A végzős gimnazista Kim Taehyung figyelmét azonnal felkelti az egyedül üldögélő Jeon Jeongguk, aki a cseresznyefa alatt olvas. Útjukon többször is összefutnak, amíg gyöngyöző barátságuk már nem lesz elég egyikőjüknek sem.
Rövid részes.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
𝓚𝓲𝓶 𝓣𝓪𝓮𝓱𝔂𝓾𝓷𝓰
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
𝓙𝓮𝓸𝓷 𝓙𝓮𝓸𝓷𝓰𝓰𝓾𝓴
Cseresznyevirág illat volt. Mindenhol. Boldogok voltunk. Az élet a mi oldalunkon állt. Kisepertem egy szirmot kócos hajából. – Hogyan is ismerkedtünk meg? – Beszóltál nekem. Valóban.
Beszóltam.
𝑨 𝒔𝒛𝒂𝒌𝒖𝒓𝒂 𝒇𝒊𝒖́
Verejtékezve gereblyéztük a lehullott faleveleket az udvaron. Egy bordó, lombos cseresznyefa tövében álltunk meg pihenni, amíg a felügyelő nem minket figyelt.
– Kinek az ötlete volt ez? – kérdeztem nyúzottan, homlokomon végig törölve. Kivettem egy nyalókát a zsebemből s számba vettem.
– A tied – válaszolt legjobb barátom, Jimin. A fának döntötte a gereblyét, levette a kesztyűjét és ivott pár kortyot.
– Mégis hogy engedhetted? Azt hittem, jobb lesz, mint a sepregetés. Ez is a te hibád – cukkoltam féloldalas mosollyal, majd ketté haraptam a nyalókát, a közepén lévő savanyú töltelékért.
– Na, persze – dobta hátra szőke haját, hogy homlokát megtörölhesse.
– Hé, nézd – biccentettem egy fiú felé. – Hogy olvas... Hanyadikos lehet? Négy?
Jimin felkuncogott.
A srác egyedül volt. A cseresznyefa alatti padon ült s felhúzott lábbal bújt egy könyvet.
– Ő is hozzánk jár?
Jimin jól szemügyre vette, majd válaszolt.
– Igen, kettővel alattunk, azt hiszem.
Elengedtem egy kuncot.
– Még hogy négy... – rázta a fejét keresztbe tett kézzel Jimin. – Ne sértegesd szegényt, mit ártott neked?
