Reményhez | YOONSEOK

insta

Mikor haza értem este kilenckor első dolgom a fürdőszobába vezetett. A felesleges ruháimat levéve, a zuhany tálcába álltam, majd megendtem a jó meleg vizet.

Már egy hónapja ősz van és elég hideg szokott lenni, így nagyon jól esik a meleg víz. Miközben öblítettem magam a kellemes vízzel, elgondolkodtam a mai délutánon. Találkoztam YoonGival a plázában, és nem csak én, de ő is eléggé meglepődött. Talán az anyukájával lehetett, mert eléggé hasonlítottak egymásra.

Bár, meg kell mondjam az őszintét, az anyukája nem nézett ki olyan jól paccban. Mármint ezt úgy értem, hogy az arca olyan beesett volt neki, mint aki már nem tudom mikor aludt utoljára. Nagyon soványnak tűnt, főleg a kezei, a haja meg eléggé ápolatlan volt. Ruhái talán még elfogadhatóak voltak, de olyan volt mintha valami drogos lenne...

Lehet fura, hogy ezt mondom róla első látásra, viszont én tényleg ezt láttam. De nagyon remélem, hogy most csak félre ismerem, és kiderül, hogy amúgy nincs vele semmi baj, mert így kinézetre nagyon is ijesztő.

Gondolkodásom közepette már a tusfürdővel is lemostam magamról a mai nap mocskait, majd miután leöblítettem magam újra, elzártam a csapot, majd egy új törölközőt kivéve a szekrényből, megtöröltem magam.

Egy kis idő elteltével ezzel is megvoltam, majd a derekamra kötöttem a fehér puha anyagot, és kijöttem a párás fürdőszobából.

Itthon mindig csend honol. Hogy miért? Egyedül lakom. Csak én szoktam kicsit hangoskodni a házban, ha mondjuk túlságosan is hangosan zenét hallgatok, bár az már elég ritkán szokott megtörténni.

Szüleim Gwanjuban laknak, sajnos ők nem akartak ide költözni a munka miatt. Én már az általános sulit is itt kezdtem, de még mikor nem jártam középiskolába, akkor még a nagyszüleimnél laktam, akik itt élnek Szöülban.

Később szüleim jóvoltából, kibéreltek nekem egy albérletet, amit én is segítek fizetni a majdnem 80 ezres ösztöndíjamból. Lenne ez jobb pénz is, viszont nem vagyok olyan zseni, hogy ötös tanuló legyek. A szüleimtől is szoktam kapni minden hónapban még egy 20-ast, de nem szeretem elvenni, tudják nagyon jól, hogy nem költekezek sokat.

Kicsit magányosnak érzem magam itthon, hogy nincs itt senki, nem tudok senkivel sem beszélgetni...najó, mit akarok én hazudni. Nagyon is magányosnak érzem magam.

Rossz egyedül lenni, miután az egész napomat a haverokkal töltöttem. Az egész napot végig röhögöm, és mikor haza érek nem marad más csak a síri csend. Ami lassan már az őrületbe kerget. Szívesen beszélgetnék valakivel miután haza érek, vagy legalábbis örülnék annak ha valakivel együtt lakhatnák. Sokkalta komfortosabban érzem magam attól, hogyha tudom, hogy nem egyedül tartózkodom ebben a nem olyan tágas, de nem is olyan nagy házban.

A szobámba megyek, amit eléggé megszerettem az évek alatt. Sikerült olyanná alakítanom, amilyenre én akartam. Az összespórolt pénzből befesthettem, tapétát is raktam és díszítő elemeket is használtam, hogy még otthonosabb legyen ez a helyiség, amit mindig használok és ahol a legtöbbet vagyok.

Az ágyamhoz lépek ami a szembe lévő bal sarokban található, felette egy polccal, amiben pont hogy nem ütöm be a fejemet ha felülök.

Ahogy belépek a szobába szemben van egy nagy ablak, ami előtt van az íróasztalom és rajta két monitor és egy billentyűzet. Szabadidőmben sokat szoktam gépezni, leginkább játszani valami hülyeséggel amire épp rá vagyok kattanva. Nem elég jó tulajdonságom, de sajnos ráfüggtem.

Az ággyal szemben egy komódon pihen a lapos tvm, amit nem szoktam olyan sokszor használni. Maximum ha valami sorozatot nézek akkor azon szoktam, de csatornákat nem igen nézek rajta.