Alszik a város...

Alpok közé zárva

Végül kiderült, hogy miről van szó. Az iskola minden végzős kollégistának felajánlott egy ingyen 2 hetes sítúrát az Alpokban. Mivel tudtunk, hogy renoválni szeretnének az új érkezők előtt érthető volt a dolog. Mindannyiunknak tetszett az ötlet így az egész 7. emelet pakolászni kezdett.

Három nap múlva mindannyian izgatottan és felpakolva álltunk az EBGK előtt várva a buszainkat. Pár perc múlva be is gördültek a sarkon a nagy, fehér járművek . Nagy kiabálás és sürgésforgás közepette végül minden végzősnek és csomagjaiknak sikerült felkerülnie valamelyik buszra.

Sajnos mi nem nyomultunk eléggé így csapatunk ketté szakadt.
Az X jelzésű buszba Én és Ly,Ely és Maty valamint Al és Malco ült egymás mögött párban. Pár hellyel előrébb pedig Sim és Am helyezkedtek el.
A Q feliratú buszban kaptak helyet a tőlünk elszakított többiek.

A menetidő 7 óra volt az Ausztriai Alpokba. Pontosabban a Klagenfurti sí és szabadidő központba. A szervezőknek sikerült egy elég isten háta mögötti helyet találnia, de ez legalább abban jó, hogy kevesebb lesz a turista.
Az utat legfőképp zenehallgatással,evéssel és alvással töltöttük. Na meg persze Alszik a várost játszottunk.
Mikor már a hegyek között kanyargott az út mindenki az ablakra tapadt és ámuldozott,fotózott. Küldtük az infót az otthoniaknak amég csak lehetett! Mivel a túra alatt nagyon kicsi az esélye annak, hogy mobilnethez jussuk.

Végül bekanyarodott a busz a szabadidőközpont parkolójában és mindenki hulla fáradtan kecmergett le a buszról.
-Basszus de hosszú volt az út!- Nyavajgott Maty.
-Csak arra vágyom, hogy elnyújtózzak a szobában- Feleltem.
-Hol vannak a többiek?- Kérdezte Malco.
Már nem kellett választ adnunk mivel Kiko Yotowa és Zoe Cist vidáman szaladtak oda hozzánk.
Őket telefonban értesítettük az útról, mivel ők éppen a szüleiknél voltak.

Miután megkaptuk a cuccainkat a szervezők betereltek minket egy nagy étkezőbe, ahol megvacsorázhattunk majd beosztottak minket a szobákba. Csak kettes szobák voltak így nem volt kérdés hogyan leszünk elosztva. Mindenki a kollégiumi rend szerint. Nyolc szobás házakra lettünk szétosztva. Mi kaptuk a "snow" elnevezésűt. Nagy vidáman örülve annak, hogy az egész 7. Emelet egy házban lesz bementünk és elfoglaltuk a szobákat.

A ház gyönyörű volt! Rusztikus fabútorok és hatalmas puha szőnyegek voltak az egész házban. Kívülről pedig egy autentikus Osztrák menedékház látszatát adta. Volt saját konyhánk és egy meglepőn tele hűtő. A házban csak egy fürdő volt de ez nem okozott problémát, mert a koliban is csak egy van.
Szépen lassan mindenki beköltözött a szobákba és egyesek elmentek aludni. Aki még fent maradt azt elhívtuk a konyhába AAV-ni.

Egészen éjfélig játszottunk. Aztán lassacskán elszállingózott mindenki aludni. Ly és Én voltunk az utolsók. Még csináltunk magunknak egy teát és olvastunk egy kicsit a szobánkban.
Olyan egy óra körül Ly elaludt de nekem valahogy nem jött a szememre álom ezért tovább olvastam. Már majdnem hajnali 3 volt amikor valami furcsa morajló hangra lettem figyelmes.

Felkeltettem Lilyt és megkérdeztem hallja e ő is. Neki is feltűnt valami ezért kinyitottuk az ablakot és kinéztünk rajta. A mi házunk esett ki a legjobban a táborból ezért mi egészen a hely lábánál voltunk. Ahogy felnéztünk a hegyre vérfagyasztó látvány tárult a szemünk elé.

EGY LAVINA KÖZELEDETT FELÉNK!

Azonnal becsaptuk az ablakot és rohantunk, hogy szóljunk a többieknek. Mire mindenkit felkeltettünk már késő volt. A lavina elért minket és hatalmas robajjal és recsegéssel zúdult el a ház mellett/felett. A konyhában állva, egymásba kapaszkodva, halálra rémülve álltunk és abban reménykedtünk, hogy bírja a ház a nagy hótömeget.
Mikor már abbamaradt a robaj körülkémleltünk de hálaégnek a háznak semmi baja nem esett. Viszont felmerült egy óriási probléma.

TELJESEN KÖRÜLVETT MINKET A HÓ!

Pánikolva rohangáltunk fel s alá, néhányan csak ültek és még mindig a sokk hatása alatt voltak. Egyszer csak Mary elkiáltotta magát amitől mindenki kizökkent a habitusából.
-NYUGALOM LEGYEN!-
Mindig ő volt köztünk a leghiggadtabb és leglogikusabb ezért mindenki megszeppenve huppant le egy-egy konyhai székre.

-Semmi értelme ha csak fel alá rohangálunk! Nem segít a helyzetünkön. Főleg nem úgy, hogy mindenki hulla fáradt és hajnali három van! Menjetek aludni és holnap újult erővel próbálunk meg majd megoldást keresni.-
Szavai igaznak tűntek így egyöntetűen megszavaztuk, hogy ezt tesszük.

Szép lassan mindenki elment aludni és csendesség szállta meg a hótakaró alá szorult házikónkat.