Barátok? / BEFEJEZETT✅ /

NE ENGEDJ EL! SZERETLEK!/tizedik fejezet/

Miután haza értem, el sem bírtam hinni hogy pont Sara-val van együtt, akit utált, és egyáltalán nem bírt. Gyorsan le fürödtem, és ágyba bújtam, majd elő vettem a telefonomat. Aztán meg láttam hogy Sara írt. Saravagyokennyi üzenetet küldött olvastam magamban, nem akartam meg nyitni  az üzenetet, egész jól bírtam, csak túl kíváncsi vagyok, mindig is az voltam. Egy biztos a kíváncsiságom lesz a vesztem, majd felkuncogtam ezen a gondolatamon. Majd meg nyitottam, és elolvastam. Ez állt benne:

Charlotte, én tényleg nagyon sajnálom amiket csináltam, hogy el árultalak,  és sajnálom hogy emiatt nem jött össze Oliverel, de kérlek beszéljük meg.

le láttamoztam majd egyre több üzenetet kezdett küldeni.

Charlotte kérlek válaszolj.

érdzs meg hogy sajnálom

ember, el basztátok az egész kibecseszett sulis éveimet, hogy tudnék enyiért meg bocsájtani? Leszarom hogy sajnálod, nem érdekel, fogd fel, ha akkor nem kellett a barátságom akkor most se keljen, annyira undorító amit csinálsz, ki lesz a következő aki ennyivel el akarja intézni, Liz? Netán Eleanor?  vagy nem is tudom kicsoda. Annyira undorító amit csinálsz/ csináltok. Szia.

Választ erre már nem kaptam, remélem hogy meg értette hogy ezt semmivel nem teheti jóvá. Majd el aludtam. Amikor reggel felkeltem, felöltöztem, majd elindultam a kávézóba ahol nappal, legalábbis 13:00-ig dolgozom. Ezek az állások elég jól fizetnek, hogy magamat el tudjam tartani és legyen egy szép kertes házam. Mikor már be értem, oda jött hozzám az egyik munka társam.

- Szia, hogy vagy.- kérdezte.

- Egész jól, éss tee?- kérdeztem, boldogan.

- Én is, mehet a nap?- mosolygott, mi általában, le stoppoljuk hogy melyik vendéghez ki megy, itt is ezt csináljuk a kávézóban, meg az étteremben is. A nap egészen jól telt, le stipi stoppolotuk a vendégeket, amikor, be jött Oliver, a kollegám az egész jó barátnőm lett persze másik asztalnál, vagyis box nál volt.

- Szia, mi a baj?- kérdeztem mert láttam hogy szomorú.

- Szia most már semmi hogy látlak.- villantott egy erőltetett mosolyt.

- Csak tudod Sarával szakítottunk. Vagyis én.- mondta, miközben mélyen a szemebe nézett, elvesztem abban, a fekete szemeiben, ahogy rám néz, nem tudom ki fejezni hogy milyen, de érzem, valami újat érzek, elég fura nem igazán értem, de ahogy most is próbált nekem bókolni. Ahhh. Annyira aranyos. De nem értem mért és hogyan tudtam nem szeretni ezt. Férfias, de mégis aranyos.

- Mért?- kérdeztem.

- Az most mindegy.- vont vállat.

- mit hozhatok?- kérdeztem.

- Maradj itt. Vagy nem mondok jobban, szökjünk el.- mondta

- Oliver, nem vagyunk már nyolcadikosok, ez a munkahelyem nem lehet.- mondtam neki.

- De, én nem tudtam veled ilyenek csinálni nyolcadikosan, mert nem voltál ott.- mondta, majd fel állt, majd fel dobott a vállára. Igen szó szerint egy kávézó közepén fel dobott a vállára és ki sétált velem, amikor ki értünk le rakott, majd újra fel emelt, de mindegyik érintése után, bizsergett a bőröm, az érintésével meg égetett, de mire fel eszméltem már a motorján ültem.

- ölelj át.-modta, így is tettem mert meg halni azért nem akartam, de viszont érezni akartam még egyszer milyen is amikor hozzá bújok, majd el indultunk, amikor, észre vettem hogy a kezem simogatja, majd meg fogtam a kezét és már úgy mentünk tovább hogy egy más kezét fogtuk. Egyszer csak meg állt, és észre vettem hogy elkezd cseperegni, majd zuhogni az eső, én is le szálltam és már egymással szemben álltunk, csuron vizesen. Csak néztük egy mást, az idő meg állt, nem számított semmi, nem volt semmi és senki, csak Ő és ÉN. És ez számított ebben a pillanatban. MI.

- Tudod, Lottie, vizes vagy.- majd fel nevettem.

- Tényleg?- néztem végig rajta- Szerintem te is.- majd bele dúrtam vizes szintén fekete hajába. Ő pedig meg fogta a derekam, és közelebb húzott magához, én pedig fel pipiskedtem. Majd megcsókolt, minden meg szűnt, mintha nem lenne világ, csak mi, olyan volt mint fuldokló embernek levegőhöz jutni. Annyira érzelmesen és egyben tüzesen csókolt, soha nem akartam hogy vége szakadjon. Soha! AKKOR ÉS OTT, TUDTAM HOGY HALÁLOSAN BELE SZERETTEM, ÉS AZT IS TUDTAM HOGY, A SORS, VAGY AZ UNIVERZUM, VAGY PEDIG AKI ÍRJA A TÖRTÉNETÜNKET, EZT ÍGY TERVEZTE, HOGY EL SZAKADJUNK EGY MÁSTÓL, AZTÁN MEGINT ÖSSZE KÖTÖTTE AZ UTUNKAT, LEHET HOGY NEHEZEN DE, SIKERÜLT. AHOGY ÉN MEG TALÁLTAM ÖNMAGAM ANNYI IDŐ UTÁN, Ő PEDIG MIND EZT MEG VÁRTA, TÜRELMESEN, ÉS NEM SÜRGETETT, MERT ÉREZTE HOGY ÉN NEKI VAGYOK SZÁNVA. DE MOST MÁR ÉN IS ÉRZEM. Amikor a levegő hiány miatt elváltunk egy mástól, csak az orrunk ért össze, és a szemünk meg találta a másikét.

- Szeretlek.- voltam őszinte.

- Ha tudnád mióta vártam, hogy ezt haljam a szádból. Tudod, kérdezted hogy mért szakítottam Saraval.- már  én csak néztem fel rá mert el távolodtunk

- Igen.- bólintottam.

-Miattad.- majd magához húzott és meg ölelt amit persze én is viszonoztam. Nem akartam hogy elengedjen, nagyon sok idő után az ő karjaiban újra biztonságban éreztem magam. Majd el engedett.

- még azok után is tudsz engem szeretni?- kérdeztem.

- Charlotte. Én senkivel nem voltam együtt az óta, egyedül Sara volt akivel már egy hónapja voltunk együtt. De amikor meg láttalak, tudtam hogy még mindig szeretlek és meg érte ennyi időt várni rád. Sosem tudtalak el felejteni, sose, valahogy éreztem hogy még várnom kell egy kicsit, és újra meg ölelhetlek, és újra láthatlak. És itt vagy a karjaimban, és azt mondtad hogy szeretsz, és meg találtad önmagad, és most már tudom hogy igazat mondasz. ANNYIRA NAGYON HIÁNYOZTÁL.-majd magához húzott még egyszer.

- SZERETLEK.- engedett el. aztán fel mentünk a házába, mert a mellett áltunk.