Sötétben Szőtt Vágyak [Taekook]

Prológus

"... Az ismeretlen ijesztő. A másság ijesztő. Mikor ez a két félelem valós vagy képzeletbeli jelenségként gyűlik össze, nyilvánvaló magyarázat nélkül, az irracionalitás felülkerekedik a racionalitáson. A félelem sötét árnyéka mindannyiunkat körülleng, egy olyan világban, ahol a láthatatlan veszélyek fenyegetése állandó. Az ismeretlen mindig ott lapul a homályban, árnyékokba burkolva, amelyeket még a legfényesebb nappal sem tud eloszlatni. Az ismeretlentől való félelem az emberi lélek legmélyebb rétegeibe hatol, beépülve mindennapi gondolatainkba és cselekedeteinkbe, hogy egy olyan ösztönt ébresszen, mely sokszor a valóság érzékelését is megváltoztatja.

Másság. Ez a szó a fülekben visszhangzik, mintha a hideg szél suttogása lenne a sírkövek között. A másság, az eltérő, az idegen, mindaz, ami nem illik bele a megszokott világunk keretei közé. A másság ijesztő, mert szembemegy mindazzal, amit a igaznak, jónak, vagy természetesnek hiszünk. Szabályokat bont le, tabukat sért, és képes megkérdőjelezni a valóság érzékelésének alapjait. És amikor az ismeretlen és a másság összefonódik, elválaszthatatlanul egybeolvad, egy olyan erő születik, amely képes még a legerősebb elmét is megtörni.

Vámpírok. Ezek az ősi lények, akiket a halhatatlanság átka és a vér utáni olthatatlan szomjúság sújt, a másság és az ismeretlen megtestesülései. Ők azok, akik az árnyékokból figyelnek, csendesen, türelmesen, várva az alkalmat, hogy a félelem és a rettegés magvait elültessék az emberek szívében. Megszegik az élet törvényeit, megsértik az idő rendjét, és újraértelmezik a létezés fogalmát. Az emberek számára érthetetlenek, kiszámíthatatlanok, és ezért végsőkig félelmetesek. Hiszen mi lehetne ijesztőbb, mint egy lény, aki egyszerre emberi és mégis valami egészen más?

Az irracionalitás uralkodik akkor, amikor ezek a lények megjelennek. Az éjszaka sötétsége, amely korábban csak a pihenés és az álmok ideje volt, most a rettegés és a halál színterévé válik. Az árnyak, amelyek korábban csak az éjszaka természetes részei voltak, most fenyegetőkké válnak, a sötétben rejlő veszélyek hírnökeiként. A vámpírok éhsége, amely sosem csillapodik, a legősibb és legprimitívebb félelmeket hívja elő az emberi lélek mélyéről. A vérükben van a másság, az ismeretlen, és az örök veszély ígérete, amelytől senki sem menekülhet.

Mikor a vámpírok árnyéka rávetül egy közösségre, a félelem és a gyanakvás gyorsan szétterjed. Emberek válnak egymás ellenségeivé, barátok fordulnak egymás ellen, ahogy a gyanú mételye beférkőzik a legszorosabb kapcsolatokba is. Hiszen ki lehet biztos abban, hogy a szomszédja, barátja vagy akár szerette nem vált már a vámpírok szolgájává? Az ismeretlen és a másság együttes jelenléte mérgezi meg a közösséget, amely fokozatosan elzárkózik, bezárkózik saját félelmei közé, míg végül mindenki magányossá nem válik ebben az örök rettegésben.

Az idő sem képes eltörölni ezt a félelmet. A vámpírok, a halhatatlanok, akik az évszázadok múlását figyelik a történelem árnyékából, mindig ott lesznek, mindig emlékeztetve az embereket az ismeretlen és a másság félelmetes erejére. Az emberek generációról generációra örökítik át a rettegést, mint egy ősi átkot, amely sosem törhető meg teljesen. A vámpírok nem csak a vérünkre szomjaznak; ők a félelmeinken élnek, azokban a sötét gondolatokban, amelyek nem hagynak nyugodni, amelyek éjszaka, a sötét szobában, egyedül a sötétség közepén támadnak ránk.

És így, míg az emberiség a fényre és a biztonságra törekszik, a vámpírok mindig ott lesznek, az árnyékokban várva, türelmesen figyelve, míg eljön az idejük újra és újra, hogy emlékeztessenek minket arra, milyen ijesztő lehet az ismeretlen és a másság, ha egyszer hatalmába keríti az elménket. A racionalitás pedig, ahogy mindig, csak másodlagos lesz a rettegés hatalmához képest...