Broken Drumstick

Múzsa

A hét borzasztóan lassan indult. Ashton többet nem várt a suli előtt, amit később azzal magyarázott, hogy elfoglalt, majd beszélünk. Ami történetesen azt jelentette, hogy ennyi volt. És a fenébe, még egy csók sem volt, amire úgy vártam.

Normál esetben elengedem a fülem mellett, ha megszólít valaki, de Calum – az utált és teljes nevemen szólított. – Megfordultam és elég érthetően kifejeztem, hogy ne szólítson így.

– Te tényleg begolyóztál – motyogta. – Ashtonnak igaza volt.

Ledermedtem. Calum már méterekkel előttem járt.

– Várj... – lihegtem, ahogy beértem. – Ashton szerint begolyóztam? Mit mondott még?

Calum szabályosan kiröhögött. A terem bejáratánál előre engedett, kikerülve engem meg leült a helyére. Én meg követtem.

– Itt ülsz hátul? Nem ott elől? – vigyorgott gúnyosan, ahogyan a padtársam Mary félszegen engem nézett.

– Itt ülök – morogtam Calum padtársának Steve–nek. – Mozogj már. Ülj Mary mellé.

Steve hitetlenkedve nézett rám. Nagyon határozottan léptem fel, és nem tűrtem ellenállást. Talán látta a vérben forgó szemeim, így Calum felé fordult.

– Calum, ez viccel?

– Hallottad a hölgyet – Mosolygott és hátradőlt. – Üdv, Liv! Remélem jó vagy töriből, mert én nem igazán...

Lehuppantam Steve – még meleg – helyére. Előszedtem a tankönyvet és a füzetet. Nem törődtem a suttogással a hátam mögött. Csak egy dolog érdekelt. Még pedig Ash.

– Cal, mondd már – fogtam könyörgőre.

– De nem is ismerlek. Miért adnám ki Ash titkait? – hintázott a székén. - Mióta vagyok neked "Cal"?

– Hagyjuk akkor. – morogtam és kizártam, azt a fejemből, hogy Calum szándékosan bosszantott fel és provokált ki belőlem egy nevetséges szituációt.

Az óra végén köszönés nélkül elhúztam.

Együtt ebédeltem Jennával, és azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnák kapcsolatba lépni úgy Ashton–nal, hogy személyesen találkozhassunk. A telefont nem hajlandó felvenni és még az üzenetekre sem válaszol. Pocsék helyzet.

– Nem kettőig dolgozik? – kérdezte csámcsogva a barátnőm. Harapott egy hatalmasat az almájából.– Várd meg– tette hozzá hangosan csámcsogva.

– Én háromig vagyok, ha nem rémlik – emlékeztettem szomorúan. – Nem fogok ellógni, mert ez az utolsó csepp lenne a pohárba otthon.

Tehát kizártam ezt a lehetőséget.

Egész nap szellemként voltam jelen az órákon. Gondolatban jártam otthon, Ash-nél és mindenhol máshol. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor kicsengettek. A szívem nagyot dobbant, amikor a fal felé néztem. Azonban senki nem volt ott. Szomorúan meredtem a falra, és kezdtem rájönni, hogy ezt nagyon elcsesztem. Anyám pedig elérte, amit akart. Lassan elhaladtam a fal mellett, amikor éreztem, hogy valaki együtt halad velem. Félszegen oldalra pillantottam.

Azt hittem, hogy Ash az, de csak Luke Hemmings volt, Calum egyik barátja, akivel folyamatosan együtt lógott. Ebből kifolyólag, nem is ismertem. Szerencsére nem volt vele közös órám. Vagyis soha sem figyeltem fel rá.

– Olivia, de nevezd csak Livnek? – nézett rám. Én meg félszegen bólintottam. – Calum üzeni, hogy kilenckor legyél a Summer Night–ba.