Rohanó élet.

10

A  kanapén ültem, térdeimet a mellkasomhoz húzva, miközben Charles versenyző szobájában vártam. Emily elment Landohoz, így végre egyedül voltam, hogy meglátogassam a Ferrari versenyzőt.

A fejembe kavarogtak a gondolatok: a vitám az anyámmal, apa évfordulója és a születésnapom, ami ma van. Annyira elmerültem a saját világomban, hogy észre sem vettem, hogy Charles többször is próbálta felhívni a figyelmemet.

- Camille.- Charles hangja éles volt, és csak akkor tértem vissza a valóságba, amikor éreztem, hogy a keze a sajátomon nyugszik, megállítva a kopogást. Felnéztem, és láttam, hogy Charles ül mellettem. Éreztem a hideget a kezemen, amikor elvette a kezét.

- Igen?- kérdeztem, próbálva elrejteni, hogy mennyire elmerültem a gondolataimban.

- Rendben vagy? Mintha egy másik világban lennél.- Charles mondta, miközben leült mellém. Csak ekkor vettem észre, hogy Charles keze még mindig az enyémen volt.

- Jól vagyok.- bólintottam, próbálva egy mosolyt erőltetni az arcomra, és ránéztem a mellettem ülő srácra.

- Látom, hogy hazudsz.- Charles megjegyzése csak őszinte mosolyt csalt az arcomra.

- És honnan tudnád?- provokáltam, próbálva elrejteni, hogy mennyire elakadtam a gondolataimban.

- Az elmúlt két hónapban, ha nem is minden héten, de eltöltöttünk együtt időt, és rossz hazudozó vagy.- Charles mosolygott.

- Kösz, sokkal jobban érzem magam.- mondtam ironikusan, próbálva elnyomni a feszültséget.

- Gyere, mondd el, mi a baj.- Charles folytatta, miközben a térdemre tette a kezét, próbálva megnyugtatni.

- Jelenleg lakhatásra van szükségem.- sóhajtottam, miközben hátradőltem a kanapén.

- Gyere, költözz hozzám.- Charles szava úgy jött ki a száján, mintha nem is gondolkodott volna rajta.

- Mi?- nevettem fel. - Őrült vagy?

- Ez sértés?- kérdezte, mintha nem értené, miért reagálok így.

- Ez egy kedves ajánlat, Charles, de amennyire most el akarok szakadni az anyámtól, nem hiszem, hogy egy két órás repülőút és Monacóba költözés lenne a megoldás.- magyaráztam, miközben próbáltam komolyan tartani a beszélgetést.

- Talán igazad van. De bármit is csinálsz, ne ragadj helyben. Az ajtóm mindig nyitva áll.- Charles mosolygott, próbálva megnyugtatni.

- Ez veszélyes választás egy híres Forma-1-es pilótának.- tréfálkoztam, miközben mosolyogtam.

- Tudod, hogy mit értek ezalatt. -mondta Charles, próbálva komolyan tartani a dolgot.

- Nos, köszönöm.- mondtam.- Csak azt kívánom, bárcsak minden várhatott volna még egy hetet, nem tudom élvezni a születésnapomat emiatt.

- Mi?- azonnal megbántam, amit mondtam. Nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen a születésnapomról. Persze Emily tudja, így Lando is, valamint Daniel és Carlos is, de nem akartam nagy ügyet csinálni belőle.

- Mi?- kérdeztem, próbálva elrejteni, hogy megint elmondtam valamit, amit nem szántam senkinek.

- Ma van a születésnapod?- Charles meglepődve kérdezte.

- Valami olyasmi.- válaszoltam, próbálva elrejteni, hogy nem szeretném, ha nagy ügy lenne belőle.

- Nem tudom elhinni, hogy nem mondtad el. Még ajándékom sincs számodra.- Charles szomorú arckifejezéssel mondta, nyilvánvalóan mérges volt magára.

- Pontosan ezért nem mondtam el, nem akartam nagy ügyet csinálni belőle.- magyaráztam.

- De ez nagy ügy. Csak egyszer leszel 20 éves. Később mindenképpen csinálunk valamit.- Charles biztosította, miközben az ajtó kinyílt.

- Charles, itt az ideje az edzésnek. Menjünk.- Andrea szólt be, miközben az ajtóban állt és ránk nézett.

- Jövök.- Charles felállt, Andrea elment, majd visszafordult hozzám. - Komolyan. Este csinálunk valamit, és nem menekülhetsz el tőle.

Mielőtt válaszolhattam volna, Charles gyorsan elhagyta a szobát, és Andrea után ment. Én pedig izgatott mosollyal maradtam, amit Charles jelenléte miatt eddig elrejtettem.

Hagyjatok nyomot!⭐️