A férjem haverja

1.-A múlt vissza köszön

Kellemes nyári nap van, a madarak csicseregnek, és a nap is kellőn erősen süt. Fel öltözök és ki megyek a konyhába Tom-hoz, a férjemhez hogy üdvözöljem ezen a szép reggelen.

-Jó reggelt-Gyorsan mögé lopóztam és nyakon csókoltam.

-Jó reggelt-Köszönt ő is vissza.

Nem mondanám hogy bökkenőmentes a kapcsolatunk, mert elég sokat veszekedünk, de férjnek igazán jó, pláne a régi életem után.

-A gyerekek iskolában, és én is lassan indulok munkába. Lesz egy csajos napod, élvezd ki.-Felém fordult és lágy csókot adott ajkaimra.

Lassan össze szedte magát, meg itta a kávéját és el indult munkába. Sokat dolgozott mert Rendőr volt. Nekem ma szabad napom volt, de tetováló szalonom volt 2 sarokkal lentebb a lakásunktól. A gyerekek meg már reggel 8 óta az iskolában vannak, majd 3 órakkor érnek haza. Amint Tom elment dolgizni, én is meg reggeliztem és elindultam kocsival a boltba. Nem szerettem vásárolni de ebédet és sütit akartam csinálni, és nem voltak otthon alapanyagok.

Ráérősen sétálgattam a sorok között tészta után kutatva az ebédhez.

-Az isten verje meg hogy mindig át rendezik a boltot.-Szitkozódtam hangosan, de magamnak célozva mondandómat.

-A 2. sorbab vannak.-A  hirtelen férfi hangtól fel ugrottam kicsit és meglepődtem hogy valaki válaszolt nekem. Hátra fordultam és egy fekete kapucnis férfi állt mögöttem, nem láttam az arcát.

-Köszönöm szépen. Esetleg ismerjük egymást?-Veszélyesnek tűnt a férfi és hirtelen elkapott a rettegés, rosszul éreztem vele magam.

-Jobban mint hinnéd Mad.-A becenévtől fejen ütött a felismerés. Kirázott a hideg és a kezemben tartott telefonom amin a bevásárló listát néztem ki esett a kezemből és hangos csattanással földet ért mire páran engem néztek.

Lassan a fèrfi kapucnija felé nyúltam és le húztam a fejéről. Nem érdekeltek a vásárlók, sem a földön heverő telefonom. Csak a múltam legfontosabb darabja aki újra itt áll előttem pedig azt hittem sosem látom újra... James...

Nagyokat pislogva felkaptam a telefonom és a kosarammal a 2. sor felé vettem az irányt de egy kéz meg akadályozott benne.

-Kérlek ne menj el. Annyira sajnálom, de beszélnünk kell-szemében láttam a könnyeket.

-Hogy kerülsz ide? Úristenem, jól vagy? Mi történt? Annyira hiányoztál.-Az én könnyeim is el eredtek és szorosan meg öleltem, majdnem fel is borítottam.

-Majd nállad meg beszélünk mindent.-
Hajamat simogatta mint régen. Egyszerre ilyesztett meg a jelenléte és nyugtatott is meg.

Nem kérdeztem semmit, meg vettem a hozzá valókat, ki fizettem majd a kocsimmal haza mentünk, nem is beszéltünk. Egész úton el sem hittem hogy tényleg mellettem van és tényleg ő az. Segített fel vinni az ételeket és hozzá valókat a lakáshoz, de amint le raktuk őket a nappaliba invitáltam és kérdezősködtem. Annyi mindent akarok tudni.

-Hogy találtál meg? -Csak tömören vaszolt a kérdéseimre, így haladtunk velük.

-Pár éve figyeltelek, de nem akartam bele rontani az életedbe, olyan tökéletes és boldog volt.-

-Mi történt abban a 10 évben amíg távol voltam?-Szemeimbe újra könnyek szöktek.

