MOONS// Taekook

I.

Húszonegy éves voltam mikor Yoongival az utolsó esélyem felé tartottunk. Zuhogott az eső, de ami mégjobban zavart az az, hogy izgultam.

"Mi van ha nem tetszem neki?"gondoltam magamban. Hiszen csak egy bőrig elázott kutya voltam azokban a pillanatokban, mikor beléptem a hatalmas ötcsillagos hotel ajtaján, Yoongival mögöttem.

- Szép.- jegyezte meg.

- Még szebb lenne, ha nem árasztanám el a rólam lefolyó esővízzel.- húztam a számat, végigmérve saját magamat.

- Te vagy a legszebb ezen a helyen, Kookie.- kacsintott rám, mire engem elöntött a forróság.

Pontosabban az arcomat. Yoongi kinézetre elmehetett volna egy nagyon jóképű Alfának, mégis Bétának született. Köztudott volt, hogy a Béták védelmezik az Omegákat, míg az én fajtám keresi az ő Alfa társát. Ha egy Béta és egy Alfa összeházasodik, s kölykeik lesznek, megöröklik az Alfa erőt és az Omegából Béta lehet, de csak akkor, ha megajándékozza porontyokkal az Alfáját. Ez persze nálam nem volt esedékes, de nem is akartam feljebb jutni.

- Jó napot, miben segíthetek?- szólított le minket a recepciós.

- Jó napot!- könyökölt a pultra a mellettem lévő.- Két szoba van a nevünkön. Jeon Jeong Guk és Min Yoongi.

- Máris nézem.- kezdett el keresgélni a számítógépben.- Áhh megvan.- csillantak fel a szemei.- Az egyikük kitöltené ezt a lapot?- nyújtotta oda neki az A4-es papírt.

- Majd én kitöltöm. Te addig menj fel a szobádba.- intézte hozzám a szavait.- Elkérhetjük a kulcsot?

- Persze!- pördült meg, s levette a százhatos, és hetes szoba nyitját.- Tessék.-nyújtotta át.

- Lehet az enyém a hatos?

- Miért?- vonta fel a szemöldökét.

- Talán egy páros szám szerencsét hoz nekem.- vontam vállat.

- Jól van.- paskolta meg a fejemet, s odaadta a kulcsot.

- Köszi.- vettem el tőle, de amint megfordultam, megéreztem egy erős csokoládé illatot.

A pupillám azonnal kitágult, a testem pedig felé fordult. Ösztönösen futott végig rajtam a bizsergés, mi az összes porcikámat átjárta. A szívem hevesen kezdett el verni, a lélegzetem pedig felgyorsult. Egy szőke, mogyoróbarna szemű férfi sétált felénk, de nagyon jól tudtam, hogy nem hozzánk, hanem a hölgyhöz igyekezett. Viszont nem tudtam elkerülni azt a tényt, hogy végig a szemembe nézett, mintha a lelkem mélyére látott volna.

- Szia Jennie. Oda adnád a kétszáz hatost?- mosolygott, s a hangja meglepően mély volt az arcához, s alkatához képest.

- Nem mész?- fordult felém, immár tollal a kezében a társam.

- Ja!- eszméltem fel.- De!- indultam el a lift felé, ám mikor beszálltam, az alak mellém állt.

Fel se fogtam ki áll mellettem amíg nem realizáltam, hogy a féfi egy Alfa. A kiállása és hangja azonnal elárulhatta volna, de mikor analizáltam az arcán lévő három apró, alig látszó szépségjegyet, mi az alfák ismertetője volt, mintha villám sújtott volna le rám, úgy megrökönyödtem. Megfogtam a liftben található kapaszkodót, s imádkoztam a Holdhoz, hogy mihamarabb az ötödik emeleten találjam magamat.

- Hanyadik?- kérdezte, ugyanis én hülye elfelejtettem megnyomni a gombot.

- Ö...öt. Ötödik.- nyögtem ki.

Nem mondott semmi mást, csak hümmögött egyet, s innen tudtam, hogy tudomásul vette amit mondtam. Megnyomta az ötödik és a hatodik emeletet, s a lift elindult. Hihetetlenül zavart a csend, ugyanakkor nem mertem megszólalni, nehogy valami rosszat vagy illetlent mondjak neki. Alig telt el pár másodperc, a lámpa lehúnyt, a lift pedig legállt egy hatalmas zárkódással, minek következtében egyensúlyomat elvesztve, ráestem a számomra ismeretlen férfira, ki karjaival stabilan tartott még a padló felett. Belekapaszkodva vettem csak észre, hogy hiába nem látszik, de a ruha alatt igencsak izmos volt. Nem az a testépítő, hanem a legszebb fajta amiért ölni tudnának a fajtámban. Alig volt nálam pár centivel magasabb, mégis éreztem leheletét az arcomnak csapódni, minek következtében éreztem ahogy testem különös módon reagál rá.