Bizonytalan szerelem

2. rész Nyitó buli

elegen vagyunk lányok! - hisztizett Lili. 

- Mert neki több az esze mint ti négyőtöknek összesen - védett Konrád és rámmosolygott. A pulzusom az egekben volt. 

- Mit szólnátok egy felelsz vagy merszhez? - ajánlotta az egyik srác azt hiszem Ábel. Mind beleegyeztünk úgy hogy el is kezdtük. Az első pár ez a tipikus: kibe vagy szerelmes, hívj fel egy random telefonszámot félék voltak. 

- Rendben, mondjuk.... Emi! Felelsz vagy mersz? - kérdezte Konrád. Tökre meglepődtem hogy hamar rám került a sor. 

- Merek. - jelentettek ki

- Akkor táncolj valamit! - vágta rá gondolkodás nélkül. Oké, mély levegő. Levettem a dzsekim és odamentem a laptophoz ahol kerestem zenét. Egyértelmű volt a választásom. Megkértem Bennettet hogy ha szólok indítsa. Beálltam a kezdőpózba. Ennyire még sosem izgultam. Vettem pár levegőt hogy felkészüljek. Ezt a táncot még sehol nem adtam elő, de kigyakoroltam eléggé. Szóltam Bennettnek hogy indíthatja a zenét. Felcsendült a Forever a Babymonstertől. Tökéletes volt a kezdés. Egész végig a reakciókat figyeltem. Egy lépést sem rontottam el. Amikor az ikonikus rész jött ahol Asa rappel és Chiquita csinálja a táncot mindenkinek elállt a lélegzete. Hamar vége lett. Majdnem összeestem mert nem maradt levegőm. A többiek állva tapsoltak. Csak a 4 lány nézett rám úgy, mintha végezni akarnának velem. 

- Azta, ezt nagyon megnyomtad! Szuper voltál! - közölte Bennett miközben átnyújtott egy palack vizet. 

- Egész jó volt, táncoslány - dícsért rejtélyesen mosolyogva Konrád. A többiek is hasonló dolgokat mondtak nekem. Zsófiék csak azt mondták hogy nem volt rossz. Végre leültem. Ennyi energiát még nem vittem koreóba mint most. Utána folytatódott a játék. Jöttek a szokásos merések és kérdések. 

- Bennet! Te még nem is voltál! Na felelsz vagy mersz? - kérdezte Ábel

- Merek - válaszolta könnyen, mintha ez természetes lenne. 

-  Még ezen a bulin csókold meg a legszebb lányt. - adta ki a feladatot. 

- Meg lesz, nyugi - válaszolt lazán. Ezután már csak egy érdekes merés volt. Konrádé. Ki másé? 

- Felelsz vagy mersz Konrád? - kérdezte egy Ádám nevű fiú. 

- Merek - válaszolt és elmosolyodott. Olyan aranyos amikor mosolyog. 

- Próbálj ki egy béna csajozós szöveget valamelyik lányon. Mondjuk Emin! - adta ki az utasítást Ádám. 

- Hát legyen - és hozzám fordult - Figyelj elhagytam a telószámom, kölcsönadnád a tied? - kérdezte. Én elpirultam a többiek csak úúúztak. 

- Bocs de nem - válaszoltam mosolyogva. Erre a kezével magához húzott és ennyit mondott

- Valahogy gondoltam, táncoslány. - a válasz után sem engedett el. A szívem zakatolt és a pillangók felkeltek a gyomromban. Az este további részében így maradtunk és mindenki beszélgetett. Tök sok dolgot megtudtunk egymásról. Végül elérkezett a 22 óra vagyis a buli vége. Nem akartam elmenni főleg mert Konrád átölelt.

- Emi, beszélhetünk? - kérdezte Bennett és most bizonytalan volt. 

- Aha, persze - mondtam. Csak ketten maradtunk a szobába és akkor olyan történt amire sosem számítottam. Megcsókolt. És nem volt rossz. Egész jó volt. Aztán elhajolt és azt mondta hogy ez csak a felelsz vagy mersz miatt volt. De tudtam hogy nem csak ezért tette. Majd otthagyott. Lassan elindultam haza. Egész végig a nap eseményei voltak a fejemben. Hazaértem és csak akkor éreztem hogy milyen fáradt vagyok. Gyorsan tusoltam és mentem is aludni. Csodás volt a nap. Ezzel a gondolattal aludtam el.