Törött láncok

Könyörögj, drágám

Milyen érzés lehet egész életedben fogságban felnőni? Tudva hogy szüleid gyilkosai tartanak fogva hosszú évekig... és egy beszélő állatként kezelnek. Így hát ha állatként tekintenek, úgy is fogok viselkedni: mint egy aggresszív vad.

-Tessa~ Még mindig ott nyomorogsz abban a kis ketrecben?- jelenik meg egy férfi az ajtó felől

A lány szemet forgatva válaszol.
-Nincs kedvem a játékaidhoz. Csak hagyj békén megrohadni ebben a pokol lyukban!- hangja tele volt fenyegetéssel.

-Ugyan Tessa. Egy olyan lány, mint te sokkal hasznosabban is fel tudná használni magát. Miért vagy ilyen makacs?- provokálja a lányt

-Az emberek szörnyetegek... semmit nem tettem, érted?? De ti mégis fogva tartotok! Elegem van ebből!

-Szörnyeteg? Nézz tükörbe drágám, és egyből eldől ki itt az igazi szörnyszülött. Szarvak és szárnyak... nem emberi, tudod..

Egy pillanatra szembenézett az előtte àlló férfire, amitől egy erősebb hányinger futott végig a gyomrában.
-Undoritóak vagytok... egy alacsonyabb rangú "állat" vagyok, mégis túl értékes ahhoz hogy itt rohadjon, ezért arra akarsz rávenni hogy hagyjam magam és egy olcsó kurva legyek az embereknek?
Kösz nem.

-Nem csak szép, hanem okos is vagy.- nevet ironikusan- még a végén nehogy elhidd~

-Csak tűnj el- fordul el, de legbelül a sírás kerülgette.

A férfi ismét mosolyra húzta ajkait.
-Tudod ez a nap különleges lesz számodra.. ugyanis.. van egy kis tervem veled~

Minden egyes kimondott szó nehezített Tessa lelkén, nem akarta tudni hogy mit terveznek vele. Annyiban biztos volt, hogy undorító és megalázó dolgot akarnak vele csinálni, amit szadista módon élvezni fognak.

Erősen próbálta tolerálni, és visszafogni magából a benne felhalmozódott dühöt, de az ember viselkedése csak nehezített ezen. Kerülve a szemkontaktust összehúzta magát a szűk ketrecben, sárkányszerű szárnyait védő pajzsként tartotta maga körül.

-Vagy netalán fel is adtad? Ugyan~ hozd elő azt a sárkánydühöt amit magadban tartogatsz! Tudom hogy még mindig utálsz amiatt hogy megöltem a szemed előtt anyádat, később meg apádat.

A szavak tűzként hatottak rá, méreggel fűtve csapódott neki a rácsoknak, fogai között szűrve ki a fenyegető szavakat.
-Egy napon kurvára megszökök innen, és te leszel az első dolog amit el fogok pusztítani!

A férfi csak mosolygott a lány aggresszív viselkedésén. Látni akarta a határait, hogy mikor törik meg, mennyi dühöt lehet kihozni belőle, így tovább provolkálta a sárkányszülöttet.
-Szerintem elég volt a szavakból. Itt az ideje kicsit "elszórakozni" veled.

A szekrényből előszedett néhány vasláncot és pórázt, Tessa a férfi minden mozdulatát gyilkoló tekintettel figyelte. Előkerült nèhány olyan eszköz is, amit a làny nem tudott meghatározni, de alakjukból itélve semmi jó nem lehetett.

-Ha azt hiszed hogy ezekkel megtörhetsz, akkor tévedsz!- kiálltja kétségbeesve, bármennyire is próbál veszélyesnek tűnni, a félelme elárulja.

-Igérem nem fog fájni... ha nyugton maradsz-teszi hozzá vigyorogva

A pánik és terror jelent meg Tessa szemeiben, de minden félelmet háttérbeszorítva vicsorgott aggresszíven a férfire. Bármit is akar vele tenni, nem fogja hagyni magát! Nem törődik bele ebbe! Harcolni fog a saját igazáért.

A lány próbált összezsugorodni a rácsok között, minél távolabb kerülni ettől a szörnyetegtől.
Viszont a férfi egy kulcsot szedett elő, amivel mohón nyitotta ki a ketrec ajtaját.

Tessa készen állt a támadásra. Ha ez az egyetlen módja hogy ne terrorban éljen, hát legyen.
Kirázta a hideg amint a férfi meleg kezei megragadták a csuklóját, majd erőszakosan húzta a rémült démont magához.

Nem volt nehéz egy könnyű és gyenge lányt akarata ellen kirángatni, főleg ebben a sebezhető állapotban. Viszont Tessa a "szabadság" hatására bekattant, és vadul próbált kiszabadulni a férfi szorításából. Ami persze csak mosolyt csalt az emberünk arcára...

-Egyszerűbb lenne mindkettőnknek ha nyugton maradnál. Ne nehezíts a helyzeteden.- suttogja a karjaiban tartott lánynak.

-Ne érj hozzám!- tőr ki pánikszerű hisztiben, vadul ellenkezik gyenge kezeivel.

-Drágám... mondd csak, mit tudnak ezek a szárnyak? -durván megragadja és széttárja Tessa fekete szárnyait, alakja hasonló volt egy denevéréhez

-Fáj, te marha!- sziszeg fenyegetően, egyértelműen nem tetszik neki ez a fajta bánásmód.

-Nem zavar, hogy teljesen feleslegesen vannak azok ott rajtad? Sosem fogsz repülni, csak a hátadat díszitik. Akadályoz mindenben.- magyarázza a férfi- de a lényeg hogy van neked olyanod is, ami engem érdekel~

-Egyszer úgyis szabad leszek! És megölöm a te fajtádat!- a lány hangja végtelen dühbe tőr

-Na, de hagyjuk is a felesleges beszédet, itt az idő egy próbalovaglásra. -Tessa hirtelen a földre kerül, a férfi pedig ráveti magát a démonra.

Tessában még volt annyi gyülölet, hogy erőt szedjen magába és harcoljon a szabadságáért. Szárnyait használta pajzsként, hogy távol tartsa magàtól az erőszakoskodó embert amennyire lehetett. Amint sikerült ellöknie magától, gyorsan megfordult, hogy szembe legyen a támadóval.

Lábai védekezően álltak a levegőben, várva a megfelelő pillanatra a rugáshoz. A szíve erősen lüktetett mellkasában, már a fülében hallotta az állandó ritmust. Adrenalin tartotta egyben testét a feladástól. Az ösztön ami hajt hogy túlélj.

-Így nem mész semmire...

-De legalább te sem..- válaszolt csendesen