"Mennyi időm van?"
"Egy, maximum másfél éved."
Sebastian Vettelről úgy beszélnek, mint egy új kezdet legnagyobb reményéről. Fiatal, gyors, ambiciózus és a pályán legalább annyira elbűvöl mindenkit a precizitásával és zsenialitásával, mint a való éle...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
𝐈𝐒𝐀𝐁𝐄𝐋𝐋𝐀
A beszélgetések halk moraja, a pezsgős poharak csilingelése és a pénz eltéveszthetetlen, édes illata betöltötte a Monte Carloi éjszakát. Odafent csillagok milliói ragyogtak, a telihold tökéletes hangulatvilágításba vonta a teraszt egy romantikus pillanathoz, vagy egy jó képhez, az emberek feje felett vékony dróton függő lampionok szolgáltattak világítást. A pincérek, mint a szorgos méhek rohangáltak el aranyozott tálcákon lévő kristálypoharakkal a vendégek között. A dekoráció gyönyörű volt, és baromi drága. Olyan drága, amennyi pénzt egy normális ember egy élet munkájával sem keres meg. A Formula 1 eseményei azonban koránt sem normális embereknek szóltak. A fények alatt ugyanis a motorsportok legnagyobb nevei kerülgették egymást, mint lepkék a fényt.
Mióta csak ki tettem a lábam a taxiból a bőröm úgy bizsergett, mintha minden lépésemnél belém csapott volna a villám miközben a legjobb barátnőm kényelmetlen azonban egészen csinos magassarkújában billegtem. Szerinte túlságosan kilógtam volna, ha nem vörös talpú cipőt húzok, én azt sem értettem, miről beszél. Csakis annyival voltam tökéletesen tisztában, hogy ezt az ajánlatot nem utasíthattam el. Mármint nem a cipőt, hanem a lehetőséget, hogy itt legyek, hogy átéljem a krémek krémjének partiját, hogy megnézzem hogyan hajbókol egymás előtt az elit miközben versenyekről, autókról, pilótákról és esélyekről társalognak. Majd felgyulladtam a vágytól, hogy minden titkukat megtudjam, hogy minden beszélgetésükbe belehallgassak, hogy minden szaftos pletykába beleüssem az orrom, amit az exkluzív jacht klub kristálycsillárja alatt kiejtenek a szájukon.
Valójában azonban nem ők voltak a sztori. Sem a drága pezsgő, sem az impozáns jachtok ragyogása a tinta fekete vizen, de még csak nem is Monaco bódító bája.
Hanem ő.
Sebastian Vettel.
Az este elején még próbáltam úgy tenni mintha a tömeget figyelném. Azonban, ahogy az óra mutatója egyre közelebb került a tizenegyes számhoz a party pedig egyre hangosabb és buzgóbb lett úgy gondoltam, nem lehet majd észrevenni, ha kicsit tovább tartom rajta a szemem. Lehet, tényleg nem lehetett volna. De lehetetlen lett volna tagadni milyen sokáig figyeltem, ahogy a teraszon világító holdfény ezüst világításba vonta az arca fél oldalát.
A lampionokkal táncoló szellő piszkos szőke hajába túrt, hogy összeborzolja a tincseit miközben a leggyönyörűbb nők legyeskedtek körülötte, akiket valaha láttam. Az öltönyét teljesen rászabták, egyetlen tökéletlen gyűrődés sem volt rajta, ami nem arra lett volna hivatott, hogy kihangsúlyozza szálkás teste vonalait.
"Egy nap legenda lesz belőle." mondták sokan, amikor Schumacherhez hasonlították a tehetségét. Én sosem hittem megjövendölt hősökben, de a világmegváltoztatásra képes gonosztevőkben sem. Az én világom sosem volt ennyire fekete és fehér. Az pedig, hogy valakit már huszonkét évesen úgy emlegettek, mint a Formula 1 legfényesebb csillagát kissé túlzásnak tartottam. Ő volt a Red Bull hercege, mindenki tudta, hogy tehetséges, de én minden mögé szerettem volna látni. Tudni, mi tette Sebastian Vettelt azzá az emberré, aki valójában volt. Az igazi sztorit szerettem volna, mint ahogy mindig.
