A szerelem nyomai

3. rész

/mielőtt elkezdeném, le szeretném szögezni, hogy a történetben elhangzó helyszínek csak kitaláció. ez alól kivétel: Chicago, Illinois. (ezek értelemszerűen lézeznek) további jó olvasást!/

Rose

-Nos, lássunk hozzá!-szóltam, mert nem bírtam a kínos csendet ami kezdett alakulni.

Mindketten alaposan tanulnányoztuk az aktát. Mikor végeztem, felálltam és a fehér táblámhoz sétáltam, majd elkeztem rá a legalapabb dolgokat felírni.

-Szóval. Sydney Monte, eltűnt 2021, május 31-én, 15 évesen. Utolsó ismert tartózkodási helye: Illinois, Chicago. A barátnője látta utoljára, 0:55kor.-írtam fel a táblára, miközben hangosan is mondtam, hogy Alex is hallja. Apropó Alex. Mióta idejött nem nagyon szólt hozzám, ráadásul még késett is. Említettem már, hogy utálom a késést? Igen, ma reggel valóban késésben voltam, és ilyen sokszor történik, de valahogy mindig odaérek mindenhova időben. Szerintem bunkóság, a másik nem tisztelésér mutatja. Persze lehet, hogy dugóba keveredett, de akkor meg miért nem indult előbb?

Gondolatmenetemből ő szakított ki.
-Lehet fontos részlet, hogy úgy volt barátnője. Érzelmileg, nem barátilag. Ezt miért nem irdad fel?-kérdezte. -Jó oké, ezt én is fel akartam írni, nem kell nagyon akadékoskodni!-válaszoltam. Jó, nyugi, nem kell rögtön felkapni a vizet.-mondta, hiszen tényleg gorombán válaszoltam. És ekkor beugrott. -Basszusbasszusbasszus, ezt nem hiszem el!-szentségeltem, mert időközben rájöttem, miért vagyok annira goromba. A vércukrom.

Ja igen, ezt elfelejtettem mondani: cukorbeteg vagyok, ami azt jelenti, hogy étkezések után szúrnom kell a hasamba inzulint. Amit a ma reggeli sietségem miatt sikerült elfelejtenem. Gyorsan kikerestem a táskámban, és beadtam magamnak a szokásos adagot. Ezután fellélegeztem.

-Te..te..drogozol?-kérdezte Alex megdöbbenve, mire elkerekedett a szemem. -Tessék!? Szerinted ha drogoznék, akkor beengednének ide?-mostmár (szerintem) jogosan felháborodva. -Akkor.. mi ez a tű?-kérdezte. Igaz, korábban nem említettem a diabéteszt, és lehet, hogy még életében nem látott cukorbeteg embert. Úgyhogy visszafogtam magam. -Cukorbeteg vagyok és minden étkezés után inzulint kell szúrnom magamnak. Ma reggel azonban elfelejtettem, tehát a vércukor szintem bizti, hogy az egekben volt. Ezért is viltam goromba veled az előbb. Sajnálom.-mondam, hiszen a bunkóságot tényleg a magas-szintjeim okozzák.
-Akkor viszont én kérek elnézést. Csak soha nem volt ilyen ismerősöm, ezért nem tudtam. Majd valamikor elmondod, hogy ez mit takar magában?-kérdezte őszinte megbánással a hangjában. -Semmi baj és persze, majd elmondom. De most foglalkozzunk ezzel az üggyel.-szóltam majd magam elé vettem az aktát.

-Akkor ezeket is felírom.-szóltam pár perc konzultálás után. -Utolsó ismert tartózkodási helye: Elobi street, 62. A saját házuk. Ezt a helyet az autójával hagyta el, majd eltűnt. Az autóját a házától 8km-re, azaz autóval kb. 10 percre találták meg, a Washington street-en.-mormogtam magamnak, miközben felírtam a táblára.

-Azt se felejtsd el, hogy ki látta utoljára! Tudom, hogy már felírtad, de nevezzük nevén az illetőt. Elizabeth Caramel, akkor 16, most 19 éves, és ugye Sydney barátnője volt.-szólt közbe Alex. Igaza volt, ezt is felírtam.

Még felírtunk pár fontos infot, majd ránéztem az órára. Az 13:20-at mutatott. Hűha, jól elszaladt az idő. Időközben rájöttem, hogy mennyire éhes vagyok. -Alex, gyere enni! Már majdnem fél 2 van.-szóltam, majd lementem az ebédlőbe.

Igen, az irodánknak van saját ebédlője. Nincs ismeretem más irodákkal, szóval nekem ez természetesnek hat. De Alexnek más volt a rekaciója.

-Aztakurva, Rose. Ez nem semmi. Nekünk nincs ilyen 'fancy' ebédlőnk, mondhatni semmilyen nincs. Szerencsések vagytok.-szólt. -Hát én már csak ilyen luxust érdemlek. Na gyere együnk!-nevettem el magam.

Megebédeltünk.

Halii! Megérkezett a 3. rész is! Eddig még nincs semmi extra, de ne aggódjatok, lesz itt valami, már van az agyamban sok-sok minden. :) Legyen csodaszép napotok.
Puszi, E🩷😻