Boyfriend Forever [BL]

Kisujjeskü♾️

Sajog a fejem, és egy idegen ágyban fekszem... Nagyon jól tudom, hogy mit jelent ez: a drágalátos Shophie nővérem elvitt bulizni -megint- , én lerészegedtem, és megdugattam magam egy idegennel...
Ez az elmúlt egy hónapban kétszer is előfordult.
Halántékomat maszírozva ültem fel. A testem meztelen volt. Körbenéztem, és hát... Ismerős volt. A legjobb barátom ágyában feküdtem. Oh, ne... Az nem lehet. Nem nem nem nem nem.Az eddig laposakat pislogó szemem kipattant.
-Viktor! - szólítottam a mellettem fekvő fiút kétségbeesetten
-Igen, igen. Itt vagyok, csak ne kiabálj, mert széthasad a fejem! - motyogta mély hangon, összeszorított szemekkel
-Basszameg... Ugye nem csináltunk tegnap este semmi hülyeséget? - a hangom továbbra is kétségbeesett volt
-Oh nem... - túrt bele a hajába idegesen
-Ne... Fúj! Nem dughattál meg, hisz neked nem is állna fel. - temettem arcomat kezeimbe, majd kínomban felnevettem
-Lehet, hogy fordítva volt... - vetette fel óvatosan - De én voltam jobban kiütve, úgyhogy remélem te tudod...
Egyre szaporábban vettem a levegőt. Utoljára akkor volt rohamom, mikor közölték velem, hogy a szüleim meghaltak.
-Hey, Mark! Nyugodj le! A pánikgyógyszered otthon van, úgyhogy le kell nyugodnod. - simított a hátamra. Egy ismerős hangtól, vagy érintéstől álltalában jobban vagyok, de most nem így lett.
Kezeim remegni kezdtek.
-Oh, kurva élet. Kurva élet. Kurva élet. - barátom hangját távolinak hallottam, pedig ott volt mellettem

Viktor szemszöge

Kicsikorunk óta barátok vagyunk Markkal, de mivel két különböző kontinensen éltünk, nem találkozhattunk, csak ha a nagyszüleit látogatta. Ezidőalatt többször is átélteltem vele egy-két pánikrohamot, de akkor nem voltam vele egyedül, és a bogyói is ott voltak.
Úgy ahogy voltam, egyszál faszba kirohantam a szobámból, egyenesen a konyhába, ahol anyukám főzött valószínűleg ebédet.
-Kisfiam, mit mondtam a papucsról?! És a gatyád?... - lengette meg a fakanalat
-Sajnálom anya! - kiáltottam vissza mostmár a fürdőből - Mark a szobámban van. Nyugtatsd le kérlek! - jöttem ki a mosdóból a nadrágom rángatva magamra - Később megmagyarázom, csak kérlek segíts neki valahogy! - már a póló is rajtam volt, és rohantam ki az ajtón egyenesen Markék házába
Mikor odaértem kétségbeesetten kopogtam megállás nélkül, mivel zárva volt az ajtó. Leon, Mark öccse nyitott ajtót.
-Mark nincs itthon. - mondta unott fejjel
-Tudom. Nem azért jöttem. Kérlek engedj be! - topogtam idegesen
-Minek? - vágott értetlen arcot Leon
-Marknak rohama van. - egyre idegesebb lettem. Nem akartam félrelökni egy 15 éves gyereket, akit ráadásul ismerek is, de muszáj volt. Ha Mark nem kapja meg a gyógyszerét, akkor el is ájulhat. Lehet, hogy már meg is történt... Erre a gondolatra mégjobban megijedtem.
Szegény Leon nem értett semmit, és nem is maradhattam ott, hogy elmagyarázzam.
Szaladtam a konyhába, mivel a kredencben, felülről a második fiókban tartják az eféle bogyókat.

