Sirokkó

2. Az élet Kyle mellett

Jake-nek el kellett viselnie az állandó lelkiismeretfurdalást, mert felelősnek érezte magát a történtek miatt. El kellett viselnie a saját gyengeségét, amiért három éve képtelen kilépni abból a helyzetből, ami annyi szenvedést okoz a számára. És el kellett viselnie azt is, hogy harminchat éves, de valószínűleg soha többé nem lesz normális élete. Maga az elviselés nem lett volna gond, ugyanis abban nagyon jó volt. Szeretett elviselni és főleg elviseltetni dolgokat, de persze kényszer és szenvedés nélkül. A Kyle-lal való kapcsolatában azonban az utóbbi kettő is szerepet kapott a baleset után, és ez okozott problémát számára lelkileg és fizikailag.

Másnap tehát hazarepült Londonba, ahol augusztus végén a fullasztó meleg helyett kellemes hűvös várta, illetve az ingatlanirodája. És Kyle. A kedvezőbb időjárási körülmények sem tudtak azonban lazítani a lelkét fojtogató erőkön, azok láthatóan örökre ki akartak tartani mellette. Hűségesen kísérték őt mindenhová. Dél-Olaszországba, ahová elvileg pihenni és kikapcsolódni is ment nagyszülei szerető karjaiba, a munkahelyére, ahol az alkalmazottait kellett instruálnia miközben rajtatartotta az ujját az ingatlanpiac lüktető vénáján, és Kyle szobájába is, ahol hetente egyszer igyekezett felvidítani az egykor olyan szenvedélyes fiút, aki most csak önmaga árnyéka volt.

De vele tartottak akkor is, amikor úgymond szórakozni ment. Ez legtöbbször kimerült abban, hogy sokat ivott egy bárban, aztán hazament, de néha összeismerkedett valakivel, akivel aztán kielégítette a fizikai szükségleteit, merthogy azok voltak neki. Annyira takarékra tudta venni a lelkiismeretét, hogy valakit közel engedjen a testéhez, de annyira sosem, hogy ugyanezt tegye a lelke esetében is. A hobbija iránt korábban érzett elhivatottságnak és lelkesedésnek azonban a nyomát se lehetett fellelni ezekben az egyalkalmas és gyors menetekben, tényleg csak arra szolgáltak, hogy nem őrüljön meg a szexhiányban.

Hogy mennyire gáz volt a helyzete, azt mi sem mutatja jobban, hogy a szexhiány szót sajnálatos módon nem lehetett az eredeti jelentésében értelmezni az ő esetében. A tolókocsiban ülő és érthető beszédre képtelen Kyle-hoz ugyanis nagyon speciális viszony fűzte. Ő maga sem értette pontosan, hogy miként jutottak idáig, de egyértelműen önmagát érezte hibásnak miatta. Már megint. Az egész kapcsolata Kyle-lal hemzsegett a bűntudattól és a lelkiismeretfurdalástól, és mivel Jake nem kívülállóként szemlélte azt, józanul sem tudta megítélni. Tudta, hogy Kyle meggondolatlan mozdulata okozta a balesetet, mégis saját magát tartotta felelősnek. Azt is tudta, hogy a Kyle-lal való viszonya nem egészséges és főleg nem viszony, de úgy vélte, hogy ennyit legalább megtehet, ha már egyszer ő vezette a kocsit. Hibázott és fizetnie kell érte.

Az egész kálvária egyszerű szívességként indult. Már begipszelt karral rendszeresen látogatta Kyle-t a kórházban, és a szülőket is igyekezett támogatni a maga módján. Nem vádolhatta volna őket azzal, hogy ok nélkül tartják felelősnek fiuk állapotáért még akkor sem, ha a fejéhez vágták volna, ám Kyle szülei nem tettek ilyet. Valószínűleg úgy könnyebb lett volna amúgy leválasztódnia róluk, ám az első trauma után a szülők nemhogy támadták volna őt, inkább sorsközösségbe léptek vele. Osztoztak a fajdalomban. Ám Jake másfajta fájdalmat érzett, nem olyat, mint ők.

Az ő fájdalma nagyrészt bűntudatból és sajnálatból táplálkozott. Az utóbbi arra vonatkozott, hogy a baleset utáni Kyle-t nem is lehetett összehasonlítani a baleset előttivel. Érthető módon. A valaha szenvedélyes, vad és nagypofájú fiú helyébe egy szomorú, sértett és nagyon elkeseredett személy lépett, akin idővel a depresszió félreismerhetetlen jelei kezdtek mutatkozni, és egyáltalán nem akart küzdeni. Élni sem. Az orvosok pszichológus felkersését javasolták, mint minden hasonló esetben, de Kyle egyáltalán nem működött közre.

Miután otthonába távozhatott, még rosszabb lett a helyzet. Eleinte Jake-en is átnézett, mint ahogyan mindenkin, de egy idő után utóbbi kezdett azzá a személlyé válni, aki némi hatással volt rá. Például ételt csak tőle fogadott el. Ebből kifolyólag Jake naponta meglátogatta és megetette őt. Vele maradt utána is kicsit, és mivel beszélgetni nem tudtak, csak Jake beszélt. Jobb híján elmesélte a napját, amit Kyle minden nap egyre lelkesebben hallgatott végig. Néhány hét után néha el is mosolyodott. Megesett, hogy megnéztek egy filmet, vagy Jake olvasott neki valamit. Kyle eleinte az ágyában fekve várta őt, később viszont a kerekesszékében. Ha a kényelmesen akartak filmezni, Jake egyszerűen karba vette őt és a kanapéra ültette maga mellé.