Latin tánc

1 rész

Alex szemszöge:

Az autópályán száguldva éreztem, ahogyan a dühöm lassan szerte foszlik, és szívem ideges dobbanása enyhül majd rendes ütemre vált. A hangos zene, ami betöltötte a teret és a villámgyors száguldás megnyugtatott. Mikor autóban ültem úgy éreztem szabad vagyok. Pontosabban ez volt az egyetlen alkalom mikor így éreztem. És kellett is ez néha, mikor túlságosan összenyomtak a szüleim szigorú szabályai. Az apám acél tekintete és az anyám ellent mondás nem tűrő hangja.

Fogalmam sincs mennyi utazás után, de egy ismét lakott területre értem. Sosem jártam még itt, de valahogy a környezet és a házak odavonzották a tekintetem. Nem a csillogás és a báj miatt, ami már megszokott a szemem, hanem mert az egész könyék baromi szegénynek látszott. A házak oldaláról omladozott a vakolat és a tetejük sem tűnt újnak. Némelyik annyira roskadozott, hogy egy erősebb vihar bármikor szétdönthette volna. Sosem voltam szegény, sőt a felmenőim sem, és sosem láttam még igazi szegénységet élőben, csak a tévében és az interneten. Így ez a nincstelenség most olyan valóságosan érintett, hogy beleszédültem. Nem tudtam elképzelni, hogy hogy élhet valaki így. Tákolt házakban, rongyokból készült ágyon alva, koplalva és fázva. Tudtam, hogy én soha nem bírnék így élni. Pár perc után rájöttem hol járhatok, a sok táncoló pár és a latin zene egyvelege miatt arra következtettem ez nem lehet más csak a latin negyed más néven kubai sziget. Sokat hallottam már erről a helyről. Legtöbbször a vacsora asztalnál. Anyám undorral a hangjában és gúnnyal a tekintetében beszélt róla. Úgy vélte ezek az emberek megérdemlik a szegénységet pusztán azért mert ide születtek. Nem tudtam miért így nevezték el tekintve, hogy akik itt éltek nem mind latin amerikaiak voltak, de valahogy ráragadt a név.

Bámultam kifelé az ablakon és figyeltem őket. Salsáztak és nevettek. Megfogott, hogy ilyen könnyedek. Megragadott bennük, hogy hiába voltak szegények arcukon boldogság táncolt. Ahogy őket néztem nekem is mosolyognom kellett mert annyira őszinte volt az övék, hogy a testem magától leutánozta őket, mert egyébként, ahogy saját arcomra néztem a visszapillantó tükörbe, önmagamon a boldogság egyetlen szikráját sem láttam. Fogalmam sincs mikor éreztem utoljára boldogság szerű érzést. Az már...Az már nagyon régen volt. Visszapillantottam feléjük, a meleg fények, amiket a fákra aggattak megvilágította arcukat. A kirakott asztalok tele voltak itallal és használt poharakkal. Néha egy - egy zene végén megálltak és ittak. Koccintottak egymással nevettek és beszélgettek. Már több mint tíz perce bámulhattam őket szüntelenül. Addig néztem őket amíg a testem önmagától mozdult arra az ütemre amire táncoltak. Lekövette, azt a ritmust ahogy, ő táncolt. A lány, akinél még sosem láttam életembe szebbet. Idősebbnek tűnt, mint én voltam, de csak az érett tekintete miatt. Egyébként gyönyörű alakját sok korombeli megirigyelhette volna, ha hinnék a létezésükben azt mondanám, egy angyal.

Hosszú sötétbarna már - már fekete göndör haja volt, hullámokban omlott a hátára majdnem a fenekéig leérve. Bár csak távolról láttam annyira megérintett a látványa, hogy a testem egyszerűen önmagától mozgott. Kiszálltam a kocsiból. Mikor feleszméltem már sétáltam a fűben, egyre közelebb a tánc parketnek kialakított térköves részhez. Egyre közelebb az üvöltő ritmushoz és hozzá.

- Szia. Megszólított. Először megijedtem egyáltalán nem számítottam rá hogy hozzám szól, de persze mi mást is tehetne az ember ilyenkor? Valószínűleg nem hülye és nem is vak. Látta, hogy őt nézem, de akkor is miért szólított meg? És én miért köszöntem vissza neki? Különbség van köztem és közte. Méghozzá hatalmas különbség. Ő szegény és itt él a latin negyedben, ahol éjszaka kezdődik az élet én pedig szinte egy palotában lakom. Én fogom vezeteni az apám vállalkozását. Nem szabadna itt lennem. Nem szabadna semmilyen kapcsolatba kerülnöm vele, de azok a mosolygós szemek és gyönyörűen ívelő száj nem hagyta, hogy ne köszönjek vissza neki. Ezernyi kérdés váltakozott az agyamban pedig csak egyszerűen köszönt nekem. Túl bonyolítottam a dolgokat, de egyáltalán nem volt tapasztalatom az ilyesmiben és ez megijesztett az agyam pedig így reagált.