3 társ 3 barát

A kezdet

A nevem Tracy Roy 1919 február 25. születtem Brooklynban. Nem éltünk a családunkkal valami fényűző életet révén ,hogy édesanyám varrónő édesapám pedig katona volt a seregnél.
Van két jó barátom a nevük Steve Rogers és Bucky Barnes ebből az utóbbival szorosabb a kapcsolatom mint puszta barátság. Bucky 2 évvel Steve pedig 1 évvel idősebbek nálam így mindig is az örök hugica szerpben ragadtam .
Ahogy teltek múltak az évek lassan felnőttünk mind a 3-an jelentkeztünk katonának bár engem csak nagy nehezen ,de fel vettek egy külön képzésre ahol különféle harművészeteket és fegyver technikákat sajátíthattam el Buckyéktól sajnos külön zászlóajba szólgáltam így az eggyüttlétünk száma is alaposan csökkent időközben meghalt Steve édesanyja ami hatására szegény össze omlott és ki akart lépni a seregből ,de persze Peggy meggyőzte ,hogy ne adja fel és küzdjön az álmaiért.
-Hé Buck. Szerinted Steve rendbe jön?-dőltem az előbb fent említett illetékes vállára az eggyik nagyszünet keretén belül.
-Steve erős rendben lesz...-bámúlt maga elé miközben össze kulcsolta kezét az enyémmel.

-5 hónappal később-

-Srácok képzeljétek!-rontott be Steve Peggy irodájába ahol általában kávézni járni szoktunk.
-Én vehetek részt az új szuper katona szérum tesztelésében.-mondta boldogan.
-És ez mit is takar?-néztem kérdőn Stevere.
-Stimulálják a testem aminek következtében annak állapota megerősödik és megnövekszik ezáltal nagy erővel ruház fel.-kezdte magyarázni.
-Aham.-bólintottam mintha bármit is értenék belőle.
-Ez szuper és mikor hajtják végre?-nézett rám majd Stevre Bucky.
-Elméletileg holnap este. Stark fogja csinálni szóval baj nem lehet.-mondta Steve miközben ide oda dőlöngélt.
Miután Steve elment Bucky rám nézett és így szólt.
-Figyelj csak ma estére kaptunk eltávot és ha jól tudom a ti zászlóaljatok minden tagjának külön kabinja van.-mondta egy kacér mosoly keretén belül.
-Oh igen? Ezt igenis jól tudod picinyem.-mosolyodtam el.
-Akkor este meglátogathatlak? Hátha előbújik belőlem a vadállat.-harapta be alsó ajkát jelezve ezzel szándékát.
-Perszeeee.-mondtam immár egy vigyor keretén belül.

-Másnap reggel-

Ez az éjszaka elképesztő volt és mégis milyen jól kipihentem magamat. Végig mértem a még mesztelenül alvó szerelmemen. Barna kicsit hosszabb tincsei az arcába omolva oly csábossá tették hogy azt elképzelni sem lehet.
De a pillanatot megtörték a szirénák amik jelezték ,hogy hív a kötelességünk .
-Bucky Bucky kelj fel riadó van!-lökdöstem meg.
Miután elhagytuk a kabinunkat engem kirendeltek Lengyelországba így hát el kellett búcsúznom az akkori állás szerint 2 hónapra életem szerelmétől és a legjobb barátomtól.
Bucky még egy utolsó szenvedélyes csókkal köszönt el tőlem és csak ennyit súgott.
-Ha vissza térsz mindent bepótolunk...
Ekkor át öleltem őket és elindult a katonai kongolyal a társaimmal eggyütt.
-Találkozunk 2 hónap múlva ugyan itt!-kiáltottam utánuk.

De sajnos ez sosem következett be...

-1 hónappal később-

Menekülök a hegyes vidéken próbálok valami olyan helyet keresni ahol nyugodtan tudok írni egy levelet a srácoknak. Ekkor megáltam és egy fának támaszkodva neki kezdtem.

~Srácok Tracy vagyok ha ezt olvassátok akkor már vagy nem élek vagy pedig a Hydra elkapott. Senkiben sem szabad megbíznotok csakis egymásban! Nagyon szeretlek titeket és eggyet ne feledjetek "Ha a hydrának levágják a fejét kettő nő a hejére"
Bucky ,Steve nagyon sajnálom~

Ekkor oda adtam a levelet annak a társamnak aki a támaszpontunk felé vette az irányt.
-Légy nagyon óvatos Lucy.-mondtam majd válba veregettem.
-Elterelem a figyelmüket!-kiáltottam még utánna majd elkezdtem kiabálni.
Ennek következtében az összes hydra talpnyaló aki az erdő területén tartózkodott a nyomomba eredt.
Sok ideig menekülhettem verekedhettem ,de egyszer csak elértem az eggyik nagy szakadék széléhez .
-Itt a vége.-köpött elém az eggyik tiszt majd belém lőtt egy sokkolót.
Még most sem tudom ,hogy a kimerültség vagy pedig a tulzott adrenalin hatására ,de minden elsötétült.
-Sajnálom srácok...sajnálom Bucky...-nyögtem ki utolsó levegő vételemmel.
Ezután puff teljes sötétség...

-Nagyon szépen köszönöm ha el olvastad az első részt remélem tetszik a folytatás hamarosan várható...