You & I

3.

Niallel egészen addig hívásoztunk amíg ki nem hült a víz. Utána egyszerűen belezuhantam az ágyba. Egyébként Liammel is beszéltem pár mondatot írásba, mert mondtam neki, hogy írjon majd, ha hazaér és így is volt.

Reggel avagy délben, Payno üzenete fogadt.

Liampayne: Bear a hétvégén velem lesz
Liampayne: Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk és például elmehetnénk Disneylandbe

Victoriahoran: Rendben, tetszik az ötlet
Victoriahoran: Végre megismerhetem kis Paynot

Liampayne: Foglaljak szállást vagy lehetünk nálad?

Victoriahoran: Ez hülye kérdés Liam
Victoriahoran: Persze, hogy lehettek nálam

Liampayne: A biztonság kedvéért inkább megkérdeztem
Liampayne: A történtek után pedig nem lepődtem volna meg, ha azt mondod, hogy nem

Victoriahoran: Tudtam én valaha is nemet mondani neked?

Liampayne: Ne csináld ezt kérlek
Liampayne: Ne tépd fel a régi sebeket

Victoriahoran: Ne haragudj, tudod, hogy nem az a célom

Beszélgetés közben belegondoltam, hogy jó ötlet ez egyáltalán? Nyilvánosan együtt mutatkozni úgy, hogy a fia is velünk van.. mindegy, már beleegyeztem. Végülis mi történhet? Max nagy port fogunk kavarni..

Ezen kívül semmi egetrengetően izgalmas dolog nem történt. Másnap, azaz szerdán, mentem, hogy befejezzük a félbehagyott fotózást. Utána csütörtökön megint fotózás volt, pénteken napközbe pihentem, este pedig megleptem Niallt a koncertjén.

Szombat van jelenleg. Amíg vártam, hogy a fiúk megérkezzenek addig sütöttem, főztem. Elment gyorsan az idő és nem is paráztam rá a dolgokra. Na de viszont amikor már minden meg volt és várnom kellett, akkor kezdtem el hallani a hangokat, ami azért fura, mert egy jó ideje nem volt erre példa.
Mivan ha amúgy Bear nem is fog kedvelni? Lehet nem leszek neki szimpatikus.. vagy nemtudom. Fel-alá járkáltam a lakásban és imádkoztam, hogy hallgassanak el a hangok a fejembe, de mivel ez nem jött össze így úgy gondoltam elő veszem régi taktikámat, amit még annó Liam által fedeztem fel.

Tv-n bekapcsoltam a Strip that down-t és arra táncoltam. Ikonikus tánc volt mindig is.
Talán a kedvenc is, mert miután összejött Bear anyjával már csak ennél a táncnál lehettem úgy igazán a közelébe, érezhettem őt..

Oh és Liam mellett jöttem rá, hogy én az a fajta lány voltam mindig is, akinek ha a fejébe tombolnak a hangok, akkor úgy áll hozzá, hogy csak táncolnom kell és jobb lesz.

A végére rá kellett jönnöm, hogy már nem olyan magabiztosan táncoltam, mint régen, nem voltam biztos minden mozdulatomba, nem tudtam, hogy jól emlékszem-e a koreora.

- De rég láttalak ezt táncolni. - szólalt meg mögöttem Liam, ijedten fordultam meg, ott álltak a bejárati ajtó előtt és a falnak dőlve néztek

Mikor érkeztek meg?

- Ez apu zenéje!! - ugrándozott boldogan Bear

- Igen igen! - mentem hozzájuk oda, hogy köszöntsem őket. - Szia, én Victoria vagyok! - mosolyogtam le a fiúra

- Sokat hallottam már rólad! - viszonozta mosolyom majd pedig apjára felpillantott

- Remélem csak jókat! - kócoltam össze a kisfiú haját majd Liamet is köszöntöttem egy öleléssel. - Remélem éhesek vagytok, mert van mindenféle kaja. - mentem beljebb, ők pedig jöttek utánam így hamar megláthatták az asztalon lévő ételeket