Vámpír Történet II Kim Sunoo Fanfiction

Vámpír-meeting || 1. rész

Sunoo

Heeseung egy sürgős vámpír-meetinget hívott össze. Valahogy rossz érzése támadt és szeretett volna velünk is róla beszélni. De mivel szerinte van még több vámpír is a földön rajtunk kívül. Ezt a tényt azt is bizonyítja, hogy Ni-ki elmondta, amikor egy kicsit jobban megnyílt, hogy az ikerhúga is egy vámpír. Sőt, a történelemben ők számítanak a legerősebb vámpír duónak. És Heeseung őt is elhívta a találkozóra. Én most kivételesen a megbeszélt időpontnál előbb érkeztem, mert volt pár elintézni valóm idefele jövet. A démon bennem nem akart nyugodni, szóval le kellett valamivel nyugtatnom. Amúgy is volt egy csajszi, aki egész idefele jövet zaklatott, ezért egy kicsit megcsapoltam a vérállományát. Nem volt valami finom a vére. Jobban szeretem, ha valakié finom és édes... De ez csak a kis démonom csillapítására szolgált, és közöltem a lánnyal, ha bárkinek is elmondja nem csak ennyi vért veszek el. Egy probléma megoldva. Most már csak is a találkozó miatt aggódom. Nem sokat mesélt Ni-ki a húgáról – mármint ikerhúgáról – de mi van ha egy beképzelt kis mitugrász? De ha az lenne akkor Ni-ki nem hozná ide. A hosszú gondolkozásom közepette Heeseung is megérkezett és értetlenül nézett rám. Meg is értem, nem szoktam ilyen korai lenni. Megszólított.
-Sunoo? Te, itt, ilyen korán? – vonta fel a szemöldökét.
Bólintok.
-Dolgom volt erre és ahogy végeztem idejöttem.
Elmosolyodik és összeborzolja a hajam.
-Heeseung-Hyung, a hajam! Olyan szépen beállítottam...
Morcosan ránézek amire ő csak felnevet. Nem is olyan vicces, ma reggel olyan szépen beállítottam...
-Csak nem aggódsz hogyan nézel ki a lány miatt, Sunoo? – felvonja a szemöldökét egy önelégült mosollyal.
-Nem, dehogy is! – rázom meg a fejem – Csak sokat dolgoztam azzal, hogy ilyen jól nézzen ki...
-Tudod, kezdesz így Ni-kire hasonlítani. Titokban te vagy az ikre nem is a lány?
-Nem vicces Hyung..
Felnevet ennek ellenére is, és valamiért vele nevetek. Aztán a többiek megzavarják kettőnk beszélgetését és szinte egyszerre dobbannak be mind a hatan. Nem. Heten. Ni-ki mellett egy rá hasonlító, sötét hajú és szemű nagyon japánosan kinéző lány áll. Ő lenne az ikerhúga? Mintha Ni-ki lány verziója lenne! És gyönyörű is... Sunoo, miről beszélsz?! Kifújom a levegőt és felállok, hogy mindenkit köszönthessek. Először a barátaim köszöntöm, majd odalépek a lányhoz, illendően meghajolok előtte amire zavartan elmosolyodik. Aranyos...
-Kim Sunoo vagyok. – mosolygok rá, viszonozva a zavart mosolyát.
-Mina. – vágja rá a szélnél is gyorsabban.
-Örülök, hogy megismerhettelek Mina.
Erre ő csak bólint egyet és máris ott hagy, a bátyja mellé áll. Sokkal alacsonyabb, mint ő. Ott áll Ni-ki mellett és... Jungwonnal beszélget. Ő a vezetőnk... Nyolcunk közül ő a legerősebb... Ni-ki és Mina után. De ő a vezetőnk, szóval érthető, hogy vele beszélget. De valami izgat benne és én is szeretnék vele beszélgetni. Csak nézem. Kényelmetlenül elkezd fészkelődni Ni-ki mellett így inkább elnézek. Hallom, hogy sóhajt és ettől elszégyellem magam. Zavarba hoztál egy lányt, ez nem az első Sunoo, mi a bajod? Egy kis idő elteltével leülünk egy kör alakú asztalhoz. Mina Ni-ki és Jungwon között ül. Én pedig Jungwon másik oldalán. Elkezdődik a megbeszélés.

-Szóval, azért hívtam össze ilyen sürgősen ezt a megbeszélést, mert... – rákönyököl az asztalra, összefonja az ujjait és azon pihenteti meg az állát – mert úgy gondolom, hogy valami nagy és veszélyes közeleg. Ez eltarthat évekig vagy akár pár nap alatt és elkövetkezhet. Ez az egész vámpír-világ teljes kihalásához vezethet... És úgy érzem, hogy ahogy a következő tény is mutatja – Minára mutat – van még közöttünk még több vámpír Minán kívül. Csak meg kell találnunk őket és...
-Felkészülni a háborúra. – fejezi be Jungwon Heeseung helyett.

-Pontosan. – erősíti meg.

Mindenki egy kis időre elhallgat és gondolkozik. Aztán Mina megszólal. Olyan selymes hangja van...

