Bizonytalan szerelem

1. rész Kezdet

A nevem Rácz Emília. A legtöbben csak Eminek hívnak. Hosszú barna hajam van és kék szemem. Anyukámmal és a bátyámmal Dáviddal élek. Apukám elhagyta egy pár éve családot és Amerkiába telepedett le. Most kezdem a 9. osztályt a Váci Petőfi Sándor gimnáziumban. Hatalmas kpop fan vagyok, imádok kdramakat nézni és szeretek olvasni. Tökre izgulok mert szeretnék jó benyomást tenni. Most este 21 óra van és holnap kezdek. Most jött ki a Netflixen egy új sorozat és eddig nagyon tetszik. Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz a címe, amit én könyvben is olvastam. Egy-két részt megnézek és utána megyek is aludni. Na, de nézzük is a sorozatot! 

...... 

Most 23 óra van, és sikerült befejezni a sorit. Egész jó volt de nekem könyvben jobban tetszett. Most már tényleg alszok mert reggelre hulla leszek

.... 

(Másnap reggel) 

Nehezen felkeltem az ébresztőre. Gyorsan csekkoltam a telóm hogy minden okés e. Anyu már küldött sms-t hogy elindult dolgozni, szokás szerint. Lementem a konyhába reggelit készíteni. Gyorsan csináltam egy tál müzlit. Én előbb a müzlit öntöltő bele és csak utána a tejet. Nem értem hogy lehet fordítva, de most komolyan. Na mindegy, gyorsan megreggeliztem és kiválasztottam mit veszek fel. Nehéz döntés volt de egy bézs színű vékony pulcsi és farmer kombót választottam. Gyorsan felraktam egy kis sminket, a hajamat befontam, mert így nagyon szeretem hordani. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam magammal. Remélem a többiek kedvelni fognak. Ekkor benyitott a fürdőbe Dávid. 

- Na hugi, egész jó a szetted. Csak vigyázz ne másszanak rád az első napodon- mondta mosolyogva. 

-Ugyan, ilyesmi nem fog előfordulni. És te is ott leszel, csak két osztállyal felettem. 

A bátyám mindig is kedves volt velem. Sosem voltunk a tipikus testvérpár akik veszekednek és agyonszivatják egymást. Na, de haladjunk mert még elkések. Végre elindultam. A levegő fülledt volt, de gyorsan jött egy hideg szélfuvallat amitől rögtön jobb lett. Már majdnem odaértem amikor valaki elrohant mellettem, és én persze a földön kötöttem ki. Az a valaki egy fiú volt, aki szintén a suliba ment. Rögtön megfordult és odajött hozzám. Barna szemei voltak amiben én azonnal elvesztem. Sötét haja rendezett volt. Egy szürke feliratos pulcsit és szaggatott farmert viselt, ami nagyon illett hozzá.  

- Bocsi, nem akartam csak azt hittem elkések. Hadd segítsek- ezután a kezét nyújtotta és felhúzott. 

- Amúgy Konrád vagyok. Sajnálom hogy így találkoztunk. 

- Én Emília vagyok, de hívj nyugodtan Eminek. 

-Oké, most mennem kell a srácok már várnak. 

Rögtön elindult. Én csak néztem utána és alig tudtam felfogni hogy mi történik. Bárcsak egy osztályba kerülnénk! Jobb lesz ha megjegyzem a nevét. Konrád. Olyan különleges és kicsit rejtélyes. Jó, lehet túl sok kdramat nézek. De mi van ha, ő a sorsom? Jó, meg kell hogy nyugodjak. Ez az első napon és ő csak egy srác, aki szimplán segített mert ellökött. De volt benne valami más. Jó, oké, nagy levegő és irány a suli. Megálltam a bejárat előtt és ránéztem a nagy épületre. Mostantól ide járok. Összeszedtem az összes önbizalmam és beléptem. Az aula fehér és kék színnel volt tele. A diákok csoportokban beszélgetve mentek a termekbe vagy a büfé kínálatát lesték. Nem nézelődhettem sokáig, hiszen még kell találnom az osztályom. Felmentem az emeletre és rögtön a harmadik ajtó volt az 9. a osztály. Rendben Emi, nyugi ne pánikolj. Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Minden szempár rám szegeződött. A fiúk többen voltak, de hol nincsenek többen na mindegy. És megtaláltam azt a barna szempárt ami nem sokkal ezelőtt ellopta a szívemet. Ott ült a hátsó sorban és pár fiúval beszélgetett. Rám mosolygott és köszönésként biccentett. Már csak egy üres hely volt, szóval odaültem. A padtársam rögtön hozzám fordult. 

-Szia, Anett vagyok. Úristen annyira izgalmas itt. A sok ember, a falak, a padok áhhh imádom. Úúú de jó a felsőd. Én is szerettem volna ilyet de nekem az ilyen fajta nem áll jól. Jaj, bocsi néha sokat beszélek. Hogy hívnak? 

- Emília vagyok, de inkább hívj Eminek. 

