Ázsia meglepetésekkel -Charles Leclerc-

2.fejezet

Alex teljesen kikészült, amiért elvállaltam a műsort. De akkor borult ki végérvényesen, mikor elmondtam, nem ő lesz a párom, az út során. Azt hittem idegrohamot kap a végére, de ezzel nem tudok mit csinálni, a műsor szervezői nem engedték, bárhogy próbáltam rábeszélni őket. Még fizettem is volna, csak hagyja abba a fülembe való sipákolást.

Mikor megláttam a reptéren Max-ot, próbáltam nem fintorogni. Kizárt, hogy ebben is jobb legyen nálam. Ha kell felzabálom a legundorítóbb disznószemet is, de itt bizony vért fog izzadni, ha meg akar verni.

Az a kaján vigyor, azon az ostoba képén, ahogy rám akarta küldeni azt a szőke libát... Azt hittem pofán verem, de én Charles Leclerc vagyok, aki mindenen csak mosolyog egy jót. De itt is kinek van szerencséje? Verstappen-nek. Egy ázsiai csajt kapott párnak, ezért előnyhöz jut velünk szemben. Szerencsés szarházi.

Körülöttem egyre több ember, hallja meg a nevét, míg végül csak két ember marad. Egy újabb szőke cicababa, és egy idősebb pasi. Bármelyiket is kapom, beszoptam.

A lány mosolyogva lép az üvegcséhez, és kihúz belőle egy cetlit.

-Charles Leclerc.

Felnéz rám, alaposan végigmér, majd lazán vállat von. Felhúzom a szemöldököm, és legszívesebben számon kérném a reakciója miatt. Hát azért mégis csak jobban kéne nekem örülni, mint Jim Parsons-nak, hát még azt se dönthetné el, hova ül.

Vigyort erőltetek a fejemre, és kacsintok neki egyet, mire csak elhúzza a száját, és a műsorvezető felé fordul.

-Remek most, hogy mindenki megtalálta a párját, megkérném a hírességeinket, hogy álljanak a társuk mellé! - csapja össze a kezét Jimmy Fallon.

Megfogom a bőröndjeimet, és a szőke ciklon mellé lépek, aki egyből kihúzza magát. Oldalra nézek Maxra, és majdnem elnevetem magam. Szerintem Yuki is magasabb a csajszinál, akit társul kapott.

-Nem csak abban állt be változás, hogy civil emberek is részt vesznek a műsorban, hanem ezúttal operatőrt se kaptok. Ezeket a GoPro-kat kell használjátok, és rögzítsétek az eseményeket - osztotta ki Jimmy a kamerákat, illetve egy mobilt, és térképet. - Amelyik páros ezt nem teszi meg, automatikus idő büntetésben részesül, és nehezített feladatok várnak rá. Ezek a kis készülékek műholdon keresztül juttatják el az anyagot nekünk, így hamar észrevesszük, ha valaki nem használja. Érthető mindenkinek?

Mindenki egyöntetű igent felel, így folytatja is.

-Az első állomásotok, Tachileik városa, azon belül is a Mianmar piac. Ott először keressétek meg a hátizsákotokat, pakoljatok át, csak utána kezdhettek neki a feladatnak. Kérem a párosok, nem híres tagját, hogy jöjjenek ide, és húzzanak egy borítékot. A benne lévő papíron, egy zöldség, vagy gyümölcs neve szerepel, shan nyelven. Ezt kell megtanulnotok, és megkeresni az árust, akinél kapható. Ott kapjatok meg a következő feladatot rejtő borítékot.

Ahogy Jimmy befejezi az instrukciókat, a szőke lány, habozás nélkül előrelép és a többi civilhez csatlakozik, hogy kihúzzon egy borítékot. Figyelem, ahogy lazán kinyitja, majd elolvassa a a benne lévő papírt. Látom, hogy egy pillanatra megakad a tekintete, de aztán rezzenéstelen arccal visszatér hozzám.

-Na, mit húztunk? - kérdezem, bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy tudom, hogyan fogjuk kiejteni. - Egyáltalán milyen az a shan nyelv?

-Fogalmam sincs - feleli röviden, majd felmutatja a papírt, amin egy szó szerepelt.

Makok.

-Hát, ez aztán sokat segít, valami képet kaphattunk volna - morgom az orrom alatt.

Max közben röhögve veregeti meg a párja vállát, aki úgy néz ki, mintha már indulásra készen állna.

-Lehet, hogy nem is lesz olyan nehéz - mondja a lány a mellettem álló szőke ciklon, majd a papírt felém tartja. - Shanul kell mondanod, de ha nem megy, mutogathatsz is - teszi hozzá szarkasztikusan.

Vajon mindig ilyen szúrós-e a humora, vagy csak én hozom ki belőle?

-Persze, elmutogatom, amiről fogalmam sincs.

-Most, hogy mindenki megkapta a feladatát, én útnak is indítalak titeket. Ne feledjétek, a videó rögzítése a ti feladatotok, ha pedig üzenetet kaptok a telefonra, azt azonnal olvassatok el. Sok sikert, hamarosan újra találkozunk!

Amint az utolsó mondat elhagyja a száját, szinte puskacsőből lőnek ki minket. Gondoltam lovagias leszek, és hozom a csajszi csomagját, de mire észbekapok, már megindultstoppolni.

-Hé Szöszi, várj meg!

Gyorsan benyomom a kamerát, és utána eredek. Egyetlen hátizsák lógott a vállán, míg én, két bőrönddel szenvedek.

Azt hiszem, nem én vagyok az ész, a csapatban.

-A nevem Dalia, és nincs időnk arra, hogy őméltósága meginduljon - fordul felém.

-Élmény lesz, ez a két hónap, Szöszi.

Felfújja az arcát, mintha egy hörcsög lenne, és újra lóbálni kezdi a karját, hogy leintsen egy autót.

-Egy kis bőrfelület talán segítene - motyogom.

-Akkor dobd le, te a textilt - néz rám szúrósan.

-Szeretnéd mi? - kacsintok rá.

-Tényleg élmény lesz, ez a két hónap - morogja.

Körülnézve látom, hogy szinte mindenki egy helyen akar fuvart szerezni, ami nem a legbölcsebb.

-Nagyon egybe vagyunk, menjünk lentebb, ott minket látnak meg hamarabb - mondom az ötletem.

Meglepődve kapja felém a tekintetét, de ahogy körülnéz, rájön, hogy igazam van. Bólint egyet, és mögöttem futva elindulunk lefelé, remélve, hogy ott majd felvesznek minket.