Kisfiú - SanHwa ff. ✓

22

Az interjú újabb sikert hozott, a legutolsó fellépés is négy szék híján teltházas volt. Nem is emlékszem, hogy lett-e volna valaha ilyen nagy pörgés a színházban négy héten át.

Az igazgató az utolsó előadás után meghívott mindannyiunkat egy vacsorára, hogy ezzel pluszba megköszönje a kemény munkánkat. Ki is használtuk, annyit ettünk, amennyit nem szégyelltünk. Sant kicsit noszogatni kellett, de ő is növesztett egy szép pocakot estére. Elvégre, megérdemli, hogy egyen egy jót. Ez a négy hét tényleg sok volt kicsit még nekem is. De nem baj... A lényeg, hogy vége, mi pedig pihenhetünk. Bár nem tudom mennyire lehetne pihenésnek hívni azt, hogy San hajlani egyig a könyvek felett ül...

Egy hét és itt vannak az év végi vizsgák. Mindketten teljesen elfelejtettük, szóval most kell megtanulnia mindent. Ha valamiben tudok, segítek persze, de mivel nekem az érettségi is rég volt, nem tudok sokat hozzáadni. Inkább magamra vállalom a háziasszony szerepét, ahogyan ő is tette, mikor itthon volt én pedig a színházból jöttem haza minden este.

Csinálok neki reggelit és vacsorát, ebédet pedig csomagolok neki a suliba. Próbálom nem zavarni, ha úgy van inkább odaadom neki a szobámat és ott tanul, amíg én főzök meg takarítok kicsit.
Pénteken már jól látszik rajta, hogy egyáltalán nincs kipihenve, de ez igaz a többi diákra is a suliból.
Legalábbis a többségre...

San a szombatot még végig tanulja, de a vasárnapot már nem hagyom. Ki kell pihennie magát, nehogy végül a fáradtság miatt veszítsen pontokat.

Kicsit összebújunk a kanapén, megnézünk pár filmet, együtt csinálunk ebédet. Ígérek neki egy karton barackos tejet, ha mindenből 80 pont felett teljesít, ami máris ad némi erőt neki. Este korán lefekszik, a hétfő reggelnek pedig pozitívan indul neki. Eldobom suliba, majd hazamegyek és élvezem, hogy nem kell bent ülnöm és lesnem a csalókat, mint ahogy a legtöbb kollégám teszi.

Közben van időm megnézni, mi folyik a nagy világban. Válaszolok üzenetekre, érdeklődöm pár ismerősöm felől. Közben feltűnik az is, hogy egy napja kaptam egy új emailt, amit eddig nem néztem meg. Egyből megnyitom, majd szinte a lélegzetem is elakad, mikor realizálom, hogy ez egy felkérés.
Egy felkérés... mégpedig egy filmbe!

Mellékszereplő lennék, de egy fontos mellékszereplő, aki kissé titokzatos személyiség. Nekem való szerepnek tűnik...

Felcsigáz a dolog és egy kis habozás után válaszolok, hogy érdekelt vagyok. Valószínűleg majd el kell mennem személyesen megbeszélni a dolgokat, de nem baj. Ezen a héten úgyis ráérek. Most nem szerveztek be egyik osztályhoz sem, szinte már semmi dolgom nincs a tanévben. Majd júnisban max, mikor papírokat kell töltögetni, de addig már tanítanom sem kell. Csak pletykálni megyek be az osztályokhoz.

- Na hogy ment? - támadtam le Sant, amint hazaért.

- Fogalmam sincs - dobta le a táskáját a falhoz, majd kibújt a cipőjéből. - Az matek szerintem megvan... Az irodalom meg... Tudod mit? Ma imádkozzunk - mondta, mire felnevettem.

- Annyira biztos nem rossz. Gyere, együnk... Mindjárt kész - húztam magammal a konyhába. Leült a helyére és egy nagy sóhajjal megtámasztotta a fejét. - Holnap miből írtok? - vettem le két tányért meg evőeszközöket.

- Töri meg... Uh... Nyelvtan.

- Na jó párosítás - kuncogtam a kellemetlen fintorán és közben megterítettem magunknak.

- Az... A legjobb...

- Na ne szomorkodj - kavartam bele a levesbe, majd megbizonyosodva róla, hogy már jó lesz, levettem a tűzről és az asztalra tettem. - Biztosan menni fog. Okos vagy - szedtem ki mindkettőnknek két nagy kanállal, ő pedig már meg sem várt engem, csak magához húzta egy enni kezdett.