My Forbidden Alpha

Egy váratlan látogató

Húsz perc telt el és mindketten besétáltak a gyorskoszolgálóhoz. Elliott megrendelte a Mcmenüjét és az asztalhoz vitte a tálcát.

- Nem hiszem el, hogy még mindig meg bírsz enni négy McRoyalt... - mondta és a férfi hasizmát bámulta. Végül is egy alfa volt .. és a mindennapos edzés után nem hitte, hogy erre lenne szüksége.

- Nagy fiú vagyok, Vörös.
Üzemanyagra van szükségem. - válaszolta, miközben egymással szemben foglaltak helyet.

Eltette a halfiléjét és kibontva a hamburgert, ránézett. A gyomra ismét felkordult, amikor találkozott a tekintetük.

"Még mindig szingli vagy? Vagy találtál egy férfit, aki képes megszelídíteni az indulataidat? - kérdezte, beleharapott a hamburgerébe, és kételkedik abban, hogy a nő egyedülálló; a fiúk mindig szexinek és dögösnek találták.

Bár a vad és indulatos viselkedése volt az, amivel soha nem jutottak messzire. De most ránézve semmi esetre sem volt szingli. És tudta, hogy nem találta meg a párját, különben nyom lett volna a nyakán.

„Nagyon vicces Elliott, mi van veled? Még mindig egy faszfej vagy, vagy megtaláltad a párodat, aki meg tudja szelídíteni a vad kalandort?" - kérdezte, elkerülve a választ, miközben utánozta a férfi hangnemét. Tudta, hogy nem, különben az egész falka tudta volna.

Elliott elmosolyodott. .

"Szeretem a vad kalandor életmódomat... nincsenek szabályok, csak rólam szól minden." - mondta előrehajolva, miközben rákacsintott. A szíve a mellkasában dobogott.

- Mit jelent ez egyáltalán? - kérdezte az italát kortyolgatva.

- Találd ki, Vörös, találd ki... - mondta. Szemei a vörös ajkaira estek.. ahogy megnyalta az ajkát.

Összeráncolta a homlokát, gondolván mi a fasz a baja. A mostohatestvére volt és egy kicsit túlságosan is kiéhezett rá... Ma este szereznie kellett egy nőt és fel kell szabadítania az összes felgyülemlett energiát, benne van.

- Nem volt vérhold egy hónappal ezelőtt? - kérdezte egy pillanat múlva.

A vérfarkasok csak a vérholdkor találhatták meg párjukat. Az volt azon az éjszakán is..

Ezeken az éjszakákon a kötelék a helyére pattant, ha a párod a közelben volt.

- De igen, volt. - mondta, és a homlokát ráncolva nézte a hamburgerét. Ha megtalálta volna a párját, talán eltűntek volna ezek az ostoba érzések.

********

Cole a homlokát ráncolta, jelezve a mellette lévő két farkasnak, hogy támadjanak. Scarlett harcra készen állt, görcsölő fájdalom hasított az oldalán, de a farkasok Elliott-ra céloztak, aki csodálatos világosbarna farkassá változott, a bundája fényes volt.

Hatalmas volt, nagyobb, mint korábban gondolta. Egyértelműen több mint 5 láb magasan állt négykézláb és nagyobb volt, mint bármelyik alfafarkas, akit Scarlett korábban látott.

A farkasokra ugrott, mielőtt azok odaértek volna és beleharapott az egyik nyakába, miközben letépte a testéről. Vér fröccsent mindenfelé. Mancsa átvágt a mellkasát.

Amikor az első farkas holtan esett a földre, Cole bizonyára a köteléken keresztül figyelmeztette a második farkast, aki gyorsan visszavonult. Elliott emberi formájára váltott, erős aura vette körül. A belőle áradó alfa ereje.

