Szép lassan kortyolgattuk miközben beszélgettünk a jövőről. Szép képet festett le minden egyéb elképzeléséről. Csodáltam benne azt a ragyogást ami bennem hiányzik. Teljesen elvarázsolt csak a puszta jelenlétével. Picit őrült de még is a magamévá tudhatom. Közben meg ittunk egy üveg bort. Teljesen szét estem látszik ennyire nem bírom a piát.
Unnie! Szédülök. -mondtam kétségbe esve.
Semmi baj nyuszi, segítek rajtad. -huncuton hozzátette.
Elvörösödtem a becenév hallatán, igazából engem még sosem becézett egyik párom se. Hátradőltem az ágyon majd vártam az utasítását.
Nyuszi, hozok vizet! Maradj itt. -szólt rám.
Rendben Unnie! -szóltam utána majd kiviharzott.
Felpattantam az ágyról és elkezdtem nézni a szobát. Elég tágas volt egy francia ággyal, képekkel Jennie kutyáiról. De egy képen megakadt a szemem. A képen egy fiú volt. Csókolóztak. Jennie kezében egy csokor is volt. Ezt nem hiszem el. Tehát barátja van és vajon mit akar tőlem?! Én ezt nem elmegyek. Összeszedtem a dolgaimat majd elindultam a lépcső felé. Hát részegen nem érdemes lépcsőzni főleg lefele nem de még is mentem. Már az utolsó előtti foknál tartottam mikor megcsúszott a lábam és előre estem. Becsuktam a szemem de érzetem valami meleget. Annak a valaminek jó illata is volt, de még is fájt mikor hozzáértem. Lassan kinyitottam a szemem és akin éppen landoltam az Jennie volt.
Unnie! Úristen jól vagy? -kérdeztem aggódóan.
Én meg vagyok, de te mi keresel itt lent?! -kérdezte felhúzott szemekkel.
Elmegyek. Sajnálom de ez nem megy, párod van és így akarsz velem kikezdeni?! Én ezt nem csinálom a másikkal. Ne haragudj.
Ezzel a lendülettel feltápászkodtam róla majd elindultam, pár lépést tettem de megfogta a kezem és vissza rántott.
Te még is hova akarsz menni ilyen állapotba?! -kérdezte.
El innen jó messzire! Nem akarlak látni. -mondtam.
De nyuszi! Kai-al nem vagyunk együtt! Ő az a fiú akit láttál! Csak a látszat miatt volt ott az a kép mert kíváncsi voltam a reakciódra. -egy huncut mosolyt biggyesztett az arcára.
Te teljesen beteg vagy.. -félve mondtam.
De még is oda vagy értem nyuszi.
Ebben igazad van de ne tedd ezt még ha tesztelni akarsz se! Értve vagyok?! -jelentettem ki.
Igen is asszonyom! -mondta.
Helyes! -nevettem el magamat.
Akkor gyere vissza és folytassuk amit abba hagytunk! -fogta meg a kezem majd húzott maga után.
Felbattyogtunk az emeletre majd be a szobába. Magunkra zárta az ajtót majd neki löktem az ajtónak. Elkezdtünk csókolózni majd a nyakát csókolni. Kisebb nyögésekkel jelezte mennyire tetszik neki.
Felkaptam majd az ágyra tettem, ott folytattuk tovább a játékunkat. Amikor már meguntuk elkezdtem levenni róla a ruháját. Szépen lassan de még is megadtam magamnak azt a gyönyört amit láthattam. Megálltam egy pillanatra és oda hajoltam a füléhez.
Gyönyörű vagy! - suttogtam a fülébe.
Egy halk kuncogást ejtett majd ő folytatta. De megállítottam mikor megpróbálta volna levenni a ruhámat. Szúrós tekintett figyelt rám.
Talán máskor de még nem. -feleltem.
Hmm a nyuszim talán fél? -kérdezte.
Nem félek, de nem szeretném. -mondtam.
Akkor mond a szemembe és akkor talán abba hagyjuk. -dühős lett a tekintete.
Nem arról van szó csak szégyellem a testemet, nem igazán vagyok jóba vele. -letekintve az ágyra mondtam.
Megfogta az államat majd felhúzta, hogy a szemébe tudjak nézni.
Nyuszi, azzal nincs semmi baj de csak mi ketten vagyunk itt. Én láthatlak csak olyan szépnek és csak én érinthetlek meg ahogy más nem. -mondta huncuton.
Szerintem ezt akkor folytassuk mikor már készen leszek. -mondtam lehajtott fejjel.
Rendben van. Ha így szeretnél játszani. -mondta lekezelően.
Felvette a ruháját majd levitte a poharakat a konyhába. Egyedül maradtam abba a szobába ahol majdnem megtörtént volna de nem engedtem a késztetésnek. Amikor vissza jött látta, hogy kezdem össze pakolni a dolgaimat és csak állt ott az ajtóba. Figyelt engem mint egy kamera, lesem vette rólam a szemét. Mikor össze pakoltam, már az ajtó felé indultam de nem engedett még ki.
Nyuszi, itt a telefon számom, hívj fel mikor haza értél. -teljesen komolyan mondja.
Értettem asszonyom, hívlak. -mondtam mosolyogva de kirázott a hideg mikor rá néztem.
Helyes akkor mehetsz is, nincs már miről beszélgetnünk. -fordult meg és ment ki a szobából.
Mentem utána mert láttam mennyire rosszul esett neki az egész, megfogtam a kezét és magamhoz húztam.
Babo, én beléd szerettem de még nem érzem azt, hogy bele tudnék menni ebbe. Dolgozni fogok rajta, hogy menjen ezen ne aggódj! Érted megteszem. -mondtam nyugodtan.
Egy pici mosoly jelent meg az arcán majd megcsókolt. Olyan meleg és lágy érintkezés volt amit nem lehet elfelejteni. Szeretem teljes szívemből. Elengedtem majd az ajtóból integettem neki. Kilépve az utcára egy szabadság érzés fogott el de még is fájt a szívem, hogy ott kellett hagynom őt. Gyorsan fogtam egy taxit és haza mentem. Kinyitottam a bejárati ajtót és csodák csodájára nem volt ott senki. Felmentem a szobámba majd rá huppantam az ágyra.
Talán abba kéne hagynom, de még is beleszerettem.
A gondolatok után elnyomott az álom mintha elég rég óta nem aludtam volna.
Itt is van a 2. rész✨ Remélem tetszik nektek, szép estét Sziasztok✨
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
