Csak egy átlagos nap II.

Csak egy átlagos nap

Szüntelenül az órámat néztem, a nagymutató csigalassúsággal kattogott a tizenketteshez, pedig a kismutató már rég a kettesen állt. A csavarozógép zúgása már idegesített, eleget hallgattam már a héten. Főleg úgy, hogy a hét csupa tizenkétórás műszakokból állt.

– Mindjárt vége! Mindjárt hétvége! – Fordult felém Béla, akinek a keze már remegett a szegecselőpisztoly két kilós súlya alatt.

– Igen. Három, kettő, egy, vége! – A kürt hangjára azonnal a szekrénybe vágtam a gépet és vettem a kabátomat. A kijárat felé menet a műszakvezető jött velem szembe. Lehajtottam a fejem és a telefont bámultam. Egyszerűen nem volt hozzá gyomrom, hogy akár egy perccel is tovább nézzem a képét, miután lejárt a műszakom.

– Sanyi egy pillanatra. – A karomnál fogva állított meg. Az utcán már rég leütöttem volna egy jobb horoggal önvédelemre hivatkozva, de most csak nyeltem egyet.

– Igen?

– Bejött egy sürgős rendelés. Tovább kéne maradnod, illetve holnap is be kell jönnöd.

- Hogy mi van?

– Jól hallottad. Vissza a sorra! – És azzal ott hagyott. A telefon szinte kettétört a kezemben.

A dühtől majdnem felrobbantan. Már elképzeltem, hogy haza megyek, felpattintok egy sört, bámulom a meccset. Szóval lazulok egy kicsit az egész heti robot után. Sokszor cseszett már ki velem, amit tűrtem szótlanul, de most lila köd elöntötte az agyamat. Kikészültem a sokadik éjszakai műszak után. Utána rohantam, megragadtam a vállát és már majdnem behúztam neki egyet, mikor valaki megragadta a karomat. Béla volt az.

- Sanyi, ezt nem teheted! – Csitított Béla.

- Miért ne tehetném? - kérdeztem a szavakat a dühtől nehezen formálva – Bárhol találok ilyen rabszolgamunkát és talán még jobban is megfizetnének.

- Igen?...Bárhol találsz magadnak munkát? Ilyen múlttal? Hát akkor sok sikert! Ki vagy rúgva! - Fröcsögte a képembe a műszakvezető. – Szedd össze a cuccodat és húz innen a francba!

- Rendben, már itt sem vagyok. Engem nem fogtok kizsákmányolni az biztos. – jelentettem ki magabiztosan. Összepakoltam és eljöttem. Hazafelé a buszon azon gondolkodtam, hogy most aztán mihez kezdek? Hová tudnék menni dolgozni és miből fizetem az albérletet.

Apropó albérlet, keresnem kell egy újat, mert onnan is kiraktak, a mai nap az utolsó ott. Ekkor észrevettem az ülésen egy otthagyott aznapi újságot, az álláshirdetés rovattal felfelé. Felfigyeltem egy furcsa hirdetésre, ami jó pénzt ígért, de a munka jellegét jótékony homály fedte. Volt egy fura jelige, amit be kell mondani, amikor jelentkezünk a megadott címen. „Éjsötétben rejtőzöm, lelkem sötétje megcsillan, fekete pengém élén, amit vörös véredben fürösztök nap-nap után." Beleborzongtam, miközben olvastam. Kissé bizarr jelige, gondoltam. Kicsit hezitáltam, telefonszám nem volt megadva csak egy cím. De aztán azt gondoltam magamban – Nem, jó lesz, legalábbis ezt mondogattam magamban. – Belül azért kétségek gyötörtek a jelige miatt, de próbáltam elnyomni, mert a fizetés kecsegtető összeg volt. Soha nem kerestem ennyit egy félév alatt sem, nem, hogy egy hónap alatt.

Hazaértem. Úgy éreztem, muszáj aludnom egy-két órát mielőtt felkeresem a hirdetésben megadott címet. Elvégre is ma még enyém ez a rohadt lakás.

Fura álmom volt. Fehér vicsorgó fogakat láttam és ázott kutyaszag ütötte meg az orromat, valamint két sárga, vérben forgó szem meredt rám egy sötét folyosón. Riadtan ébredtem, kivert a víz. Lezuhanyoztam, felöltöztem és mivel igyekeztem jól festeni, meg is borotválkoztam. A jobbik farmeremet vettem fel és az egyetlen ingemet. Az összes cuccom befért egy nagyobb sporttáskába. Megkajáltam és útnak indultam.