A Tulajdonom

3 Fejezet - Markában

Rose

Nem ! Nem és nem! Mégegyszer is nem ! Biztos nem fogok elmenni, már három éve tart ez a kibaszott cirkusz nem kell nekem senki.
- Rose kérlek értsd meg ez fantasztikus lehetőség sose hívtak meg még minket ennyire vagyonos emberek, jól tudod hogy aranyvérűek, arisztokraták sose hívtak még meg minket ennyire színvonalas bálra ! - Az utóbbi három éve már anyáékat elkezdték meghívni különböző estélyekre, a muglisákunkat véve már ez is hatalmas siker volt , édesanyám mindig elránagatott magával annak a reményében hogy sikerül valamilyen mágusra ráerőszakolni engem, ragaszkodik hozzá hogy ne maradjak itt, és hogy találjak magamnak párt "abban a világban" senkit sem
érdekelt én mit akarok szinte erőszakal próbálnak már rámsózni valakit, túlságosan fiatal vagyok a házassághoz arról nem is beszélve hogy nem akarok egy olyan emberel élni kit anyám választ, így megtudva hogy újra el kell mennem egy bálra egy olyan kastélyba ahol mugli még nem tehette be a lábát , rémület fogott el..
- Anya ! Istenem nem én még erre nem vagyok kész! Tudom mire megy ki a játék de nem fogok megalázkodni az aranyvérűek között a sok elitélő és lenéző kretén beszolásaikat tűrve , te is tudod hogy nem fogadnának minket jól. - magyaráztam anyának erősen geszikulálva a kezeimmel, próbáltam minél jobban megértettni vele hogy én nem akarok ebben részt venni
- Téged . És ne aggodj ennyire nem lesz baj , viszont ez fantasztikus lehetőség arra hogy embereket ismerj meg, nem kell aggódnod nem leszek ott .. - válaszolta nekem oldalra türve a konnytábol kilógo tincset
-Hogy tessék? Hogy érted hogy csak én?- kérdeztem megilletödve
- Minket apáddal ezzutal nem hivtak meg , egyedül mész - már nyitni akartam a szám hogy közbe szóljak de folytatni kezdte - Elmész rá. Tiszteletet fogsz tanúsítani és nem hozzol szégyent a családra , ha jól teszed a dolgod beszélek az igazgatóval hogy maradhass még egy hetet otthon, ha jól sejtem nem nagy kedved van vissza menni két nap múlva a suliba .. - Mielőtt válszoltam volna egy pillanatra ledermedtem tudtam hogy nagy választásom nem lesz és végül úgy is eljutok a bálra, egyedül leszek így nem kellesz anyám prédikációit hallgatni arról hogyan beszéljek a férfiakra , és nem utolsó sorban otthon maradok még egy ideig , mióta otthon vagyok az álmok megszüntek, viszont a szorongásom a minden napokba is belekerült vissza gondolva az összes történésre rémületet kapok hiszen a vonatos utam után tudom bárhol vagyok ez a valaki megtalál .. Azóta rémes paranoiám lett mégis otthon valahogy .. valahogy nyugodtabban érzem magam
-Rendben! El megyek , de többet nem fogok ilyen szarságba részt venni.
-Rose Cameron ne húzd ki a gyufát.- nézett rám szigorú tekintettel. Így egy sohaly után a szobámba mentem ahol kinyitva a szekrényet el kezdtem gondolkodni az estély pár óra múlva kezdődött

...

A piros bársony ruhám gyönyörű volt.. Nem kellett sokat tanakodnom máris tudtam hogy ebben akarok menni, emlékszem mikor anya megtudta mennyiért vettem ezt a kincset azt hittem fejem veszi. Tűzpiros színe különleges volt elegáns mégis vad a karjaimat eltakarta a ruha hosszú ujja , mégis egy enyhe kivágás diszitette a ruha alját, az egész hosszát pedig apró csillámok díszítették ami a hold fényében elvarázslo volt. Szerettem volna szép lenni , kitűni a tömegből hiszen jól tudtam hogy egy egyszerűbb ruhával esélyem sem lett volna bárkivel is egy dialogust kezdeményezni , itt a külső vonósok a fontosak ha nincs pénzed akkor egy senki vagy a szemükben, sok nő vesz fel ilyen estélyekre kihívó, szexi ruhákat reménykedve arra hogy találnak egy jó párti férjet.. Míg az arisztokrata nőknél ez bevált addig egy muglit származású nőt prostituáltnak tituláltuk. Külön helyiségek is voltak melyekben a férfiak használhaták ezeket a nőket. Többször is próbáltam elmagyarázni anyának hogy ezzel egyetlen egy mágust sem fogok vonzani.. Vagyis fogok csak nem olyan értelembe ami neki tetszene.

