GONE <THE LAST ONES>

Jacks

Lassan ébredeztem. Felülök az ágyamon és kinyújtozok egy ásítás kiséretében.
-Herold! - kiabálok egy személyi szolgámnak. Nincs válasz. Én nem turöm ha ignorálnak! Ezért fel is kelek és átvágok a szüleim szobájába.
-Anya, apa Heroldot ki kell rúgni - mondom miközbe csak úgy benyitok a szobájukba. Nincs is itt senki. Fhu ez a nap már rosszul kezdodik.
-Muter! - kiáltok, anyámat keresve. Mi a faszért ignorál mindenki engem?! Idegesen lecsörtetek a konyhába ami egybe van a nappalival. Hol van itt mindenki?
Jó kit érdekel? Hát engem nem! Én csak enni akarok.
-Hol van itt a kés? - nyitogatom a fiókokat de nem találom. Sose szoktam fozni, a konyhába is alig vagyok.

Amint megtalaltam utánna kenek magamnak egy vajas kenyeret, mivel mást nem nagyon tudok csinálni. Majd a bejárati ajtóhoz lépek.
- Ha engem itt mind ignoráltok akkor elmegyek! - és bevágom magam mögött az ajtót. Egy apartmanba lakunk ezért átvágok a folyosón, le a liftel és már a hatalmas luxus lobbyba vagyok.
Üres.
Körbenézek. De sehol senki.
- Halló? -kiáltok de nincs válasz. Mi van ezekkel az emberekkel? Na mindegy is.
Kimegyek az épületbol New York utcáira ahol.... Nincs senki? Ez meg, hogy lehet?
Itt mindig van valaki.
Már kurvára elegem van ebböl a napból! Gondoltam átnézek egy haveromhoz. De nem nyitnak nekem ajtót. Most meg akarnam prankelni vagy mi a fene folyik itt? Bármi is legyen az, nekem nem tetszik.
-Mike! Most azon nyomba nyisd ki a kurva ajtót! - és belerúgok egyet. De még mindig semmi. - Ez kicsit se vicces, tesó! Most fejezd be! És engedj be! -kezd elégge elegem lenni ebböl az egészbol. Fogom magam és lelépek. Ahogy visszaérek a lakóépület utcajába még mindig sehol senki. Bemegyek a lobbyba ahol nekem háttal áll egy hölgy.
-Na végre valaki! Maga tudja mi történik itt? - kérdezem ahogy közelebb lépek. A néni nem fordul meg. - Halló? - Kezd megint elmenni a türelmem.

A hölgy elé állok, de ahogy felnézek észre veszem, hogy hiányzik a bor a testérol. És elég furán vigyorog rám.
-Maga meg mit akar?! - kérdezem most már elég ijedten.
- Neked nem lenne szabad itt lenned, fiatalember -mondja a hölgy egy elég mély hangon, még mindig azzal az para mosollyal a száján. Majd el kezd felém futni. Szerencsére gyorsan reagálok és én is futásnak eredek, be a liftbe. Ahová hála az istennek nem tudodt utánnam jönni. A szívem mindjárt kiugrik a helyérol úgy érzem. Nagyon remélem, hogy ez valami nagyon rosss vicc.