Kékvérű maffia

1.

Gloria sz.sz.

-Ez nem lehez igaz! - Már vagy harmadjára olvastam el a levelet, amit ma reggel találtam a postaládában. Negyedjére is elolvastam, bár már kívülről tudtam, mi áll benne.

Tisztelt Grimaldi család,
Mivel önök az egyetlen élő közeli rokonai Victor Grimaldi francia hercegnek, ezért önöket illeti összes vagyona.
Kérjük önöket, a köreljövőben utazzanak Franciaországba a tárgyalások miatt.
Üdvözlettel, Martin Lee

Martin Lee, Victor Grimaldi ügyvédje értesített minket rokonunk haláláról, akiről nem is tudtuk, hogy a rokonunk. Már régóta problémái voltak a szívével, az orvosok szerint egyszerűen leállt. Hiába volt ugyan az a vezetéknevünk, mint a hercegnek, eddug nem tudtam, hogy rokonságban állunk vele. Legbelül hittem benne, hogy nem véletlen egybeesés és kapcsolódik a kettő. Nagyon örültem a hírnek, mivel mindig is tudtam, hogy több vagyok, mint egy átlagos lány, egy átlagos élettel, akire majd senki nem emlékszik gyerekein és unokáin kívül.

Anya, Mrs. Grimaldi is kapott levelet, ő is ugyanolyan lelkes volt, mint én. Anya felhívta az ügyvédet, hogy mikor utazzunk Franciaországba. Martin azt mondta, hogy utazzunk rögtön aznap este, jegyet is foglalt a nekünk! A bíróságon kell majd aláírnunk a vagyonátvételt, meg elosztani azt igazságosan. A vagyon nagyon nagy volt: kastélyok világszerte: Olaszországban, Franciaországban, Magyarországon, Ausztriában, Japánban, Amerikában és Kanadában, és bár rengeteg ember odavolt japánért, engem nem hozott lázba. Rengeteg pénz, sportkocsik, jachtok, meg egy privát repülő. Mivel még nem múltam huszonegy, még nem vehettem át Victor vállalkozásait, mert néhány válalkozás Amerikában volt. A vállalkozásokat egyelőre a szüleim fogják irányítani, és miután Gloria befejeztem a tanulmányaimat, átadják nekem.

Hirtelen eszembe jutott valami: hiába múltam tizenhét, míg öcsém, Arthur csak tizennégy, akkor is őt illette a vagyon, mivel ő volt a fiú. Ez nem fair, miért lehetne az ővé, csak azért mert fiú? Harcolni fogok, míg csak megy, nem engedem el egy könnyen.

Éppen csomagoltam. Tudtam, hogy nem maradok sokáig ebben a városban. Csak egy dolog nem tetszett: el kell hagynom Emilt, a helyi kézicsapat kapusát, életem értelmét, akiért azóta rajongok, mióta ideköltözött és beállt a csapatunkba játszani. Személyesen még nem találkoztunk, kivéve egy pár meccset, de ez még változhat. Az meg nem probléma, hogy Emilnek barátnője van, meg fogom oldani. Eddig mindig megoldottam valahogy. Miután bepakoltam a bőröndbe, felhívtam Kristint, a legjobb barátnőmet, hogy elmondjam neki a hírt. Kristinnel már kiskoruk óta jóban vagyunk, sok mindenen mentünk, keresztül és mindent elmondunk egymásnak. Legjobb barátok, bizalmasok és támaszok vagyunk, mindig számíthatunk egymásra. Nem volt meglepetés, hogy Kristin szívből örült a friss híreknek.

-És mikor indultok? - kérdezte Kristin izgatottan.

-Ma este, 22 órakor indul a gépünk, és legalább két hétig maradunk!

-Utána meg a közös nyaralás! - emlékeztetett Kristin izgatottan, habár egyikünk sem felejtette volna el. Kristinnel már hónapok óta tervezgettük az utunkat Monacoba, hogy kettesben nyaraljunk ott.

-Az már biztos! De most mennem kell, mindjárt indulunk a reptérre.

-Jó utat és vigyázz magadra! - köszönt el Kristin.

-Rendben, szia – eltettem a telefont, és ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam e. Kivittem a bőrönd0met a nappaliba, ahol már vártak.

-Most, hogy te is itt vagy, indulhatunk – jelentette be apa.

Taxival mentünk, és 30 perc múlva megérkeztünk a reptérre. A kontrollok és várakozás után a repülő végre felszállt, és pár óra után megérkeztünk. Martin ügyesen megszervezte az utat, és hotelszobát is foglalt egy hotelban, ami közel van a birtokhoz. A hotelba egy bérelt autó vitt.

-Lord és Lady Grimaldi? - kérdezte egy fiatal nő a recepción.

-Igen.

-Tizenhatos szoba, rögtön itt a földszinten, jobbra.

-Köszönjük - mondta apa, amint elvette a kulcsot, és elindultunk a szoba felé.

Másnap reggel

Korán keltünk, hogy időben beérjünk a tárgyalásra. Martin a Hotel előtt várt ränk, és együtt mentünk a bíróságra. Izgatott voltam és fádart, mert este alig aludtam. Azt tervezgettem, hogy hogyan győzzem meg az embereket, hogy engem illet a vagyon, mert én vagyok az idősebb, nem számít, hogy Arthur a fiú.

A tárgyalóterem hűvös volt, és feszült volt a hangulat. Elfoglaltuk a helyünket a teremben, és amikor a bíró bejött, mindenki felállt. A tárgyalás megkezdődött.

3 órával később

A tárgyalásnak vége volt mára, mindenki elhagyta a termet. Értem én, hogy hosszú a folyamat, de nem lehetne egy nap alatt megcsinálni? Jó lenne sietni. Anya és apa szerencsére támogatták az ötletemet, hogy enyém legyen a vagyon és a világ legjobb testvére révén Arthurnak sem probléma.

Most éppen Nizza utcáin sétáltunk, fagyiztunk, és beszélgettünk, főleg a tárgyalásról. Előre kiterveztük, hogy mit mondjunk, mivel érveljünk, milyen ellenérveket hozzunk fel. Egy hét múlva az új tulajdonosként és örökösként repülte haza Magyarországba.