-Én ismerek még egy vámpír-lányt. De ő nem hiszem, hogy ismer többet. Willow a neve. Nagyon hasznos ereje van a háborúhoz. Viszont harcolni nem nagyon tudna vele. Csak segíteni.
-Hallgatlak. Mesélj el mindent róla. – emeli fel kihívóan, de érdeklődően Heeseung a fejét.
-Csak nem a húgomról beszélsz? – néz Minára kérdően Sunghoon.
-Neked van húgod? – hajol előre meglepődötten Jake – Mármint még egy Yejin kívül?!
Sunghoon bólint egyet. Aztán újra Minára néz.
-Igen. – helyesel rá a lány – Szóval, gyógyítani tud. Akár távolról is. Egyszerűen kapcsolatot alakít ki a sérülttel és meggyógyítja a sebeit. De csak akkor képes rá, ha szoros kapcsolatban áll az illetővel. Hiszen akkor jelennek meg rajta a sebei. És így tudja meggyógyítani őket. Érdekes, de erős képesség én úgy vélem. Mondjuk Sunghoon lehet többet tud róla, hiszen mégis csak a húga.
Sunghoon megrázza a fejét.
-Mindent tökéletesen elmondtál arról, amit én is tudok. Szuper vagy!
Mina arcán halvány pír jelenik meg és elfordítja a fejét egy hangyányit. Heeseung bólint egyet, jelezve, hogy értette az információt. Aztán körülnéz.
-Esetleg nincs valakinek egy tesója, aki még természetfeletti erőkkel bír?
Mindenki egyszerre megrázza a fejét. Heeseung felsóhajt.
-Rendben. Akkor ezennel a mai megbeszélést, lezárom! Mindenki elmehet, vagy ha akartok beszélgethettek még.

Mina

Ni-ki itt marad, szóval én is. Hátra dőlök a székemen és csak bámulom a bátyám ahogy a többiekkel beszélget. Azt hiszem Jake-kel és Jayyel. Szépen lassan már nem hallom a hangokat és csak Ni-kit látom ahogy beszélget, de nem értem amit mond. Elveszek a gondolataimban, és csak nézek előre. Egy finom bökés ránt vissza a valóságba és hirtelen két fiú ül előttem. Rájuk nézek majd az egyikük arcán kicsit elidőzik a tekintet. Sunghoon. És uhm... Hirtelen az agyam kikapcsol és nem emlékszem a szőke fiú nevére. Hosszasan gondolkozok mire eszembe jut a neve... És megszólít.

-Itt vagy? – dönti oldalra a fejét Sunoo. Igen, ez a neve. Emlékszem most már.
Bólintok.
-Akkor tudsz válaszolni a kérdésemre?
-Milyen kérdésre? – feljebb ülök a széken és keresztezem a lábaim zavaromban.
-Honnét ismered Sunghoon-t? Ő sem mondja meg, csak annyit, hogy ha annyira tudni szeretném kérdezzem meg tőled...
Elkerekednek a szemeim és megrázom a fejem, hogy kitisztítsam.
-Ennyire hihetetlen, hogy ismerem a bátyám egyik legjobb barátját és a legjobb barátnőm tesóját? – emelem fel a szemöldököm amire ő csak zavartan elnéz.
-Ó! Azt hittem ennél bonyolultabb... - vakarja meg a tarkóját és kerüli az enyém és Sunghoon tekintetét is.
-Szerintem beszélgessünk másról! – csapja össze hirtelen a két kezét Sunghoon – Hogy vagy, Mina?
Rám néz és egy gyengéd mosolyt intéz felém. Pillangókat érzek a gyomromba.
-Jól vagyok. – bólintok egyet és viszonzom a mosolyt.
-Szóval... - köhint egyet – Sunoo-val azon gondolkoztunk, hogy elmegyünk valamelyik nap meginni egy kávét. Lenne kedved velünk tartani? Lehet eljön Willow is...
Felcsillan a szemem és egyből előrébb dőlök a székemen.
-Miért nem ezzel kezdtétek?! Hát persze!
Sunghoon még aranyosabban elmosolyodik amire a pillangók a hasamban felerősödnek és vissza hajolok a székemen.
-A telefonszámod még mindig ugyanaz?
Bólintok. Barna szemei végig pásztáznak a testemen és végül az arcomon állnak meg. Kicsit mocorgok a székemen. Aztán viszonzottan én is ugyanazt csinálom amit ő. Sunghoon szabadidejében jégkorcsolyázik és jár is rengeteg versenyre. Persze ha szezon van. És lassan elérkezik. A következő hónapban. Van mikor együtt készülünk rá, bár az néha abból áll, hogy én seggen csücsülök a jégen, ő pedig rajtam nevet. Sokszor hallottam Sunghoon-t nevetni, de ritkán igazán. És ha velem van a nevetése hangos és olyan... Igazi. Ha lehetne sohasem vetnék annak a pillanatnak véget. Viszont a barátaival is olyan... Igazinak tűnik. A leghangosabb introvertált, akit csak láttam. Velem nem ilyen hangos, hanem gyengéd, türelmes és... Aranyos. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a barátai akit ma megismertem szintén ilyen kedves emberek, mint ő.