Lord Voldemort

Az enyém! Az enyém! Az enyém! Érzem az illatát , közeledik ! Hallom a gondolatit a félelmeit. Izgul. Pedig nyilvánvaló hogy senki de senki ebben a kibaszott kúriában nem fog merni rosszat mondani neki, ahhoz túlságosan értékelik az életüket. Szegény kismacskám fél. Mégsem mutatja.. Ejnye kismacska hazudni nem szép dolog ezt kinvelem belőled. Belépve a szobába máris a pofijára terelődik a tekintetem olyan kis ártatlan, naiv rozsám. Azt hiszi haza mehet majd , a telt ajkait harabdálja szét néz a terembe az embereket figyeli, pisze felhuzot orával néz végig az embereken nem értve miért nézi minden szempár őt. Nem kis figyelmet keltett a jelenlétével mindenki tudja hogy a jővendőbeli Úrnőjük áll előttük és egy cseppet sem boldogit hogy ez az "úrnő" ilyen kivágásal tartózkodik ennyi szem előtt. Mégis mit képzelt mikor felvette ezt a ruhát? Karcsú lábai tekintetek ki a bársony anyagból, és az istenért is a hatalmas fenekére feszült az anyag. Az én nőm nem fog így öltözködni! Megnevelem . Senki sem láthatja őt így ! Az enyém! Enyém! Mély morgás szakadt fel a torkomon, a vágy és a harag keveredtek bennem. Lassú léptekkel közeldtem a kismacskámhoz, miután meglátott tekintetét mélyen az enyémbe furta
....

Rose

Egy férfi közeledik felém , nagy de mégis kimért lépteivel hamar átszegte a köztünk lévő távolságot. Olyan vonzó olyan csábító, túlságosan nagy, magasága messze megelőzte egy normál férfijét, széles vállain és hátán szorosan feszült a szmoking, szakála csak még brutálisabb külsőt biztosítottak neki. Brutálisat mégis vonzot. Tekintete rabul ejtett, és nem átmeneti értelemben. Nem tudtam el kapni a szemem , máshova nézni. A testem leblokolt nem én parancsoltam magamnak. Hanem ő. Ez megrémisztet, hozzám érve az egyik karjával megfogta a derekam másikal pedig a markába szorította a tenyerem.
- Megérkeztél , táncolni fogunk. - jelentetett ki nyugodt hanggal, mégis ki ő ? És miért akar bármit is csinálni velem.. Abban sem voltam biztos hogy valaki kedves lesz velem a táncrol már nem is beszélve .. Mégis tartottam ettől a férfitól, túlságosan hatalmat követelő, irányít mindent és mindenkit a testem engedelmeskedni akar neki , érzem ahogy feltör bennem a vágy .. Nem engedhetek neki ő túlságosan veszélyes lehet.
- Nem akarok táncolni, megsem kérdezte a beleegyezésem.- Magabiztosnak indult hangom mégis megremeget.. ki akartam húzni a kezem a karmai kőzül de egy erős szoritás akadályozot ebben meg, túlságosan erős...- Ne ! Engedj el ! Ez fáj ! Hallod ? Engedj!
- Hagyd abba a cirkuszt rózsám vagy rosszabb lesz . Táncolni fogunk. - Rózsám ? Hogy tessék? Az emlékek máris a fejembe hasiottak az összes álom , a vonat .. minden . Hirtelen pánik lett úrrá rajtam de ő mit sem észelelve vezetett a táncparketre ahol szorosabban ölelve derekam el kezdet lassan kerinőzni velem . Az emberek körénk gyűltek mi voltunk az egyetlen pár aki táncol. Mégsem tudott most ez érdekelni éreztem hogy alig kapok levegőt és a kossza gondolatok elepték a fejem.
- Csak nem rájöttél? Valjuk be már rég nagyon rég idelye volt , a tulajdon maga sétált a gazda markába büszke vagyok rád ! A ruhádért pedig még számolunk. - suttogta a fülembe, nem bírtam tovább a sok hang a zene .. éreztem hogy minden erő elhagyja a testem. Hirtelen minden elcsendesült erős karok ragadtak meg a szemeim pedig lecsukodtak