(iov Fanfiction) Nézz rám

~ 9 ~

Sikeresen beértük az ebédlőbe így minket már nem érintett a kiesés lehetősége. Viszont most aggódhattam a szürke csapatért. Az ajtóból hangokat lehetett hallani így mindenki az ajtóra szegezte a tekintetét. Feszülten vizslattam a bejáratot. Szinte már lepörgött előttem a szürkékkel töltött közös pillanatok mikor kinyílt az ajtó és Mira feje jelent meg az ajtóban. Örömömben fel sikkantottam amire többen rám néztek értetlenül de nem érdekelt. A csapatom miatt nem rohantam hozzájuk gratulálni de nagy erőfeszítésembe került hogy ne tegyem meg. Noelal összetalálkozott a tekintetünk mire egy mosollyal fejeztem ki örömöm a bent maradásuknak.

A sárga csapat egy perccel utánuk érkeztek így számukra ért véget a játék. A főszervező megkérte hogy pakoljanak össze. A sárga csapat pedig szomorúan kullogott ki az étkezőből.

A többi csapat leült az asztalokhoz mivel hogy ebédidő lett. Én is odamentem a pulthoz hogy válaszak valami ételt. A sorban Noel keveredett mellém.

-Szia.-köszönt nekem.

-Szia. Nagyon ügyesek voltatok.-mondtam neki.

-Köszi.-nézett a szemembe majd folytatta.-Nagyon édes voltál hogy úgy aggódtál értünk-szólt majd elment. A szavain meglepődtem és éreztem hogy elönti az arcomat a pír. A tálcát egyensúlyozva sétáltam vissza a többiekhez. Szofi gyanúsan méregetni kezdett.

-Jól vagy? Egész vörös az arcod.-jelentette ki mire én csak ráztam a fejem.

-Minden oké csak nagyon meleg van.-mondtam és mellé elkezdtem legyezni magam előtt a kezemmel. A fiúk szerencsémre nem reagáltak semmit a beszélgetésünkre.

A csapatok nagyrésze befejezte a vacsorát. Míg mások vidáman beszélgettek addig a mi csapatunk néma csendbe ebédelt. Egyszer csak a világos kék Marci lépett mellénk.

-Hellósztok.-köszönt. Mi csak oda mormoltunk neki egy sziát és tovább ettük az ételünk. A fiú meglepetten nézett ránk majd megkérdezte azt amiért jött.

-Nem akartok velünk társasozni? Már összegyűjtöttünk egy pár csapatot szóval nagyon király lesz. Meg hát rátok férne.-nézett végig a társaságunkon.

-Oké.-felelt helyettünk Szofi.

-Szuper.-mondta Marci.-Akkor a medencénél.-mondta és azzal ott hagyott minket. Fogtuk magunkat majd kivittük a tálcáinkat és szétszéledtünk. Szofival vissza mentünk a faházunkba. Én leraktam a telefonomat az ágyamra és indulni akartam de Szofi utánam nyúlt.

-Várj. Szerintem beszélnünk kéne.-mondta mire én bólintottam és leültünk az ágyamra.

-Tudod...-kezdte de nem tudta befejezni. Marci rontott be a házunkba.

-Lányok. Rátok várunk. Gyertek már.-mondta nekünk majd végig nézett rajtunk.-Biztos így akartok jönni?-kérdezte.

-Mert?-kérdezett vissza Szofi.

-Hát nekem jó.-mondta majd kinézett az ajtónkon. Megnéztem az időt. Délután fél hatot mutatott. Elhúztuk az időt Szofival.

-Nem kéne előbb inkább enni?-kérdeztem mire a fiú bólintott.-Jó ötlet.-azzal kirohant a házunkból.

Vacsora után mindenki aki játszani akart sietett a medencéhez. Többször megfordult a fejemben hogy én nem akarok menni de nem akartam cserben hagyni újra a csapatom így belementem.

Ahogy oda értünk feltűnt hogy csak négy csapat van jelen. A szürkék, világos kékek, bézsek és mi feketék. Ami még furább volt hogy mindenki fürdőruhát viselt. Végig néztem magamon és elkezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam. A csapatok körbe ültek így mi is leültünk a fiúk mellé. Másik oldalamon pedig Mira foglalt helyet. Rá mosolyogtam a lányra majd felnéztem a középen álló Marcira.

-Oké. A játék a következő lesz. Minden csapatból lesz egy ember aki feltesz egy kérdés magáról vagy a csapatáról egy másik csapat játékosának. Ha az illető eltalálja akkor az ő csapata kap egy pontot ha nem akkor az ellenfél kap és ők még büntetést is kapnak.-fejezte be.

-Mi a büntetés?-kérdezte egy bézs fiú.

