A jégkorong hercege (Bakugou x Reader)

🏒 1. fejezet 🏒

(Név szemszöge)

Szótlanul ültem az irodám  bőrüléses foteljában és az előttem álló játékost hallgattam, aki épp arról számolt be, hogy elhagyja a csapatunk, mert jobb lehetőséget kapott. Mérges voltam rá, hogy nem sokkal a bajnoki selejtezők előtt lép le, elvégre nekünk minden egyes játékos számít, ugyanakkor meg is értettem őt. A Vad farkasok alig egy éve állt csak össze, csupa olyan játékosból, akik szinte semmit se tudtak a hokiról, csupán annyit, hogy korcsolya és ütő kell hozzá, így tehát mondhatni a legaljáról kellett kezdeni az egészet.  Egy ilyen csapatban nem juthat senki semmire, nem juthat feljebb. Szerencsére persze volt néhány igen tehetségesnek bizonyult játékos a csapatban, akikkel talán sikerülhet megnyerni az első meccset a selejtezőn, de egy játékos elvesztése mégis újabb bonyodalmat okoz. Megint kereshetünk mást helyette.

- Értem. Szóval elhagyod a süllyedő hajót, ami még csak el se indult - dőltem hátra és keresztbe fontam karjaim a mellem alatt, ami miatt az előttem álló játékos szeme rögtön a kebleimre tapadt. Jellemző. Ilyenkor persze észreveszik, hogy nő vagyok, de amúgy csak a csapat tulajdonosát látják bennem.

- Nem így fogalmaznék,(Név) kisasszony - dadogta a fiú vörösödő fejjel.

- Nem? Pedig azelőtt mész el, hogy látnád az eredményt. Jövő héten kezdődik a selejtező. Már eddig eljutottunk úgy, hogy csupán egy-két meccset vesztettünk. A selejtezők mutatják meg azonban mennyit fejlődtetek igazán - mondtam neki, majd felálltam és a hátam mögött összekulcsolva kezem az ablakhoz léptem. - Ugye, tudod, hogy ha másik csapatba mész sokáig nem lesz lehetőséged játszani? A profi csapatoknak már megvannak a kezdő játékosai, akik mindig a pályán lesznek. Neked már az is szerencse lesz, ha a kispadra ülhetsz. De még a kispadra jutni is hosszú időbe telik. Ezt szeretnéd? - fordítottam hátra a fejem rá, aki ezek hallatán sápadt arccal nézett rám.

- Nem, kisasszony, de...

- A csapat még csak most fogja megmutatni magát igazán. Garantálom, hogy sikerülni fog és akkor majd bánhatod, hogy elmentél mielőtt lehetőséget kapott volna a csapat. Azonban, ha menni szeretnél, nem állítalak meg - mosolyogtam rá és az ajtó felé intettem a kezemmel.

- Esetleg még átgondolom ezt az egészet, kisasszony - mondta a barna hajú fiú, mire (Név) elmosolyodott.

- Tedd azt - szóltam, majd hátat fordítva neki az asztalomhoz léptem és leülve a székre rendezgetni kezdtem a papírokat, ezzel jelezve, hogy részemről lezártam ezt a beszélgetést. A srác vette a lapot és meghajolva kinyitotta az ajtót, ahol meglepetésemre zöld hajú játékosom és gyerekkori barátom Izuku állt ott. Yuji, így hívták a játékost, előtte is meghajolt, majd sietve távozott.

- Ijesztő és ravasz egy boszorkány vagy, ugye, tudsz róla? - kérdezte Deku, ahogy én szólítom, miközben bezárta az ajtót és lassan odasétálva hozzám az asztalom sarkára ült.- Ha nem lennénk barátok, azt hiszem még félnék is tőled, főnök asszony - kuncogott a fiatal bajnok, amire kapott egy ferde nézést tőlem, de mivel nem tudtam rá sokáig haragudni, hiszen olyan édes egy fiú volt végül elnevettem magam.

- Én csupán megpróbáltam itt marasztalni, elvégre nem mindenki olyan buta, hogy feladja profi pályafutását - öltöttem ki rá a nyelvem.

Deku egy profi hoki csapat tagja volt egy évvel ezelőtt még. Benne volt a kezdőcsapatban is. Hatalmas sztár lehetett volna belőle hamarosan. Ám amikor közöltem vele, hogy a szülővárosunknak fel akarom éleszteni a hoki csapatát mindent hátrahagyott és ő lett a Vad Farkasok első játékosa.

- Ismerd be, ha én nem lennék, ez a csapat sehol se tartana még, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy habár rengeteget küzdenek, még mindig gyengék hozzám képest - mondta Deku nekem és bár nagyképűnek tűnt a mondata, de sajnos egyet kellett értenem vele.