Mark szemszöge

A fülem zúgott, és egyre jobban remegtem. Próbáltam nagy levegőket venni, de nem ment.
Lefeküdtem a legjobb barátommal. Igaz, hogy mindketten részegek voltunk, de ez még tőlünk is durva. Nagyon remélem, hogy nem haragszik rám...Valaki berontott az ajtón, de nem tudtam megállapítani, hogy ki volt az.
Én még mindig kapkodtam a levegőt. Egyre kisebbnek éreztem Viktor szobáját, szédültem.
-Mark! - hallottam meg viktor anyukájának halk hangját - Semmi gond. Nyugodj meg! - megölelt, de még mindig egész testemben remegtem
Nem értem azokat az embereket, akik úgy próbálnak megnyugtatni másokat, hogy mondogatják: nincsen semmi baj... Hát de... Baj van.
Remélem Viktor hamar visszaér. Rá most nagyobb szükségem van, mint bárki másra.

Leon szemszöge

Viktor egyszerűen félrelökött. Nem láttammég ennyire aggódónak.
Aggódtam a bátyámért, és valószínüleg Ő is. Nem tudom mitől akadhatott ki ennyire, hogy rohama legyen... Erősnek mutatja magát, de valójában nem az. És anyáék halála rátett még egy lapáttal. Azóta folyton bulizik, de nem jókedvében. Részegen ér haza. Vagy haza sem jön...

Mark szemszöge

-Viktor... - nyökögtem a nevét
Lihegve nyitott be, és rögtön oda szaladt hozzám. Az éjjeli szekrény tetejére odakészített vízért nyúlt, majd egy tablettát rakott a számba, és megitatott. Nem úgy nézett ki, mit akit érdekelne, hogy meg akarom-e inni. De szerintem kórházba is kerültem volna, ha ezt nem teszi.
Lerakta a vizespoharat, és átölelt.-Itt vagyok. Nem lesz baj... Vigyázok rád. - suttogta
Halk ajtócsukódást hallottam. Biztos Viktor anyukája ment ki. Igazából nem bántam kicsit sem...
-Mark... - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg
-Viktor... - sóhajtottam vissza
-Jól vagy?
-Igen - mondtam, mire gyengébben fogott karjai közt - , de még maradjunk így egy kicsit... Olyan jó... - félresöpört az arcomból pár szőke tincset, és megsimogatta az arcom
A gyógyszer hatni kezdett. Sokkal nyugodtabb voltam, de úgy érzem, ebbe az ölelés is közrejátszott.
-Ugye nem haragszol? - kérdeztem félősen. Nem válaszolt, csak beharapta alsóajkát és egy nagyot sóhajtott.A frászt hozza rám, mikor ezt csinálja. Olyan gondterhelt arcot vágott, hogy egy óvónő is megirigyelhette volna, akin hatszáz gyerek csüng minden nap és hülyébbnél hülyébb kerdésekkel bombázzák.
-Nem tudok rád haragudni... De... - elgondolkodott. Na, gyerünk Einstein! Menni fog... Nyögd már ki! - De tedd le a kisujjesküt, hogy nem csinálod többé! Fáj a seggem... - húzta el a száját
Ajkaim akaratom ellenére felfelé görbültek, egyre feljebb és feljebb, míg végül kitört belőlem a hangos nevetés.
-Hagyd abba Mark! Ez nem vicces. - vágott durcis fejet, és felfújta a pofiját
-Oh, dehogynem! - kacagtam
-Na jó, talán csak egy kicsit... - igyekezett elrejteni a mosolyát

♡♡♡

-Mark! - ugrott a nyakamba Leon, mikor hazaértem - Jajh... Úgy aggódtam. Mikor Viktor ittjárt, és monda, hogy rohamod van, és~ - beszélt össze-vissza a kisöcsém
-Jól vagyok. - odaléptem hozzá, és megöleltem
-Azt hittem te is itthagysz, mint Apáék... - a vékonyszövetű pólómon megéreztem pár nedves cseppet. Ez volt az, ami nagyon szívenütött. Az én könnycsatornáimból is megindultak az apró sós cseppek, amik végigfolytak az arcomon, majd Leon nyakába pottyantak.
-Én soha nem hagylak itt. Megígérem. - suttogtam
-Kisujjeskü?
-Kisujjeskü. - mosolyogtam, és beleakasztottam kisujjamat az övébe

Jó estét vagy reggelt, napot! Kinek mi.
Itt lenne az első rész😅 Nagyon igyeztem úgyhogy fogadjátok szeretettel. Hibákért elnézését kérek!
XO, ✨️Luna✨️