Melinda

5 1 0
                                    

-Siess mert elkésel! - ordítja anya a másik szobából. Ma van az elso napom kilencedikesként. Nagyon izgulok, de örülök is, hogy végre gimibe megyek.
Bemegyek a fürdobe és bekapcsolom a zenét, imádok zenét hallgatni miközbe készüludök, ez egy ilyen szokásá vált. Most is éppen táncolok az új kedvenc számomra amiközben fogat mosok. Amint kész lettem elkezdtem felöltözni a már elore betervezett ruhámba. Egy kis aranyos fehér felso és egy fekete szoknya, ilyen ünneplosbe. Megfordulok párszor a tükör elott, hogy eldöntsem tetszik-e. Tetszik. Szóval irány a suliba. Sminket nem teszek fel, mert itt lehet nem engedik és amúgy is olyan meleg van, hogy leizzadnám.
Lépek ki a fürdoböl és körbe nézek, sehol senki. Érdekes.
-Anya? - kiáltok hátha csak egy másik szobába van. Nincs válasz. Vajon hol lehet? Biztos elment már dolgozni, furcsa, hogy nem szólt.
Kinegyek az utcára ami felettébb üresnek és kihaltnak tunik. Hol van itt mindenki? Nem lakok egy forgalmas utcába szóval lehet még mindenki alszik vagy készülodik.
Elmegyek a barátom házához, Kingához. Ugyanoda vettek fel minket szóval gondoltuk ha már ilyen közel lakunk egymáshoz miért ne mehetnénk együtt?
Becsöngetek. Semmi válasz. Becsöngetek mégegyszer. Semmi. Mi folyik itt?
Írok Kingának, hogy itt vagyok, hátha még csak sminkel mert azt úgyis olyan sokáig szokott.
5 percig várok de semmi válasz, küldök mégegyett. Mi van itt most mindenkivel?
Nincs válasz még mindig. Fura.
Megírom neki, hogy akkor nélküle megyek, mert mindjárt elkések. És, hogy igazán szolhatótt volna ha o nem jön.

A buszmegállóhoz érek, itt a fo úton sincs senki. Se autók, se emberek. Amég várom a buszt megpillantok egy sünit a fube. De kis cuki. Mire visszanézek az útra addigra épp jön a busz. Na végre emberek. Felállok és megvárom, hogy ide érjen. Megáll és kinyitja az ajtót. A vezeton kapucni van és elore néz, nem lehet látni az arcát. Felszálloo, o meg szépen lassan felém fordul. Érzen, hogy valami baj van, mégse tudok megmozdulni.
Ez nem egy férfi! Ennek nincsen feje!

Ilyen gyorsan még egy tesi órán se futottam. Azt se tudom merre csak futok és futok, amég a lábam bírja. Ez a kép örökkre beleégett az elmémbe. A hasam se bírja tovább. Hánynom kell. Oda sietek egy bokorhoz és belehányok. Most meg mégis mi az isten történik velem?!
Találnom kell egy embert!

Hello hello!! Hogy ha tetszett ez a rész akkor egy kedvelessel tudjatok jellezni elore is koszonom🙏

GONE <THE LAST ONES>Donde viven las historias. Descúbrelo ahora