Fence against love {minsung ff.}

{Chapter 10}

*Külső szemszög*

Mikor szeptember lett Jisung izgatottan ment be az új épületbe, ahol a következő 4 évét fogja tölteni. A hónap első fele el is telt hamar, hiszen a barátaira ismét számíthatott, akik lefoglalták. Hirtelen nem is jutott az eszébe milyen nap lesz holnap, amikor szeptember 13-án lefekvéshez készült.

-Úristen...holnap...szülinapom van...

Alig bírt elaludni, annyira izgatott lett. Pedig fontos, hogy pont akkor aludjon, hisz hajnali 3-kor álmában meg fognak előtte jelenni a démonok ősei. Nem tudta hogyan képzelje el ezt az egészet, hisz az anyja csak ennyit árult el neki.

Félt és egyszerre örült. Mikor álomba szenderült nem is volt semmi baj, de mikor az óra 3-at ütött az addigi szép álma egyből megváltozott.

Egy fekete helységben állt. Semmit nem látott, de pár pillanat múlva a lábai alatt megjelent egy égő pentagram. Az öt ágú csillag csücskeinél pedig ott állt mind az öt démon, akik  az  öt elem használói; föld, tűz, víz, levegő és lélek.

Jisung kissé lámpalázas lett, nem tudta mit kellene csinálnia; szólaljon meg, vagy maradjon egy helyben és csöndben várja az utasításokat? Végül nem bírt magával és megszólalt:

-Öhm...helóka?

A démonok nem köszöntek vissza, helyette azonban Jisung körül a pentagram felgyulladt.

-Jézus Mária, mi történik?-riadt  meg. Az öt démon őt nézte, csendben.  Jisung félve kapkodta a fejét, hogy mégis mit kellene csinálnia. A bőre hirtelen furcsán viszketni kezdett, mikor észrevette, hogy konkrétan egy kúszónövény nőtt ki a bőréből. Ez lenne az ereje? Növényeket tud  növeszteni?

Hirtelen megszólalt a föld démon mély hangján.

-A te erőd a természet ciklikussága! Képes vagy bármilyen élőlényt életre hozni, de cserébe el is pusztíthatsz akármikor akárkit.

Jisung szíve hevesebben kezdett verni, a torkában pedig hatalmas gombóc keletkezett. Elpusztítani? Bárkit képes elpusztítani? Érezte, hogy egyre nagyobb súly kerül a szívére és percek választják el a sírástól.

A démon folytatta a beszédet:

-Tanuld ki az erődet és használd okosan! Egy igen  veszélyes erőt kaptál, de jóra is fel tudod használni, ha megismered! Rajtad kívül több, mint 1 millió démon kapta meg ezt az erőt, így másoktól is kaphatsz segítséget a tanulmányozás során! Járd utadat ifjú démon-köszönt el.

Mielőtt Jisung bármit is szólhatott volna hirtelen elsötétült a szeme előtt minden, majd felkelt az álmából.

Levegőjét kapkodva nézett az órájára; pont 6 óra volt. Ilyen sokáig tartott ez az egész?

Az ágyából kikelve sietett a fürdőszobába, hogy megvizsgája történt-e valami változás a testén. Mikor tükörbe nézett szinte leesett az álla a csodálkozástól: szemei zölden világítottak, nyakán pedig valami furcsa hegnek tűnő dolog jelent meg. Gyorsan levette a felsőjét, mikor is felfedezte, hogy a különös heg az egész testén végigfut. Mikor jobban megvizsgálta azokat rájött, hogy ezek bizonyára a tekergő indák lehetnek, ami korábban az álmában megjelent.

Tetszett neki az új külsője, de amint eszébe jutottak a démon szavai egyből lekonyult a szája. Miért pont ő, egy jólelkű démon  kap ilyen veszélyes  erőt? Töprenghetett volna ezen egész nap, de igyekeznie kellett, hogy el ne késsen az első előadásról aznap.

Gyorsan felöltözött és lesietett a konyhába, ahol már várták őt a szülei az asztalnál ülve. Mikor meghallották, hogy lejött az emeletről kíváncsian fordultak felé.

-Nos...a természet ciklikusságát kaptam meg.-mondta halkan.

Az anyja és az apja mosolyogva ölelték át. 

-Nem számít, hogy veszélyes az erőd, mi tudjuk, hogy képes leszel uralni!

Jisung mosolyogva fogadta el az ölelést, bár kételyei még mindig akadtak.

Aznap a barátai csodájára jártak Jisung vadiúj külsőjének és erejének. Bár Jisung boldog volt, de Minho hiánya elvette a figyelmét a saját öröméről. Bár itt lenne ő is, gondolta.

A nap végén egyedül ballagott haza, amikor egy ismerős alakot pillantott meg a házuk előtt. Mikor közelebb ment és az alak is megfordult a szíve hevesebben kezdett el verni és egyből elfelejtette az aznapi szomorúságát.

-Szia Jisung! Hiányoztam?-szólalt meg Minho egy mosoly kíséretében.

-Az nem is kérdés!-suttogta Jisung. Az idősebb kinézete egyszerűen elragadó volt; haja most egy narancsos árnyalatra volt festve ami rettentően jól állt neki.

-Tetszik az új külsőd! Mi lett az erőd?-lépett hozzá közelebb és a derekánál fogva magához húzta.

-Természet ciklikussága.

-Hm, veszélyes-mosolyodott el.-De illik hozzád! Mi ketten ezek szerint egy veszélyes páros leszünk!-seperte ki az egyik kósza hajszálat az arcából.

-Páros? Hisz nem vagyunk együtt hyung!-húzta az agyát a fiatalabb.

-Akkor mostantól kezdve azok leszünk!-hajolt hozzá közel és egy lágy csókot nyomott a megdöbbent Jisung szájára.

-Hyung, úgy látszik ez a Kerítés tényleg jót tett neked!

-És még nem is láttál mindent baby!-suttogta a fülébe és kézen fogva bevezette a kapujukon.