Boldog árverés

Harmadik rész: Orvos

-Szia Anna! Na mi volt?
-Ezt meg se hallottam, ha meg akarod nyerni a fogadást!
-Ja nem! Anyára gondoltam... Hogy ment?
-Nem hisz nekem... De annyit nem hazudtam, hogy ne legyen hihető, a része igaz volt!
-Anya már csak ilyen... De mit mondtál neki?
-Ennyire el akarod veszteni a fogadást? - mondjuk evvel csak én vesztenék...
-Nem! - tör ki belőle és elindul az ajtó felé. - Tudod jó lenne, ha tudnám! Hátha holnap még egyszer kikérdez! - azt hittem ki fog menni, de inkább leül mellém. - Hogy érezted magad tegnap? - na erre nem számítottam.

  Teljesen összezavart ez a csaj! Valami okból nem kedveli Stafani bátyját aztán anya kérdései miatt aggódik, most meg a tegnapról akar hallani... Tényleg bűntudata van?

-Miért érdekel ez téged annyira?
-Folyton a szobádban vagy, nincsenek barátaid meg mindenkivel olyan undok vagy! Valami nem stimmel veled és csak segíteni akarok!
-Azt ne mond, hogy még csak most vetted észre!
-Nem! Par hónappal ezelőtt... - azta, nagy előre lépés. - De most komolyan! Kíváncsi vagyok a tegnapi „... Köszi! Ez biztos nagyon jól fog majd tenni nekem...” - ből mennyi igaz.

  Milyen jól emlékszik a szavaimra... Végülis evvel még nem veszíti el a fogadást...

   Az elejétől eltekintve... Elszakadt a puff, bezártak, beszéltünk egy jót, filmet néztünk, az éjszaka pedig... A reggellel együtt... Hát... Fura és ködös, de jó!

-Anna! Jó volt a tegnap?
-Igen. Jó volt. Igazad van... Rám fért egy kis változás...
-Ennek örülök! - mosolyodik el. - Látod mindig félsz mi lesz, amikor úgyis minden jó lesz a végén...
-Igazad van... - „minden jó lesz a végén...” kár  hogy ez még nem a vége! - Hanna...
-Igen ?
-Be hoznál nekem valamit a fagyasztóból? Anya jeget hozott, ami mindjárt szétfolyik lassan az ágyon.
-Persze. Sietek!

  Leveszem a lábamról a vizes törölközőt. A lábamat nézve elgondolkozom... Hogy jött ez az ötlet? Miért ugrottam ki az ablakon? Ez a fiú teljesen kifordít magamból! Elkell vezstenem a fogadást... Nem törhetem össze a szívét... Bármennyire nehéz lesz elfogadom, hogy Hanna nyer feláldozom magam érte! A lábam még mindig megvan dagadva... Ez is csak egy másik fogadás miatt van! Nem szabad több fogadásba bele mennem!

-Itt vagyok! Találtam nehezen egy régebbi fagyott borsot!
-Köszi.
-Kell még valami? - ilyent sem hallottam még tőle.

  Egyetlen dolgot kérnék, ami csak annyi lenne, hogy maradjon itt velem este... De nem kérhetek tőle ilyent. Neki kell megnyerni a fogadást, de ha magam mellett tartom biztos elbukja. Kikell használnom a helyzetet! Most bármit megtenne... Megvan! Érzem mit kérek...

-Kisegítenél a mosdóba? Vagy nincs valami mankó szerű, amire tudok támasztodni?
-Apu már jó ideje olyant keres, csak úgy tudott megmenekülni anyu elől. De amíg nem talál valamit segíthetek neked.

  Nem volt más választás. Egy öt percbe tuti bele tellett mire eljutottunk a fürdőig, de az órára nézve csak egy.

-Tudod amíg aludtál sokat gondolkodtam...
-Min ?
-Nem kellett volna azt mondanom, hogy soha többé ne beszélj vele... - ne, ne, ne most az egyszer hagynám nyerni, de elrontsa ! - Azt hittem rossz estéd volt... Féltem, hogy valami olyant csinál veled, amit te nem akarsz... Láttam, amikor reggel bevisz a szobába... Ott elborult az agyam és elkezdtem össze pakolni meg felhívtam aput. De mikor beakartam menni zárva volt. Előbb téged kellett volna kihoznom, mert azalatt az idő alatt amíg össze pakoltam el sem tudom képzelni mit csinál veled, amitől arra jutottál, hogy kiugrassz az abalkon...
-Hanna nyugi ! - wc-zni se lehet már nyugodtan! - Nem csinált ő... - megígértettem vele, hogy ne hazudjon, akkor nekem se illik. - Nagy részben csak filmeztünk, meg beszélgettünk.
-Tényleg?! - lepődik meg. - De akkor miért ugrottál ki az a... Persze! Valami fogadást mondtál neki azután, hogy kiugrottál... Mibe fogadtatok?
-Hanna... Ezt beszéljük meg holnap vagy mikor már jó a lábam. Oké? - neki kell nyerni, csak ezt hajt.