-Oksi, Emi. Te szereted a kpop-ot? Én oda vagyok érte. A legtöbben utálják pedig annyira jooook.

- De jó, én is imádom. 

Többet nem tudtunk beszélni mert belépett az ofő. Magas férfi volt, és szigorúnak tűnt elsőre. 

- Sziasztok én Nagy Róbert vagyok, de hívjatok Robi bácsinak. Látom sokan vagyunk. Ma csak annyi lesz hogy 4 órán keresztül lediktálom az órarendet, a szabályokat és a programokat, szóval jegyzeteljetek!

...... 

-Mindenkinek adok egy papírt a szakkörökről. Utána mehettek. 

Gyorsan átfutottam hogy mik vannak. A szemem megakadt a kpop szakkörön. El sem hiszem hogy van itt ilyen! Végre, elismerik ezt a műfajt is! A folyosóra kiléptünk Anettel. A többi osztály már elment, csak a miénk maradt. Épp arról beszéltünk hogy milyen menő lesz a szakkör amikor valaki megszólított minket. 

-Hé, ti ketten! Osztálytársak vagyunk, ugye? Na mondom én. Bemutatnám a bandánkat, mi vagyunk a legjobb sportolók, és ha szerencsétek van, ingyen jegy jár a szép lányoknak a meccsekre! Ő itt Barni a kosarasunk, Zalán aki szintén kosaras, Konrád a focista, és jómagam Benett a foci csapat kapitánya. Nektek mi a nevetek? -mondta el, én meg fel sem fogtam mi történik éppen. 

- Ó heloo, én Anett vagyok és ő a padtársam és egyben a legjobbbarátnőm Emi! Én nem sportolok de imádom a kpop-ot ahogy Emi is! Bár talán sportnak számít amikor minden reggel a buszhoz futok, mondjuk célszerűbb lenne korán kelni, de az olyan nehéz. Fhuu egyszer anyum felkeltett 6 órakor és ki voltam akadva hogy minek kel ilyen korán kelni, mondtam is hogy nena, most miért. Ja, amúgy köszi a meghívást cukik vagytok! Te jó ég, már ennyi az idő? Rohannom kell a buszhoz majd holnap tali, byeee- azzal elviharzott.

-Most mi történt? Komoly a csaj hogy ennyit beszél. Te mit szoktál csinálni? - kérdezte Bennett aki sok hatás alatt volt a sok beszédtől. 

- Inkább táncolok - válaszoltam kicsit félénken. Istenem, milyen hülyén hangzott a hangom! Remélem Konrád nem vette észre! 

- Az cool. Na mi most zúzunk, mert vár a Fortnite, csá Emi! - és elindultak. Csak egy valaki maradt ott. 

- Hazakísérjelek? - kérdezte Konrád, és meglepően nyugodt volt. 

- Öhmm, persze, miért ne -  Nem igaz egy értelmes mondatot is csak nehezen tudok összerakni!  Elindultunk. Egy ideig csendben sétáltunk. Tisztára mint egy kdrama! Mivel közel laktam a sulihoz, hamar odaértünk.

- Hát, itt vagyunk - mondtam halkan miközben belenéztem a szemébe és elvesztem újra. 

- Oh, igazán? Hát akkor szia! Holnap találkozunk! - lassan elindult, én addig azzal szenvedtem hogy elővegyem a kulcsom. Nem igaz, hogy nem tudok koncentrálni. Végül is, nem történt semmi. Csak hazakísért, még csak nem is beszéltünk. 

- Figyelj, egyszer szívesen negnézném ahogy táncolsz. - mondta hangosan. Azt hittem már rég itt hagyott. Megfordultam és éreztem ahogy vörösre vált az arcom. 

- R-rendben. Én is megnézném hogy focizol.- aztán azzal a lendülettel bementem. Nem hiszem el hogy ilyet mondtam! Olyan béna vagyok áhh. 

..... 

Anyu sms-t küldött hogy későn ér haza és menjek aludni. Gyorsan vacsorára rendeltem pizzát. Most elég gyorsak voltak, általában mindig sokat kell várni. Elkezdtem enni és pörgettem a Netfilxet hátha van valami jó sorozat. Gondoltam újra nézem a Squid gamet. Mire a harmadik résznél voltam Dâvid hívott. 

- Szia hugi, majd holnap mesélsz most nem érek rá megyek a többiekkel bulizni. Ha anyu keres mondd hogy éjfélre otthon vagyok. Aludj jól én kis, kpop sztárok! Na helló! 

- Oké, szia. - olyan fura mostanában. Nem szokott bulizni, na mindegy. Már fáradt vagyok szóval megyek aludni. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és belebújtam a puha macis pizsimbe. Aztán egy csomó insta értesítésem jött. Az osztályból követtek be páran és likeolták a képeim. Gyorsan mindenkit visszakövettem és aludtam. Nehezen talált meg az álom, egész végig csak Konrád járt a fejemben. Talán holnap normálisan tudok beszélni vele