Szerelem a végsebességen

2. 'fejezet'

Scarlett Nelson'

Sokkosan álltam a konyha közepén egyedül maradva gondolataimmal. A csend szinte tapintható volt, csak a hűtőszekrény halk zúgása törte meg az egyhangúságot. Lassan felnéztem, körbejárattam a tekintetemet a helyiségen, és próbáltam emlékezni, hogy mi történt az előző percekben. Az agyam zúgott, a szívem hevesen vert, és úgy éreztem, mintha egy másik világban lennék. Az eddig megszokott, ismerős konyha hirtelen idegennek tűnt, mintha minden egyes tárgy külön jelentőséget kapott volna.

Tekintetem a pulton lévő pohárra vándorolt. Mély lélegzetet vettem majd vissza indultam a többiekhez. Leültem és tovább folytattam amit elkezdtem.

-Hol voltál ennyi ideig?-kérdezte Emma.
-Ittam.- válaszoltam egyhangúan.
-Aha. - mondta ezzel le is zárva a témát de majd még számon fog kérni.

Elég késő volt már, és kezdtem megéhezni, így Emma és Liam neki álltak vacsit csinálni. És ismét kettesben maradtam vele. Barna tincsei szemébe lógnak,ezzel akadályozva látását. Alrébb tűri barna hajszálait, majd rám emeli a tekintetét. Az arca elkomolyodik, mintha mondani szeretne valamit, de inkább magában tartja, és vissza emeli tekintetét a készülékre. Már nem volt kedvem lent maradni vele kettesben így felmentem a szobámba.
Amint beértem az ajtón, olyan gyorsan az ágyra vetettem magam. A fáradtság teljesen eluralkodott rajtam, és úgy éreztem, mintha az ágy magához húzna. A szemhéjaim egyre nehezebbek lettek, és ahogy behunytam a szemem, a külvilág zajai lassan elhalványultak. A csend és a nyugalom végre átjárta a testemet. Már majdnem elaludtam, amikor halk kopogás hallatszott az ajtón. Félálomban próbáltam figyelmen kívül hagyni, de a kopogás egyre erősödött. Végül kelletlenül felültem és az ajtó felé fordultam. Odamentem és kinyitottam azt.

-Igen?- kérdeztem fáradt hangon.
-kész a vacsi gyere le enni.-válaszolta az előttem álló Emma.
-Én mégsem kérek álmos vagyok.-mondtam, majd becsuktam az ajtót, és vissza dőltem az ágyamra.

Ekkor már tényleg elaludtam.

Reggel az ébresztőm zajára keltem. Na basszus kedd van. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Megfürödtem ami mellesleg jól is esett, majd vissza kullogtam a szobámba és felöltöztem. Unottan ballagtam le a lépcsőn be a konyhába. Emma még alszik. Hurrá. Ma én csinálom a reggelit. Egy egyszerű omlett mellett döntöttem, mivel mást nem tudtam kitalálni. Hozzá is láttam, majd egy tizenöt perc alatt végeztem is. Na arra már Emma is leért a lépcsőn.

-Jó reggelt!-köszöntem oda neki mire csak egy 'reggelt' válaszolván leült enni.

Emma elmosogatott, majd indultunk szokásosan a suli felé.

Az út odáig csendesen telt, nem sokkal később Liam is csatlakozott hozzánk, így megint egy harmadik kerék vagyok itt. Lemaradtam a társaságtól és inkább a fülhallgatom társaságát választottam.

Oda érve a sulihoz hangos zajok csapták meg a fülemet Emmával szétváltunk, és most már csak Liammal folytattam az utamat, hiszen fizikán együtt vagyunk.

-Vöröske. hallasz?-bökkentett ki Liam az ábrándozásomból.
-Nem vagyok vöröske, szőke vagyok ha nem látnád.-szóltam vissza dühöngve.
-Jólvan vörös. Csak annyi, hogy jössz este?-kérdezte.
-Hova kell mennem?-kérdeztem mert nem tudtam miről beszél.
-Felix motor versenyére. - válaszolta majd megállt és rám nézett.
-Aha, persze megyek, de Felix ne tudja meg légyszi.
-Jó jó. majd felveszlek a parknál.-mondta majd együtt bementünk az osztályba és helyet foglaltunk.

A nap szokásosan lassan telt. Hogyan más hogyan. Délután haza érve szóltam Emmának, hogy nem leszek itthon este mert... ohm na igen szóval megyek futni szóval elég későn jövök meg.

Este hat óra fele írt Liam, hogy nyolckor a parkban találkozunk, így még volt időm össze készülni.

Elmentem lefürödni, majd a szekrényem elé lépve kerestem valami olyan ruhát amiben Emma azt hiheti, hogy futni megyek. Félnyolc körül felvettem a convers cipőmet, Emmatol elköszöntem és elindultam a park fele.