Bogi nagyon kedves,viszont csendes szomorú lányként élte mindennapjait. Iskolában nem foglalkoztak vele, mivel csendes visszahúzódó személyiséget örökölt az anyukájától. Jól tanult ugyan, viszont sajnos senki nem beszélgetett vele. Szeretett segíteni a szüleinek,megbecsülte őket és sokat beszélgetett velük. Az anyukája mosodában,az apukája gyárban kereste a mindennapra valót,mikor este haza értek,hulla fáradtan, az,ajtón belépve nagyon jól esett nekik , a rend látványa. Mikor leültek a lányuk kedvesen köszöntötte őket,feltálalta a finom meleg vacsorát,szépen meg is eszegették,s azon áradoztak hogy milyen értékes drága lányuk van. Bogi nagyon jól érezte magát attól,hogy mindig megdicsérték s,ezáltal minden szomorúsága elszált. Gondolta legalább az estéje legyen jó,ha már az egész napját magányban kell töltenie. A szüleivel töltött összes estét imádta,gondosan meghallgatta a történetüket. A szüleinek nagyon jól esett,hogy ennyire odafigyel rájuk lányuk.Sokat volt a természetben nagyon jól érezte magát.Szivesen gyönyörködött a táj szépségében. Az Iskola mellett volt egy hatalmas szép erdő,gondolta ezen a hétvégén kimegy és körbenéz,hátha talál valami szépséget az erdőben,ezt kigondolván nagyon boldog volt és alig várta hogy szombat legyen. Péntek estéhez közeledett az idő,Bogi szépen bekapolt a táskájába hogy szombat reggel már csak fésülködnie,s fogat mosnia kelljen.
