-Jisung, várj!- Minho megpróbálta elkapni a kezemet, de nem hagytam magam.
-Hagyj békén, nem akarlak látni!- kiáltottam könnyes szemmel.
Csak a szobámba akartam érni, egy kis magányra vágytam, de Lee Know nem akart elmenni.
-Nem úgy értettem amit mondtam, te is tudod- győzködött.
-Már mindegy, kimondtad. És jól tudod, hogy én... Hogy mit érzek.
Hinni akartam neki, de annyira kétértelmű volt, amit arról a lányról mondott. Csak egy rajongó volt, aki túlságosan rákattant Minhóra, ő meg nem tudott ezzel mit kezdeni, egy párszor beszélt is vele, de én azt hittem, hogy... nem tudom.
-Sungie- komolyan a szemembe nézett, és amikor megpróbáltam félrenézni, a két keze közé fogta az arcom. És amúgy is, miért pont most kell becézgetnie?!- Figyelj rám- Erre már nem tudtam nem őt nézni.- Mi semmit se csináltunk azzal a lánnyal. Tudom, hogy te is tudod.
-Tudom... de annyira fáj. Még így is.- éreztem, hogy forró könnyek csorogtak az arcomon.
Lee Know bekísért a szobájába, és leültetett az ágyra, majd megölelt. Magához szorított, és én úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlt volna rajta. És abban a pillanatban úgy is éreztem.
-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked.- suttogta a fülembe, miközben a tarkómat és a hajamat simogatta. Egészen addig így maradtunk, amíg teljesen le nem nyugodtam.
-Minho- mondtam ki a nevét, még mindig csukott szemmel.- Ne menj el- kértem.
-Shh, itt vagyok- nyugtatott meg.
-Az jó- motyogtam félálomban. - Maradj... Maradj is...
-Vissza kell menned a saját ágyadba- nagyon távolról hallottam a hangját.- Jisung, Jisung!- szólongatott.
-Ha te itt maradsz, akkor én is- nem tudtam, mit csinálok, az álom már olyan közel volt, és én annyira Lee Know-val szerettem volna lenni.- Kérlek...
-Jól van, akkor gyere- mondta, és finoman eldöntött az ágyon.
Ő is befeküdt mellém, aztán hátulról átölelt. Olyan jó érzés volt, és azt akartam, hogy soha ne is engedjen el. Úgy éreztem, nem tudok elég közel lenni hozzá. Megfordultam, és a mellkasába fúrtam a fejem, miközben ő még mindig ölelt. Megsimogatta a hajam, én pedig egy hatalmasat ásítottam.
-Jó éjt Hannie.- suttogta halkan.
-Jó éjt, hyung- mondtam, aztán mindkettőnket elnyomott az álom.
Na, őszintén szerintem ez a rész... cuki lett! Nekem tetszik : ) Byee <3
YOU ARE READING
SKZ-ONESHOTS
FanfictionHosszabb-rövidebb sztorik, kitalált történetek a Stray Kids tagokkal. : )) Kommentben lehet kérni, hogy kivel írjak részeket. Később majd többet tudok róla mondani! Hehe.
