¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-... Mh-h.. SHIGARAKI! *Bakugo felkel a kórházi ágyból, kitépve az összes infúziót, de amint lábra állt, a térdeire esett.* aaá!-á-uuú.. Francba! Hol... Vagyok?..*bakugo körülnézett a szobában, és amint a szemeit egy kórházi ágyra szegezte, megdermedt, és érezte a hideg könnyeit az arcán lecsorogni* ..'zu..?.. *bakugo felkelt a földről nagy nehezen, a szemei csillognak a könnyektől.* hogy történhetet ez... *bakugo dühvel és megbánással teli hangja megtöri a csendet.* 'zu... *bakugo lassan, bicegve odatérdelt deku mellé, szegény kómában lévő arca benedvesedett bakugo könnyeitől. Bakugo szíve összeszorult, és egy egész, egykor rombadőlt szürke világ, mely életrekapott, ismét beborult. Bakugo nem tudta, hogy mit tegyen, az egyetlen ami eszébe jutott, az az volt, hogy nem tudta megvédeni azt az embert, akit mindennél jobban szeretett, csak még nem tudta, hogy hogyan mondja el deku-nak, mert tudta, hogy a múltban iszonyat mennyiségben bántotta deku-t, és a sebei igaz, valamennyire meggyógyúltak, de Bakugo még mindig szégyellte, hogy mit tett deku-val, és csak azért, hogy elnyomja azt, hogy titokban mindig is felnézett rá.* 'zu, itt vagy velem, ugye?.. N-nem fogsz elmenni.. Ugye?.. 'Zu, hallasz?.. 'Zu... *bakugo nem bírta ki, az érzelmek csak áramlottak belőle, a könnyeit nem tudta kontrollálni. Bakugo gyöngéden megfogta deku kezét, és mellette csendben sírt tovább.*
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
*pár órával később, a nővérek bejöttek a szobába, hogy megnézzék, felkeltek-e a sérültek. Bakugo kapott gyógyszereket, új infúziót, és oltásokat. Mivel rengeteg vért vesztett, ezért azt is pótolták. Bakugo lassan vissza tért saját ágyába, és minden egyes pillanatban deku-ra nézett, hogy biztos jól van-e.* -nem adod fel, ugye, 'zu? Jobbanleszel. Meggyógyulsz. És ha nem, esküszöm hogy kinyírta te kis hülye nyomi... *bakugo letörölte az arcát, ezzel a kezét bevizezve.* Deku, ugye tudod, hogy nem akartalak megbántani, soha. Sajnálom. Bocsáss meg. Bocsáss meg, remélem meg tudsz majd egy szép napon. Jó éjt, Izuku... *bakugo becsukta a szemeit, a könnyek ezáltal lehullottak, amiket eddig visszafogott. A sírás ringatta álmába bakugo-t..*
