Már meg ebédeltünk és ahogy gondoltuk.. kicseszett kínos volt a légkör.
Épp a nappaliban ültem, Izukuval kis cuksin összebújva valami idétlenül szar horror filmet nézve. Bár Izuku még ettől a gagyi cucctól is majd összeszarta magát.
És tegnap este engem ez rakott meg 4-szer is...
- Katsuki. - lépett be anyám a nappaliba, mire kérdőn néztem rá. - Készülödj. Te, én és Eijurou-kun bemegyünk a városba.
- Mi? Miért? És mi lesz Izukuvel? - néztem rá értetlenül.
- Izuku-kun itthon marad Shoutoval. És, hogy miért megyünk be a városba? Nos... Anya és fiai nap?
- Ezt most kérdezed vagy mondod?
- Jaj ne hepciázz hanem készülődj. Gyerünk, egy-kettő. - tapsolt.
Ugye ez most csak egy rossz vicc..
Izukura néztem aki ijedten pillantott rám vissza nagyot nyelve.
- A mostohaapád meg fog engem ölni. Mire visszaértek már el leszek ásva a hátsókertben. - pánikolt suttogva.
- Legalább lesz ok arra, hogy lecsukják. - vigyorogtam.
- Mekkora egy szemét vagy. - boxolt bele lágyan a vállamba.
Végül rávettem magam, hogy felvegyek valami utcára való ruhát. Természetesen szokásomhoz híven a feketén kívül semmi más szín nem volt rajam, amit anyám meg is jegyzett.
- Öltözködhetnél színesebben. - szólta az én jóanyám.
- Ez is szín. - rantottam vallat mire ő egy sóhajjal megcsóválta a fejét.
Mikor már Eijirou is készen állt a velem és anyámmal töltendő időre, el is indultunk.
Egy kis kocsikázás után meg is érkeztünk a plázához.
És, hogy mi jön most? Nagy valószínűséggel egy több órás shopping anyámmal. Szegény Eijirou, nem tudja mire vállalkozott.
Valószínűleg anyám megpróbál majd rábeszélni jópárszor a színes ruhákra. Ami egyértelműen nem fog neki sikerülni.
És őszintén remélem, hogy Izuku még életben lesz mire hazaérünk.
Anyám elsősorban a fehérnemű boltot vette célba. Gyűlölök fehérnemű boltba járni. Hogy miért?
Mert legutóbb amikor voltam, az eladó megkérdezte tőlem, hogy hányas melltartót hordok... De ki sem tudtam mondani neki, hogy faszi vagyok baszod, mert egyből rávágta a nő, hogy hmm olyan 75B körül lehetsz. És akkor szeppentem meg. És az a nőszemély rámtukmál 3 melltartót is.
Szóval igen... van 3 melltartóm...
DE SOHA NEM HORDTAM ŐKET!
Itt dögöljek meg, ha egyszer is felvettem valamelyiket.
- Mond csak Katsuki? Nincs szükséged új melltartókra? - kérdezte mosolyogva, teljes komolysággal a hangjában.
- Miért kéne nekem melltartót?! - akadtam ki rá.
- Oh? Azt hittem, hogy szoktál hordani. Hiszen fiú létedre, elég nagyok a melleid. Tőlem örökölted. - mondta egy önelégült vigyorral. - Meg a múltkor amikor ki vittem a szennyesed, találtam 3 melltartót is. Azért kérdeztem.
- Mivan?! - kiégtem. - Ezek izmok! Mellizmok. - paskoltam meg a mellkasom.
- Nem hinném. Túl puhák. - mondta miközben megnyomkodta az egyik mellem.
És Eijirou ezalatt mit csinál? Próbál nem megdögleni. A feje vörös. A kezét a szájához szorítva, már folyó könnyekkel próbálja visszafogni a nevetését.
