Az úgy volt, hogy anno 3 éve, kilencedikben, gólyaként, az első ofő órán az osztályom valamilyen oknál fogva kijelölt DÖK képviselőnek(?). Általánosban sosem foglalkoztam ilyenekkel. Igazából ott nem volt nagyon mit csinálni, ami megszínesítené a szürke mindennapokat. Elég unalmas volt. Őszintén, ezért is jöttem ebbe a suliba, mert sok programot és szokatlan dolgot találtam itt, amikor válogattam. Legalább feldobná kicsit az életem. Mondjuk nem hiszem, hogy így lesz.
Így csütörtök délután, 7. óra után elmentem a suli dísztermébe, ahová ígérték, hogy megszervezik a DÖK gyűlést. Az osztálytársam, akit partneremnek kineveztek, beteg lett(érted, kb 3 napja járunk iskolába), és természetesen senki nem akarta helyettesíteni, ezért egyedül nyitottam be az ajtón. A teremben oldalt volt egy színpad, előtte székek kirakva, a plafonon díszes csillár, de amin igazán megakadt a szemem, az a gyönyörű sötét zongora, ami elé egy szép kis szék is volt állítva. Körbenéztem, nem volt ott senki és egyszerűen úgy éreztem, még a zongora is azt akarja, hogy játsszak rajta. Így leültem és elkezdtem. Bevallom, messzebbről kicsit minőségibbnek nézett ki. Nem vagyok egoista, de azért néha a saját játékom is meglep, hihetetlen, hogy egy ilyen őskövületen is megható játékot tudok produkálni.
-Nem rossz -jelent meg egy magas, világosbarna hajú srác a zongora mellett. Eléggé meglepődtem. Nem azon, hogy itt egy ember, számítottam rá, hogy majd idelézengenek (amúgy többet nem jövök ide ilyen hamar, mert nem igaz, hogy nem bírnak megérkezni a többiek időben), hanem inkább azon, hogy egyáltalán nem vettem észre, hogy hallgat. Mintha a földből jött volna elő, komolyan.
-Benedek. Elvileg évfolyamtársak vagyunk -mutatkozott be, végig vigyorogva. Mi ilyen vicces?
-Ron vagyok. Én a kilend débe járok, most vagyok itt először -világosítottam fel, mert nem hittem el neki, hogy egy évfolyamra járunk.
-Ja, nem rémlik az arcod. Én bés vagyok. Mióta zongorázol? -kezdeményezett beszélgetést Benedek.
-7 éve. Te is játszol?
-Ja nem, én hegedülök. Plusz 6 évig zeneibe jártam. Amúgy ha énekelni is szeretsz, benézhetnél a kórusba. Igazán ránk férnek az új emberek, főleg a fiúk. -Invitált, amikor nyílódott az ajtó és beáramlott egy csomó ember.
A gyűlés őszintén elég unalmas volt. Ismét ráeszméltem, hogy mennyi idióta van a világban. Ezek az emberek, hetente képesek órákig magyarázni olyan izgalmasan fontos dolgokról, mint például, hogy milyen édességek legyenek a büfében, és hogy a takarítóknak mikor kéne dolgozniuk(???). Az elnök néha mondott értelmes dolgokat is, felvetett pár normális témát, amibe gyakran szóltam én is. Persze, mind amolyan "hogy mi erre miért nem gondoltunk?" nézéssel bámultak rám, miután elmondtam, amit akartam. Lehet mégsem lesz olyan unalmas itt, mint gondoltam.
A gyűlés végén az elnök odajött hozzám, és megdicsért, amiért "újonc"-ként ilyen jó ötleteket mondok. Hát kösz. Újonc.
Egyébként Benedek bemutatott sok barátjának, szóval az évfolyamot már eléggé ismertem. Illetve, a kórusos megszólalása felkeltette az érdeklődésem, szóval hétfőn majd benézek oda is.
Egyelőre nem tűnik túl ígéretesnek ez az év. Mint mindig.