-Igazunk volt, sok ellenségünk lett, néhányan kimondottan téged kerestek. De vége van. Nincs több veszély. Minden újra a régi... majdnem minden.-

-Te hogy vagy? Még mindig James a neved? -

-Jól vagyok, de nélküled üres. És igen nekem nem kellett nevet változtatnom. -

-Na és a bátyám? Vele mi van? Ő is veled jött?-Szemem felcsillant a bátyám említésén, és nagyon hiányzott már ő is. Alig vártam hogy lássam őt is.

-Nos.. hát a bátyád 25 évesen meghalt, meg lőtték, a szívét súrolta a lövés, azt mondták túl éli. Sok műtéten ment át, de pár nap múlva a kórházban meghalt.. én úgy sajnálom Mad.-Hangja gyötrött és a mondat közben meg is csuklott.

Nem válaszoltam, csak halkan sírni kezdett. Lassan magához vont, automatikusan az ölébe ültem és a vállára hajoltam. Könnyeim egyre sűrűbbeb folytak, már nem tudtam meg állítani öket.

-Shh semmi baj. Én itt vagyok, és együtt túl vészeljük.-Próbált nyugtatni de nem nagyon sikerült. Fel emelte a fejemet hogy a szemembe nézhessen. Alaposan végig mért és mélyen a szemembe nézett.

-Nem áll jól a sírás, mondtam már?-Újjával le törölt egy könycseppet az arcomrol majd kis mosoly kúszott mind  a kettőnk arcára. Sikerült meg nevettetnie.

-Sokkal jobb-Gyönyörködve nézte a szemeim. Mély hangjától valami el indult bennem. Régen éreztem már ilyet, és lassan idegen lett az érzés. Szerelem. Vágy. Vonzalom. Igazi boldogság. De hiányzott is már.

Egész délutánig beszélgettünk, mindent elmeséltünk egymásnak, főztünk és nagyon sokat nevettünk. Nem érdekelt a családom, megszűntek a gondjaim. Nem akartam hogy véget érjen.

《《《《》》》》

Este 8 lehetett, még a sütit csináltuk James-el, de hirtelen kattant a zár és hirtelen meg dermedtem. Tom haza ért, én meg egy számára idegen férfival sütögetek a konyhában ahol reggel még őt csókoltam. Hirtelen vissza szállt rám minden aggodalom, kétségbeesés, probléma és teher.

-Szia, megjöttem-Gondolataimat félbe azakítva lépett be a konyhába, majd először rám aztán James-re nézett. El kapott a félelem.

-Jó estés Mr. Akane.-Udvariasan köszönt, majd meg is hajolt. Nem értettem mi történik.

-Üdvözlöm James. Minek köszönhetem látogatását?-Ismerik egymást?

-Yurival a boltban futottunk össze. Egy iskolába jártunk és jó volt egy régi ismerőssel találkozni. Yuri hívott fel, én meg gondoltam segítek főzni. De ha zavarok már megyek is.-Na ez nagyon meglepett. Honnan ismerik egymást?

-Ugyan, nem zavarsz. Hagylak is sütögetni titeket, de aztán nehogy a sütőt másnak használjátok-Nevetett Tom, majd James is nevetni kezdett. Oda jött hozzám és meg csókolt, majd ki is ment a konyhából, újra kettesben hagyva minket.

-ohh igen és a gyerekek a barátjuknál vannak Tetsu-nál.-Ezzel végleg távozott a férjem a konyhából.

-Honnan ismered?-Teljesen össze kavarodtam.

-A férjed a főnököm. Ezért találtalak meg könnyedén. Én vagyok a legjobb embere.-

Hirtelen világos lett minden. A feszültség és az aggodalom újra elillant, majd be fejeztük a sütit. Emlékezett melyik a kedvenc sorozatom, így a Shamelesst kezdtük el nézni. Nem tudom mikor, de sikerült el aludnom.

Álmomban a bátyámat láttam...