-Miért? Használd ki a helyzetet, hogy te nyerj! - közben vissza megyünk a szobába.
-Nem akarok nyerni! Most az egyszer nyerj te!
-Nem! Ha jól érzed magad vele, akkor miért akarsz veszteni?!
-Mert nem akarom összetörni a szívét... - mondom halkan.
-Miért törnéd össze a szívét?! Anna nem értelek... Akkor törnéd össze, ha nem állnál vele szóba!
-Haj... Úgy érzem mindent elkell mondanom... - veszek egy nagy levegőt s az este többi részében beszámolok Hannának.

  Este 11 is megvolt már mire eljutottunk a végére, pedig egy napos story az egész.

Nem hazudtam neki. Minden részletet elmondtam míg azt is amikor úgy döntöttem, hogy nem mondom el nekik mi volt pontosan.

-Megértem a döntéseid, de csak azt tudom mondani, mint apu. „Hallgass a szívedre!”
-Te mit tennél? Őszintén? - kérdem tőle pár perc múlva.
-Ez ne befolyásolja a döntésed, de ha jól érzed magad vele akkor ne törd össze a szívét! Attól még lehettek barátok!
-Oké. Gondolkozom még ezen...

-Amúgy a fogadással mi lesz? - kérdem.
-Semmi. Hülye fogadás volt ez! Jól döntöttél mikor mondtad, hogy leállsz a fogadásaiddal...
-Mi?! - ez felháborító! - Az én fogadásaim?! Ne engem állíts már be rossznak!
-De ez az igazság! Ha feltűnt volna mindig te kezded az egészet!

  Hihetetlen! Mindig eltávolodik tőlem, majd a legváratlanabb pillanatban... Elnyeri a bizalmam, hogy azt higgyem talán most más lesz, aztán... Megint azt csinálja mint mindig! Látja, hogy jól vagyok, akkor úgy gondolja, hogy lelép! Mindig mindent leromból, amit felépít...

-Kár volt elmondanom! Ritka alkalom, amikor elmondunk egymásnak ilyeneket, de még azt is el kell rontanod!
-Én tehetek róla? Te zárkoztál be!
-Mert egyedül hagytál!
-Mi az, hogy egyedül hagy...
-Lányok! - szakítja félbe apu kiabálása, ahogy bejön hozzánk. - Ne civakodjatok ilyen későn! Hanna menj a szobádba! - mutat az ajtóra.
-De apu ő kezdt...
-Nem azt kérdeztem! Menj a szobádba lefeküdni!
-Igazságtalanság! Nem is én kezdtem, csak segíteni jöttem be, de... - megy ki morogva.

-Hogy van a lábad? - kérdi becsukva Hanna mögött az ajtót.
-Még megvan dagadva...
-Ha holnap is ilyen lesz elviszlek orvoshoz... Nem találtam semmi mankó szerűt, talán az orvos ad...
-Oké.

-Beszéljek Hannával? Min veszekedtetek? - ül le mellém.
-Hogy mindig én kezdem a fogadást...
-Igaza van! - miért van mindenki ellenem?!
-Szerintem ez nem igaz!
-Akkor mondj egy olyant, amikor ő kezdte...
-Ott van az amikor... Meg a... - nem jut eszembe semmi. - Tényleg mindig én kezdem? - csüggedek le.
-Igen... De emlékszem... - nevet. - Egyszer anyád kezdte, mert tudta, hogy akkora benned a versenyszellem, hogy úgyse bírod vissza utasítani. Általában te kezded, de mindig bele mész, ha valaki más is mondja...
-Igazad van... Megmondanád Hannának, hogy sajnálom? Vagy nem is kell! Írok neki.
-Még ne! Had beszéljek vele is! Aludd ki magam, majd holnap megbeszélitek!
-De apu így nem tudok aludni! - könyörgöm.
-... - fogja a fejét már. - De várj 10 percet!
-Oké. Jó éjt! - ölelem meg.
-Aludj jól! Szia!

   Benyomom a telefonom. 10 percet csak tudok várni, addig megírom „BOCSI” „SAJNÁLOM, HOGY VESZEKEDTEM VELED...” Nem elég csak a bocsi, e olyan hülyén hangzik! Már csak 9 perc! Ki bírom!

-Ne! - ülök fel az ágyon kiáltva.