-Majd meglátod.-nézett rá önelégülten Marci.-Ja és még valami. Aki kérdez és akit kérdez áljának a kör közepére.-mondta majd kezdődött a játék. Marci kezdte és egy bézs lányt kérdezett. A lány pedig eltalálta a választ. Egy ideig így ment míg Noelre került a sor.

-Csenge.-nézett rám mire feláltam és besétáltam a kör közepére. Izgultam hogy ne én legyek az első aki elrontja. Meg hát ki tudja Marci miféle baromságot talált ki büntetésnek.

-A kérdésem az lenne hogy mi a kutyám neve.-tette fel a kérdést mire kikerekedett a szemem.

-Neked van kutyád?-kérdeztem mire többen felnevettek. A fiú szemébe néztem és próbáltam kiolvasni a tekintetéből a választ de tudtam hogy az lehetetlen. Így aztán azt a kutya nevet mondtam amit mindenki ismer de senki nem adná a saját kutyájának.

-Öhm... Nem tudom. Talán Buksi vagy...-mindenki elkezdett hangosan nevetni én meg éreztem hogy elsüllyedek szégyenemben. Marci felpattant és elkezdett felém jönni.

-Nem nyert.-mosolygott rám Noel. Marci pedig egyre közelebb jött. Aztán felkapott és a szemembe nézve azt mondta.

-Most pedig jöhet a büntetés.-egyre közelebb vitt a medencéhez és akkor raktam össze. Ezért kellett fürdőruhába jönni. Elkezdtem kiabálni és rugdosódni hogy be ne dobjon a vízbe. Az emberek körülöttem csak nevettek. Senki nem jött segíteni. Bár ezt mindenki poénnak vette. A nap már rég lement és az esti szél is előjött. Én voltam az első aki elrontotta így a többiek nem tudhatták hogy milyen hideg a víz. Marci a medence szélén állt és egyszerűen beledobott a vízbe. A ruhám hamar átázott. Mivel az érkezésnél rosszul vettem levegőt így elkezdtem fuldokolni is. A víz nagyon lehűlt. Prüszkölve löktem fel magam a víz felszínére. A ruhám annyira átázott hogy teljesen kilátszott mindenem. Tekintetemmel egy törölközőt kerestem de nem találtam. Helyette szembe találtam magam rengeteg emberrel akik rajtam nevettek. Összesen három ember nem nevetett rajtam. Noel és Mira. Tudtam hogy ők miért nem nevettek. Ők aggódtak értem. És ott volt még egy ember. Kolos. Akit nem értettem.

-Va... Valaki hozna e.. egy törülközőt?-kérdeztem vacogva mire láttam hogy a háttérbe Mira elfut. Noel és Kolos egyszerre jöttek felém és mindketten a kezüket nyújtották. Elfogadtam mindkettőjüket és hagytam hogy kiemeljenek a vízből. Noel egyből odaadta a pulóverét. Gyors felhúztam és vártam. Hogy mire? Fogalmam sincs. Talán hogy Mira visszaérjen vagy hogy felébredjek és rájöjjek ez csak egy rossz álom.

A medence peremén ültem. Mellettem két srác is ült. Kolos és Noel. Némán néztük a többieket akik miután jól kiröhögtek folytatták a játékot természetesen nélkülünk. Már éppen felakartam állni gondolva mégis minek ülök itt és várok arra hogy Mira hozzon nekem egy törölközőt ha sokkal gyorsabb lenne elmenni és átöltözni mikor megpillantottam a belét kifutó barátnőmet. Kezében egy törölközővel és egy kabáttal. Az utóbit nem nagyon értettem de feláltam és odasiettem hozzá.

A fiúk egy kicsi fázis késéssel álltak fel hogy odajöjjenek hozzánk. Közben én levettem magamról Noel pulcsiát ami szintén átázott és magam köré tekertem a törölközőt. Némán indultunk el négyen egymás mellet. Majd a csöndet Kolos szüntette meg.

-Hogy lehet valaki ekkora egy fasz.-káromkodott dühében.

-Hé nyugi.-szólt neki Noel.-Ez csak egy játék volt. Ami szarul lett kidolgozva.-tette hozzá amin elmosolyodtam. Kolos viszont nem nyugodott le.

-Ekkora egy gyökeret. Hihetetlen basszus. Mindjárt visszamegyek és belököm én a medencébe. Vagy... Inkább bele is fojtom.-közölte mire nekünk akik ezt némán hallgattuk egyszerre kerekedett ki a szemünk.

-Erre semmi szükség nincs.-közöltem vele.-De azért jól esik.-tettem hozzá. Kolos aki feleszmélt hogy mi amúgy rosszba vagyunk rögtön mentegetőzni kezdett.

-Nem miattad. Csak nem bírom a hülyéket.-mondta mire bólintottam. Így menünk némán a faházunkhoz hogy én minél előbb átöltözhessek.