogatta az oldalamat, aztán pedig már megint feldugta az ujját, jött egy üzenete.
- Megnéznéd nekem Szívem?- kérdezte, mert nem akarta abbahagyni azt, hogy feldugdossa nekem az ujját. Egyre csak dugta feljebb és feljebb, aztán megfordultam, hogy inkább a seggembe dugdossa a farkát, amit meg is tett, és nagyon élvezte ahogyan én egyre nagyobbakat nyögök. Aztán hirtelen megfordultam mert Niki volt az aki írt. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak egy piros szív volt a neve mellett.
- Horváth András!!!- kiabáltam rá, majd megpofoztam.
- Mi a franc baby?- kérdezte, és láttam rajta, hogy nagyon fájt neki. Én meg közben vettem, fel a melltartómat, meg a szoknyámat.
- Ja, és még azt sem tudja, hogy miért mondom. Talán ezért!!!- nyomtam a képébe a telefont.
- Ez nem az aminek látszik!- mentegetőzött.
- Ja... Persze... Hagyd a mentegetőzést, és mondd meg az igazat!!- ordítottam rá.
- Jó... Megcsaltalak...- mondta halkan. Én erre adtam egy jó nagy pofont, felkaptam a cuccaimat, és mielőtt becsaptam volna az ajtót, ezt mondtam neki. Az esőben...
- Mindig is tudtam, hogy ez sem lesz igazi. Ugyan ez volt Dáviddal is. Soha többé nem akarlak látni!- ordítottam, majd becsaptam az ajtót, és elindultam haza. Zuhogott az eső, nekem záporoztak a könnyeim, elegem volt mindenből, és mindenkiből. Pont kanyarodtam, amikor belementem valakibe. Az a bizonyos valaki Cortez volt.
- Bocsi, ne haragudj- mondtam.
- Semmi baj.- mondta, majd szerintem látta rajtam, hogy sírok, az államnál fogva felemelte a fejemet.- Várj. Reni, minden oké?- kérdezte.
- Igen, tökéletesen vagyok.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Nem úgy néz ki.
- Jó, tök szarul vagyok, oké? Annyi van, hogy Andris megcsalt. Pedig azt hittem, hogy komolyan gondolja. De nem. És tudod kivel? Nikivel.- mondtam felháborodva. Ő erre nem válaszolt semmit csak kivette a kezeit a zsebeiből, és megölelt. Én belefúrtam a nyakába a fejemet és csak sírtam.
- Shhhhhh...- simogatta a fejemet.- Figyelj. Mi lenne, ha haza mennénk?- kérdezet. Én erre csak bólintottam egyet. Megfordultunk, megfogta a kezemet (mert azon a területen elég sok volt az unszimpatikus ember) és elindultunk hozzám. A kapuban elakartam köszönni, de ő nem engedte el a kezemet.
- Öhm Cortez... Mennék be.
- Egy ilyen eset után nem hagyom, hogy egyedül legyél éjjel.- mondta, majd mintha ez tök normális lenne, bevezetett a házba. Levette a cipőjét, és letette a kabátját, miközben még mindig fogta a kezemet. Én is levettem a cipőmet, meg a kabátomat, majd bementünk.
- A szüleid?- kérdezte.
- Kiköltöztek Berlinbe, a bátyám már rég nem velünk él, úgyhogy lett egy házam.- mosolyogtam, miközben még mindig könnyeztem. Hirtelen megint kitört belőlem a sírás. Cortez csak bevitt (igen, ilyen menyasszonyosan felvett) a nappaliba, lefeküdt majd magára húzott. Át ölelt, és simogatni kezdte a hátamat. Én megint a nyakába fúrtam a fejemet, és egyre csak sírtam.
- Cortez, hogy van az, hogy egyfolytában, ha összejövök valakivel, annak ez lesz a vége. Mert tavaly gólyatáborban is ez volt.
- Nem tudom Reni. Nem tudom...- mondta halkan, még mindig a hátamat simogatva. Hirtelen felült és az ölébe húzott.
- De én valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége. Az a rohadt gyerek nagyon idegesített. Mármint... Nagyon rossz hatással volt rád.- mondta egy kicsit összezavarodva.
- Hm... Viszont most lenne egy kérdésem. Be állnál a bandába, mint gitáros?- kérdeztem még mindig az ölében ülve.
- Igen.- mondta, majd megölelt.- Jajj, köszönöm Reni! Amúgyis kerestem már egy bandát.
- Nincs mit megköszönnni. Amúgy csak úgy mellékesen megjegyzem nagyon jól gitározol.
- Köszi.- ezután megint lejjebb csúszott és tovább simogatta a hátam. A pillangóim úgy döntöttek, hogy itt az ideje felkelni, és nagyokat csapkodni a gyomromban. Mind1. Még simogatta egy ideig a hátamat aztán én bealudtam.