💔 Törött Lelkek Játéka 💔

2.

Az erdő sötétjében Emma arcán a kétségbeesés látszik, miközben egyre közelebb lépek hozzá. A lélegzetvétele szaporább lesz, próbál távolodni tőlem, de a fákkal övezett környezet mintha mindkettőnket fogva tartana.

- Elie, kérlek. suttog, hangja remeg a félelemtől.
- Nem kell ezt tenned. Biztos van más megoldás.

- A másik megoldás már rég eltűnt - válaszolom halkan, miközben egy baljós mosoly terül szét az arcomon.
- Te tetted ezt, Em.

Tekintete zavarodott lesz, de mielőtt bármit is mondhatna, egy árnyék suhan el mögöttünk, és előlép a lény, aki már egy ideje követ minket. A szemei fényesen izzanak a sötétben, mintha örömöt lelné a közelgő fájdalomban.

- Eljött az idő, Elie - szólal meg.
- Most bosszút állhatsz. Az áldozat itt van előtted.

- Van még valami - szólalok meg, és közben nézek Emma rémült szemeibe.

Egy rejtett ösvény felől lépések közelednek. A fák közül egy fiatal lány bukkan fel, a tekintetében ártatlanság, de a mozdulataiban zavartság tükröződik. Emma kishúga, Sophie az, akit titokban idehoztam.

Emma szemei kitágulnak, amikor megpillantja a húgát. - Sophie?! Mit keresel itt? A hangja kétségbeesett.
Próbál odaszaladni hozzá, de én nem hagyom, sem ez a furcsa lény.

- Nem engedlek oda - mondom ridegen.
- Sophie azért van itt, hogy végignézze, mi lesz veled, és hogy tanuljon a hibáidból.

Emma arca elfehéredik, tekintetében egyszerre tükröződik rémület és tehetetlenség.
- Elie, kérlek, ne bántsd őt! Ő csak egy gyerek!

- Ugyan.... ne aggódj, Sophie-hoz hozzá sem érek - felelem eltorzult arccal.
- De neked nincs olyan szerencséd.

A lény halkan kuncog, majd a suttogó hangja újra megszólal.
- Kezdd el, Elie, idő van.

Valamiért úgy érzem, hogy bízom benne, talán tényleg segíteni akar....
- Mi a neved? - kérdezem, de választ nem hallok.

Emma kiáltani próbál, a szavak megakadnak a torkán. A titokzatos démon közeledik, és az árnyai körbefonnak. Érzem, ahogy az ereje átjárja a levegőt, elérkezett az idő.

- Először is, kezdek bele. Nem a testedet akarom megölni, hanem a lelkedet.
Vége is szakad a mondanivalómnak, mert a "segítőm" elkezdi leválasztani Emma tudatát a testétől.

Az arca eltorzul a fájdalomtól, a sötétség lassan áthatol rajta.
- Minden egyes emléket és érzést kitépek belőled.
Sophie kétségbeesett sikolya felhangzik az éjszakában, de én tovább folytatom.

- Lassú és fájdalmas lesz, ezt megígérhetem - mondom ridegen.
- Kínozni akarlak, míg minden reményed szerte nem foszlik, és amikor nem marad belőled semmi, a testedet átadom valakinek, aki megérdemli.

A démoni lény nevetése egyre hangosabb, míg végül teljesen Emma teste fölé tornyosul. Emma szemei üvegesen merednek, ahogy a lény megszállja őt, a tekintete egyszerre lesz üres és baljósan sötét. A lelke eltűnik, és helyét a sötétség foglalja el.

Sophie a földre rogy, a könnyek patakokban folynak az arcán. - Emma! Kérlek, térj magadhoz! De már késő van.

Emma teste újra mozdulni kezd, most már a lény irányítása alatt, és egy hideg mosoly jelenik meg az arcán. - Köszönöm, Elie - szólal meg a lény Emma hangján. - Ez a test tökéletesen megfelel.

Ahogy figyelem az áruló barátom testében lakozó lényt, a szívemben sötét diadalérzet ébred. A bosszúm elkezdődött. Emma testén keresztül fogom megszerezni a következő áldozatot.