MOONS// Taekook

II.

Nem bírtam tovább hallgatni, ahogy elviselni sem a gondolatot, hogy az az ember lehetne akár a társam. Minden erőmet vettem elő aznap éjjel. Felvettem egy fekete inget, szintén ilyen színű kiegészítőkkel és nadrággal. Yoongi is elegánsabban festett az átlagnál, mégse tudta volna megmondani az ember, hogy ez nem a minden napi viselete, annyira könnyedén, és komfortosan lépdelt mellettem az étterembe, hol szaglásom nem hagyott cserben. Legalább öt Alfát éreztem a túlnyomók közül, engem mégis az ismerős csokoládé illatú vonzott, mint a mágnest. Fal fehér arccal karoltam Yoongiba, ki kézfejemre simítva nyugtatgatott, hisz tudta, hogy izgulok. Csak ő tudta ki az az Alfa az öt közül akihez jöttünk, s akivel találkoznom kell. Lassan lépdeltünk egyre közelebb a fapofával ülő, édes illatú idegenhez, nekem pedig a hasam görcsbe rándult. Nem akartam elhinni.

- Yoongi.- torpantam meg, mire ő felvont szemöldökkel nézett rám.

- Mi a baj?- hajolt közelebb az arcomhoz.

- Nem érzem jól magam.- nyeltem egyet.

- Mindjárt le tudunk ülni.- indult volna el, de én visszafogtam.- Jungkook?

- Nem akarok oda menni.

- Mi történt? Talán tegnap a liftben...?- próbált célozni valamire, de én azonnal elkezdtem rázni a fejemet.

- Nem, nem csinált semmi olyat csak szédülök, meg a hasam sem jó.- simítottam a pocakomra.

- Na ide figyelj.- állta el a látványt az Alfáról, két kezét az arcomra téve.- Eszméletlenül jól nézel ki, kedves vagy, vicces, okos, kicsit zakkant, de nálad nem ismerhetne jobb Omegát egy farkas sem. Ha nem kellesz neki, nagy kaland, túléljük és együtt megoldunk mindent.

- Ígéred?- néztem a szemeibe, ő pedig bíztatóan bólintott egyet.- Jó.- fújtam ki a levegőt, kissé megnyugodva.

- Mély levegő...- szívta be, én pedig utánoztam.- És ki...

- Huuuu.- fújtam ki.

- Jobb?

- Igen. Köszönöm, Yoongi.

- Na gyere!- indultunk el, s mikor odaértünk a szőke hajúhoz, az felállt, begombolta az ingjét, s kezet fogott Yoongival, viszont a tekintete nem árulkodott olyasfajta meglepődöttségről, mint az enyém mikor megláttam őt.- Jó napot!- köszönt neki a barátom.

- Tegeződjünk.- villantott meg egy igencsak erős kamu vigyort.- Üljetek le.

- Nos.- köszörülte meg a torkát, miután helyet foglaltunk.- Ő lenne a gyámom, Jungkook. Remélem első látásra azért valamilyen szinten szimpatikus.

- Ami azt illeti...- pillantott rám végre.- Reggel találkoztunk a liftben. Fényben nem túl elragadó, sötétben pedig egy nyúl, mintsem farkas.- komolyodott el.- Ha az Omegám akar lenni, igencsak erőteljesebb személyiség társulhatna hozzá.

- Mr. Kim... Ne haragudjon! Jungkook még fiatal. Csupán húszonegy éves.

- Tudomásom szerint már tizennyolc éves korban találnia kellett volna egy Alfát. Mi volt az oka, hogy ilyen későn kezdtétek a keresést?

- Nem most kezdtük, de... Minden Alfa elutasította, hogy őszinte legyek.

Csak ültem ott, mint egy fadarab, a szívem pedig hevesen vert. Tudtam, hogy Yoongi csalódna ha nem engem választana Mr.Kim, ezért nyomást éreztem magamon.

- Értem, de mi volt az oka?

- Nem adtak erre választ.

- Pedig most soroltam fel őket.