Bűnök és fogadalmak: egy Gyurbán sztori

1998-1999

Tisztelt Orbán Viktor,

Gyurcsány Ferenc vagyok. Volt már szerencsénk találkozni Nagy Imre újra temetésén '89-ben. Meg kell valljam nagyon bátornak találtam, hogy úgy kimert oda állni.

Először is gratulálni szeretnék elsöprő győzelméhez a miniszterelnök választáson. Hiszem, hogy majd sok jó változást tud hozni az országban. Úgy tartom pontosan ilyen fiatalokra van szüksége a hazának.

Levelem fő indoka nem több ám mint, hogy kifejezzem kedvelésem ön felé. Igaz, hogy különböző pártokban tevékenykedünk, de úgy érzem ez nem akadályozhatja meg az esetleges bajtársiasságot, hisz mindketten végül is ugyanazt akarjuk elérni. Igaz, ön most felettébb elfoglalt lesz és majd jobban fókuszálnia kell a bennfenteseire. Ám remélem ezektől a terhektől függetlenül majd még keresni fogja politikai pártfogoltjait.

Szeretném jelezni, hogy igaz befolyásom nagyban lappang mostanában, hisz jómagam elfoglalt vagyok a cégemmel, de ettől függetlenül én teljesen ön mögött állok. Nagyon várom már, hogy lássam mire is képes.

Válaszát előre is köszönöm.

Alázatos tisztelettel

Gyurcsány Ferenc

1998. május 12.

Az első dokumentált levél, ami mindent elindított. Hamar érkezett válasz.

Tisztelt Gyurcsány Ferenc,

Köszönöm, hogy írt nekem. Megtisztelve érzem magam, hogy öntől kaptam ilyen pozitív hangvételű levelet. Egészen meg is hatódtam.

Megnyugtathatom afelől, hogy keresni fogom a politikai pártfogoltjaimat. Többek közt itt most önre is gondolok. Úgy gondolom önnek jó meglátásai vannak, esetleg megbeszélhetnénk egy találkozót. Vegye úgy, hogy meghívom egy üzleti ebédre, magamhoz. Természetesen, ha üzlete mellett van erre ideje. Hallottam mióta tulajdonába került a cége azóta, hogy fiatalos kifejezéssel éljek, pörög a biznisz.

Kérem szorítson egy aprócska idejét rám és tiszteljen meg azzal, hogy eljön hozzám. Az időpontot magára bízom. Várom mihamarabbi válaszát.

Tisztelettel

Orbán Viktor

1998. május 20.

A két férfi végül június 13.-án ült össze a Béla király úti rezidenciáján. Források szerint Gyurcsány Ferenc csak este hat fele hagyta el a lakást.

Aznap este ezt írta naplójába:

„Kicsit idegesen kopogtattam be, nem tudtam mire számítsak. Eleinte kicsit kényelmetlen volt a helyzet, ebéd közben, amit felesége főzött, alig beszéltünk. Majd a hangulat kezdett oldódni, mikor whiskyvel kínált. Meglehetősen drága ízlése volt. Beszéltünk a rá váró feladatokról, az álmairól, hogy miket akar megvalósítani. Nagy terveket szőtt az országot illetően. Azonnal akart csatlakozni a NATO-hoz meg az Európai Unióhoz. Én óvatosságra intettem, mert igaz, hogy nagyon jó meglátásai voltak, mégsem számolt azzal, hogy mennyire le van maradva az ország. Javasoltam neki, hogy először stabilizálja az ország gazdaságát, utána vágjon bele a nagy beruházásokba. Hajthatatlan volt, egészen megszállott. Tetszett az ambíciója, hogy ennyire szerette hazáját. Utána a cégemről kérdezett. Alig beszélhettem róla, mielőtt berontottak volna a gyerekei. Teljesen meg is feledkeztem, hogy nem egyedül él. A három csöppség azonnal apjukhoz futottak és köszöntötték. Bemutatkoztam nekik és feleségének, Anikónak. Átmentünk a dolgozó szobájába, ahol lazább beszélgetést kezdeményezett. Arról kérdezett, hogy van Klára és a gyerekek. Mind jól vannak, csak ennyit tudtam mondani. Valami mozgolódni kezdett bennem. Volt abban a mosolyban valami, ami elvette a gondolataim, az a tekintet, ami megfeledkeztette velem, hogy engem otthon vár a családom. Nem tetszett ez az érzés, megzavart, zavarba ejtett. Megkavarta a gondolataimat és azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem. Kora este értem csak haza. És még most is azon jár az agyam, hogy ugyan mi ez a furcsa érzés, amelyet egyszerűen nem tudok elhessegetni."