(iov Fanfiction) Nézz rám

~ 3 ~

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Dühösen nyomtam le a gombot mire a hang elnémult. A korai órában fáradtan tántorogtam ki az ágyamból majd a fürdőszobához indultam arcot mosni. A házban még néma csönd volt. Csak én keltem ilyen korán hogy legyen időm elkészülni.

Tihanyi reggel hétre kérte hogy legyünk ott hogy még tudjunk beszélgetni vagy fotózkodni. Ezt nem igazán tudtam értelmezni de ráhagytam.

Miután sikerült valamennyire felébreszteni magam átmentem a konyhába csinálni egy kávét és valami reggelit. Mivel tegnap éjszaka elég sokáig forgolódtam így arra következtettem hogy valószínűleg csak pár órát aludhattam szóval nagy szükségem volt a kávéra.

Miután elfogyasztottam reggelimet elmentem a szobámba felöltözni. Felhúztam a melegítőt egy fekete ujjatlan pólót majd ráhúztam a melegítő felsőt.

A családom lassan elkezdett ébredezni. Amíg ők összekészültek addig én átnéztem a bőröndöm hogy minden megvan e. Igen minden megvolt úgyhogy kivittem a konyhába. A családom épp reggelizett. Lizi persze nem volt jelen. Ő nem áldozta fel az alvását arra hogy elkisérjen.

Lassan kezdtem beleőrülni a rájuk várakozásra de végül kész lettek. Anyu elakart kísérni de végül úgy döntött marad mert hát nem bízná Lizire a házat. Szorosan megöleltem majd utoljára körbenéztem a hàzba. Két hét múlva jövök. Remélem....

Már 6:50kor a sulinál voltunk így vàrakoznunk kellett mivel még senki nem volt ott. Kicsit izgatottan várakoztam az autóban.
-Izgulsz?-kérdezte apu.
-Egy kicsit.-feleltem természetellenes magas hangon. Apu bátorítóan rám mosolygott majd az iskolánk felé nézett.

Tihanyi igazgató jött ki az épületből. Körülnézett majd meglátott minket. Kikászálódtam a kocsiból majd oda léptem hozzà.
-Jó reggelt igazgató úr.-köszöntem neki.
-Áhh Csenge neked is jó reggelt!-felelte lelkesen. Rámosolyogtam majd apu felé néztem. Apu épp a bőröndömet szedte ki majd bezárta és a bőröndöt maga után húzva elindult felénk.

-Jó reggelt!-köszönt az igazgatónak és a kezét nyújtotta. Tihanyi elfogadta majd ő is köszönt.
-Jó reggelt. Kicsit korán érkeztek meg.-jegyezte meg vidáman. Majd elkezdett áradozni.
-Tudja remek lehetőség ez az iskolánk számára.-kezdte.-Remélem büszke a lányára hogy részt vehet benne. Oh remélem megnyerik hisz az nagy dicsőség lenne az iskolánk számára....-az igazgató lelkes beszámolóját az zökkentette ki hogy megérkezett Szofi.

A làny felkészülten érkezett. Hullàmos szőke haját lófarokba kötötte. Ő is az egyenmelegítőben érkezett ahogy kötelező volt. Holmiait egy sporttáskába hozta. Nem volt mellette senki amin kicsit meglepődtem. Lehet hogy csak én jöttem kisérővel?

Először én léptem hozzá megóvva őt Tihanyi rettenetesen unalmas monológjától.
-Szia Szofi.-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia Csenge.-köszöntött vidáman kissé izgatott hangon majd megölelt. Ezen kicsit meglepődtem mert nem gondoltam volna hogy ilyen viszonyba lennénk de örültem neki hogy ilyen hamar megnyílik.

Nem telt el pár perc megjött Bálint is majd Kolos is megjelent a sarkon. Majd Helga is megérkezett.Rajtam kívül csak Bálintnak volt kísérője. Méghozzá a barátnője. Ezen nagyon meglepődtem. Mert hát... Nem néztem volna ki belőle. De ezzel nem csak én voltam így. Kolos és Szofi is meglepetten nézett a fiúra aki a hirtelen figyelemtől zavarba jött.

A pillanatot Tihanyi szakította félbe.
-Na gyerekek. Üdvözöllek titeket. Nemsokára megérkezik a busz úgyhogy örökítsük meg ezt a pillanatot. Kérlek áljatok az iskola elé.-irányított minket mi meg engedelmeskedtünk. Tihanyi csinált vagy száz képet de végül szerencsénkre a busz kizökkentette őt.