- Mondd meg az alfádnak, hogy kibaszottul kizárt, hogy megszerezze Scarlettet. Bármi legyen is az oka, ha megpróbálja még egyszer megtámadni vagy elérni, azt személyes támadásnak fogom venni. Ne akarjon a Blood Moon falka jövőbeli Alfájának ellensége lenni, mert készen állunk a háborúra." - mondta. Hangja veszélyes és mély volt.

Cole összeráncolta a homlokát, bólintott, és még egy utolsó pillantást vetett Scarlettre.

- Nem menekülhetsz születési jogaid elől... - motyogta, mielőtt megfordult, váltott és elrohant.

Scarlett vett egy mély levegőt és ekkor vette észre, hogy Elliott meztelenül áll előtte. Megfordult és gyorsan lehunyta a szemét.

" Bakker, nincs rajtad ruha!" - felsikoltott, mire Elliott felvonta a szemöldökét és lenézett.

„Mi vagy te, bébi? Soha nem láttál még farkat?" - kérdezte, miközben arra gondolt, bezzeg a másik srácnak a farkával nem volt gondja.

„Természetesen de. Csak nem akarok egy életre traumatizálódni a tiéd láttán!" - mondta és összerándult az oldalán lévő fájdalomtól, amit a csípése okozott.

„Bármit is mondasz, Vörös, minden nő könyörögne, hogy egy pillantást vessen az enyémre." - hangzott beképzelt válasza.

„Én a hugod vagyok, emlékszel?" - vágott vissza a lány, még mindig elfordított szemmel, mert tudta, ha megnézi, még élénkebb képei lesznek, amelyekről álmodozhat. A férfi nem válaszolt, felfordította az összetört autót, kinyitotta a csomagtartót, elővette a táskáját és nadrágot húzott.

- Most megnézheted, prűd. - jegyezte meg és odament hozzá, miközben a lány a szemét forgatta. Tudta, hogy titkol valamit.. De nem most volt itt az ideje megkérdezni. Fekete felsőjének szegélyéhez nyúlt és letépte róla, amitől zihálni kezdett.

- Mit csinálsz! - felsikoltott és a vörös csipkés melltartóját takargatta, amiben a mellei pihentek.

Nem mintha sokat takarna, gondolta. Megfelelő méretű volt, nem hatalmas és nem is kicsi. A tökéletes méret a kezéhez, gondolta és homlokát ráncolva elhessegette a gondolatot. A mostohatestvére volt, emlékeztette magát. Szemei csábító melleiről a derekára vándoroltak, mielőtt leguggolt volna.

- Meg fog gyógyulni, bár elég mély. - mondta, és éppen meg akarta érinteni, amikor a nő megragadta a karját. Mérgesen nézett rá annak ellenére, hogy nagyon halvány pír volt az arcán.

Elliott felvonta a szemöldökét és elmosolyodott a nő zavarán, nem tudta, hogy a közelségük ezt váltja ki belőle. Megfogta a csuklóját és a még mindig előtte kupogó autóhoz tartotta.

- Mit csinálsz? - a lány kalapáló szívvel üvöltött. Álmodott? A lány magja lüktetett és durva mozdulata csak rontott a helyzeten.

- Gyorsabban meggyógyul. - mondta rekedten és odahajolt.. majd lassan végighúzta a nyelvét a seben. Lihegett, ahogy a gyönyör kitört belőle. Szemhéja lecsukódott, magja sajgott az élvezettől. Ahogy a nyelve lassan végigfutott a csípőjén, át a derekán és közvetlenül a melle alatt.

Beszívta csábító illatát, bőrének tapintását és vérének édes ízét. Az alfa-nyálnak gyógyító képessége van , bár inkább csak farkas formában. Tudta, hogy hamarosan meggyógyul, de amikor meglátta a melltartójában, felébredt benne valami és érezni akarta a sima bőrét az ajkán.

Felnézett a tökéletes dombok mellett. Bimbói megkeményedtek, amelyektől a vér délre zúdult benne. Tekintetét lassan kipirult arcára tette, amikor tekintetük találkozott, izgatottságának illata bódító lavinaként érte...